Mint, ahogy az lenni szokott én még bent molyoltam a rendelőbe. Mivel nem engedhetjük meg magunknak a takarítót, mivel a fertőtlenítő szerekre és még a kötelező dolgokra is alig futja, így én vagyok a takarító néni is egyben.
Mikor a kinti várakozó részt kezdtem volna el felsikálni a sarokban megláttam a srácot, aki ugye az éjszaka behozta az ebet.
- Segíthetek? - szólok oda miután még taszigáltam párat a felmosóval. Akkor felállt és közelebb jött. - A rendelésnek már vége.. - néztem végig rajta, hát, ha megint egy állatkát hozozz, mondjuk egy olyat, ami a zsebében elfér.
- Megnézhetem?
- Mit?
- A kutyust. - mosolyodott el. Tényleg az miatt ült itt azóta mióta bejött, hogy megnézhesse? Bolond lehet egy srác, mivel, ha szól mi a baja már rég megnézhette volna és nem kellett volna két-három órát itt gubbasztani.
- Persze, de miért nem kiabáltál, hogy mit akarsz? Nem harapunk, így meg rég bent lehetnél mellette. - mosolyodtam el, majd a felmosót eltámasztva vezetni kezdtem befelé. Az állatka már az ajtóból kiszúrta és így csaholni kezdett toporzékolva. - Úgy látom örül neked. - mosolyodtam el, majd kiengedtem a kis kennelből. A jószág egyből Younghoonhoz szalad, s mikor Ő meg leguggolt, az arcát mellé körbe is nyalogatta.
- Szevasz pajti, hát hogy vagy? - vette fel egy gyors pillanatban, majd úgy emelte fel, mint egy kisgyereket az apjuk a parkban. Jó volt látni, hogy egy idegen kutyával így összekötődnek szinte egy pillanat alatt. Ez az az érzés, ami miatt gondolkozás nélkül újra kezdeném az egészet, és ez az, ami miatt nem akarok soha mást csinálni.
Míg YoungHoon megbabázta a kutyust, addig én is benyúlkáltam DoJihoz, a hasas macskához, aki égési sérülései miatt nálunk lábadozik. Úgy el volt nyúlva, hogy szinte átérte a ketrecét, ami hozzá képest nem kicsi. Természetesen, mint a macskák ő is dorombolással és lábait égnek emeléssel hálálta meg a simogatást. Akkor jutott eszembe, hogy Soyun mi miatt eszi a kefét, vagy is, hogy mi miatt aggodalmaskodik. Ha így haladunk befogunk zárni, vagy is ki leszünk innen pakolva, mert az biztos, hogy a bérleti pénz helyett inkább ételt és felszerelést vesz, mint azt fizeti be. Segítenem kell neki, de még nem tudom, hogy hogyan.
- .. Akkor vihetem? - tört fel fejemben lévő nagy katyvasz közé Hoon hangja.
- T-tessék? - néztem fel rá, mint, ha csak most jelent volna ott meg. - Bocs, nem figyeltem, el vagyok gondolkozva.
- Elvinném a kutyust, ha nincs nagy baja, ha meg jelentkeznének érte megtalálnál úgy is. - tette le a kis ölebet, aki csak oda letelepedett mellé és könyörgő szemekkel nézett rám, mint, ha csak a jutalom falatkát lóbálnám az orra előtt. Hát erre most mit mondjak? Nagy baja nincs. Mint látszik életvidám, evett és ivott, így olyan baja nincs, ami miatt azt mondjam nem, meg, így talán hamarabb elfelejti szegény pára is azt a sok tüskét, tehát rábólintottam.
- Ha tényleg akarod nyugodtan, de szeretném minden nap látni, és, hogy ne zavarjalak hozd, fel te Őt mondjuk minden nap reggel és este nyolckor.
- Ha nem is mindig, de ahogy csak bírom igyekszünk ott lenni időben. - húzódott mosoly arcára.
