13. Fejezet /Soyun/

Rina eltűnt. Telefon kikapcsolva, otthon nincs. És ha ez nem elég, szóltak, hogy bezárják a klinikát. Ki vagyok készülve idegileg.
Idegesen mentem le a fiúkhoz, s vertem rájuk az ajtót.
-Red hol van? - kérdeztem Taeheet. Közben befúrakodtam.
-Neked is szia. És fogalmam nincs. Tegnap óta nem jött haza, plusz fellépésre se jött. Telefonon se érjük el. - mondta.
Yooseung lépett ki a fürdőből, még csak nem is köszönt.
-Rina sincs meg. - mondtam már a sírás kerülget.
-Lehet együtt vannak. - mondta Jerry.
-Remélem. - sóhajtottam. -Lumin? - kérdeztem.
-Szerintem perceken belül itthon lesz. - mondta Haru.
Pont nyilt az ajtó. -Mondtam. - mosolygott.
-Kész látnok vagy Hyunjun. - nevettem el magam.
-Voltam fent hozzád. - állt elém, lebigyesztett ajkakkal Seunghyun. -Na oszt miért? - lepődtem meg.
-Ezért. - le vette a sapkát.
-Kyaaaaa! Hol a szőke hajad? - kiáltottam fel.
-Nem tetszik? - mondta szomorú fejjel.
-Te. - túrtam a rövidebb és barna hajába. -De akkor nem hívhatlak szöszinek. - kezem a tarkóján állt meg.
-Fel ne faljátok már egymást! - hallottam Yooseung hangját. Fél pillanatra becsuktam a szemem, aztán újra Luminra néztem.
-Majd gyere át. - adtam egy puszit az arcára. -Fiúk, főzzek ma is? - néztem a kanapénál lévő négy fiúra. Kezemmel még mindig Lumin haját piszkáltam.
-Jó lenne! - pattant fel Jerry.
-Akkor jó. - mosolyogtam rá.
-Imádlak Noona. - kaptam egy puszit az arcomra.
-Én is téged. - mosolyogtam rá. Aztán újra Luminra néztem. -Megyek. - mondtam. -Szia. - vettem el a kezem.
-Szia. - mosolygott. Rá néztem Yooseungra, aki majd meg ölte Lumint a szemeivel. Én pedig csak egy szomorú pillantást vettetem rá, amitől megenyhült. Kiléptem az ajtón és fel mentem. Kezd idegesíteni, hogy semmi hír Rináról és Redről. Neki álltam felírni mi kell a kajához, és magamhoz véve a dolgaim, Mishát itthon hagyva, indultam a boltba.
-Hát Te hová sietsz? - kérdezte Lumin. Olyan hirtelen jelent meg, hogy megijedtem.
-Ne hozd rám a frászt! - csaptam vállon.
-Bocsánat. - pislogott mosolyogva. Pár percig néztem az arcát, és már majdnem azt hittem megcsókol.
-Boltba megyek. Kell pár dolog a kajához. - léptem kicsit hátrébb.
-Veled mehetek? - mosolygott.
-Gyere. - bólintottam. -Lent megvárlak. - most Ő bólintott. Visszaszaladt a lakásukba Én pedig le. Kint vártam meg, addig ellenőriztem, hogy minden meg van e. Telefinomat is meg lestem, de semmi.
Remek. Hol lehetnek már?
-Itt vagyok. - szaladt ki Seunghyun majd feldöntve engem. De szerencsére elkapott és hozzá tapadva álltam vele szembe.
-Érzem. - utáltam arra, hogy nagyon szorít magához.
-Ja! Bocsi. - engedett el. Megigazította a sálát és a kapucniját.
-Mehetünk? - kérdeztem.
-Igen. - indult el.
*****
-Nem! A piros. - mutattam a rizsre.
-Nem is mindegy? - vette le.
-Nem, mert ez finomabb. - suttogtam neki, mint egy hadi titkot. Kiröhögött.
-Már, hogy lenne finomabb? - nevetett.
-Rendesen. - sarkon fordultam, és eltrappoltam tőle. Irány a hús üzlet, csak fizetni kell ,és mehetünk haza.
-Naaa! Ne durciz. - ölelt meg hirtelen hátulról. Már párszor eljátszotta ezt.
-Ezzel nem hatsz meg. - csapkodtam a karját.
-Veszek neked csokit. - kuncogott. -Akkor se hatsz meg. - durciztam. Kiröhögött azért mert végig néztem az össze zöldséget -ölelést kaptam, csak, hogy ne durcizzak-, aztán kiröhögött, mert pár dolgot amit fel írtam ellenőriztem. Akkor is ölelést kaptam. És most a rizs. Orvos vagyok -igaz, hogy állat-, de azért tudom mi a jó és az egészséges. Szeretem a dolgokat ellenőrizni na! De most nem hat meg.
-Adok neked puszit! - utolsó mentsvár. Sunyi.
-Meggondolandó!! De akkor se! Gonosz vagy Seunghyun! - mondtam.
-Biztos vagy benne? - állt elém.
-Igen. - néztem a szemeibe. Telt ajkaival hozzá ért az Én ajkaimhoz, Én pedig lefagytam. Pislogtam mint Rozi a moziban. Isten most tényleg szívat engem? Eddig egyetlen pasi se  nézett rám, erre egyszerre kettő? De most komolyan?
-Durcizol még? - picit hajolt el, Én pedig felengedtem.
-Kyaaa! Te most megcsókoltál? - vertem a mellkasára.
-Ez csak egy puszi volt! És Áucs! - fogta a mellkasát.
-Gyengusz vagy. - mondtam vigyorogva.
-Nem is! - háborodott fel.
-De is! - most Én röhögtem rajta.
-Ki nevetsz? - hirtelen találtam magam hozzá nyomódva.
-Te is kinevettél! Sőt! Szakadtál rajtam. Szóval igen. - mondtam durcásan.
-Igaz. - vigyorgott.
-Akkor meg? Amúgy elengednél? - böktem mellkason.
-Nem. Jó, hogy ilyen közel vagy. - motyogta.
-Leeu. - mondtam szépen.
-Neten voltál, mi!? - mosolygott.
-Yes. - csücsöritettem.
-Hmm. - mosolygott. Kicsit hajolt újra előre, szemeit becsukta, és az ajkaimra akart puszit adni, de az arcomra adta. Elfordítottam a fejem. Meglepve pislogott rám. -Ez nem ér. - mondta.
-De igen ér. És engedj el. Még dolgunk van.
Elengedett, aztán fizettem, és mentünk húst venni. Én nem eszek, de nekik megcsinálom. Ne legyen az, hogy koplalnak miattam. Fél órát álltunk sorban, Lumin pedig már szét ette az idegeimet. Soha többet nem megyek vele sehová se vásárolni. Otthon leadtam Taeheenek, és arra kértem a leadert, hogy dugja hideg zuhany alá, mert nem bír magával, és az idegeimre ment. Taehee jót nevetett, de megígérte, hogy amíg főzök, nem engedi föl.
Amúgy Ő se százas, mert birkózni kezdet Hyunnal, Én pedig kuncogva hagytam ott őket. Otthon lepakoltam, aztán hívni kezdtem újra Yeonrint, de ki volt kapcsolva.
Már majdnem végeztem a kajával, így ki is kapcsoltam a tűzhelyt, amikor csengettek. Gyorsan ajtót nyitottam, és azt hittem ott halok meg az ijedség miatt. Red véres volt, Rina is, és koszos. Hol voltak ezek? És főleg, mi az ég történt velük?