- Adok egy pórázt, hogy ne szökjön el tőled, míg haza értek. - mentem a raktárba, ahonnan kivettem egy hámot és az említtet tárgyat, majd a kutyára adtam, a másik felét meg az átmeneti vagy állandó gazdájának. - Mehettek.
- Ha nem gond megvárunk. Ahogy láttam nemsokára végzel. Addig kimegyünk a rendelő elé..nem kell sietned. - mosolygott, majd kimentek a kutyával. Igazából nem siettem és így is fél órán belül végeztem. Utoljára ránéztem Dijira, hogy egyben van-e még és bezárkózva elhagytam a helységet. Ahogy a fiú mondta megvártak, ha nem is az épület előtt, de a park azon részén, ahol én szoktam hazafelé venni az irányt. Igazából kissé szorongtam, hogy még is mit fogok én Vele társalogni azon a tizenöt percen keresztül, míg el nem érünk a tömb házakig és szét nem válnak útjaink. Hát a sors ezt is megoldotta. Alig, hogy megtettem a parkban pár lépést Misha rohant felém egy kék valamivel szájában, és, ha ez nem lett volna még elég egy srácot is futott, aki futott utána.
- Misha, tát te meg mit loptál már megint? - kaptam el az amúgy még talán tőlem tovább is futó kutya nyakörvét. - Ez kinek a szatyra? - néztem rá csúnyán miután kivettem fogai közöl a tiszta nyálas táskát. Younghoon kicsit fordított rajta, majd nagy kuncogás közepette Közölte, hogy:
- Ez Red edző táskája. - mutatott a loholó srácra, aki addigra már majdnem oda is ért.
- Rossz dög, most bele izzadtam a cuccomba. - kapta ki kezemből a táskáját. - Neveld meg légy szíves a kutyád.
- Jaj, te kis hercegnő ne nyafizz már. Misha nem az én kutyám, de, ha az is lenne nem kell nevelni, mert jó kutya. - vágtam vissza neki. - Gyere. - húztam meg kicsit az állat nyakörvét, majd az mellettem elindulva haladt. Azt sem érdekelt, hogy Younghoon jön-e vagy sem. Kicsit kizökkentett a lelki békémből a "dög" jelző Mishara. Na jó, lehet néha nagyon gonosz, mint most is. de akkor se mondjon ilyet senki se rosszból egy állatra, még akkor sem, ha valakinek ez a szava járása. A másik meg, hogy csak nyálas lett az a táska, nem lyukacsos.
Valahol a házal magasságában ért utol Younghoon és a kutyus, persze futottak. Lehetett hallani Hoon lábainak csapódását a betonon, na meg a kicsi karmainak szorulódását ugyan csak az aszfalthoz.
- Yoenrin, hé, várj már.
- Bocs, hogy ott hagytalak, de valószínűleg unnie már megint ezt a rosszcsontot keresi.
- Nem baj, de ne vedd fel azt a lököttet. Mióta valami hülye diétát követ teljesen megbolondult. Ha már hozzá érsz leüvölti a fejed, most meg, hogy így meg is futtatta a nagy lány, elég kedves volt.
- Nem húztam fel magam rajta, de nem szeretem, ha egyből szitkozódnak, főleg, akkor, ha ez csak egy kis csín. Még is egy kutya, nem kellene annyit válnia tőle neki. .. Kösz, hogy haza kísértél, és tényleg bocs, hogy elrohantam, de most megyek, haza viszem. Szia Rui. - simogattam meg a kutyust, akinek ezt anevet adtam, ha már az eredetit nem tudtam.
- Kösz ..Ruit - nézett le rá - Majd reggel találkozunk, ha máskor nem is. - mosolygott, majd miután kinyitotta nekem és Mishanak ez ajtót Ő ment tovább Ruival, én meg egyenesen fel Soyunhoz.
