34. Fejezet /Yeonrin/

Ledermedve figyeltem Őt. Őt, akit  már nem is tudom, hogy ki akarok-e magamból zárni vagy sem. Őt, aki miatt az életem olyan kusza lett, hogy néha hisztérikus rohamokat kell lerugdosnom magamról, hogy ne tűnjek valami dilis libának. Ennek ellenére nem tudok haragudni rá. Sokkal egyszerűbb, ha nincs a közelemben. Ilyenkor az eszem majdnem hogy teljesen felmondja a szolgálatot és csak a szívem diktálja az ütemet. Úgy a nyakába ugranék, s hogy miért? Mert úgy tűnik annak ellenére, hogy azt mondta, hogy többé soha nem találkozunk, most még is megtette. Valahol mélyen tudam, hogy nem fogja kibírni, és a megérzéseim sem csalnak, legalább is úgy tűnik most nem.
-    Főnök, nem ez volt megbeszélve! - Ingerlékenykedik Suya a hátam mögött, majd gyorsan ki kerülve elémvágott. Red felénk tartott és az sem érdekelte, hogy apró sátán feje enyhén vöröses.
-    Ne most, Tatsuya. Mennünk kell. - Fogta meg mosolyogva kezem, majd midő meglepetésemre újra loholni kezdtünk. Tényleg vágyat éreztem az iránt, hogy azt a majmot, aki miatt így kirittyentettem magam megfolytsam. Abban már biztos voltam, ha egyszer ez a cipő lekerül a lábamról dupla akorrára dagad, mint előtte. Gyönyörű leszek elefántlábakkal.
     Egy kitaposott nyomon haladtunk egy sötétkék kocsiig. Ez cseppet sem volt már akkora, mint Suya fehér gyönyörűsége, inkább egy sima kis bevásárlós autónak felelt meg. Úgy tíz, tizenöt perc zötykölödés után kiértünk egy tisztásra, ahol Tatsuya autójának pontos mása, immár feketében ránk várt. Tökéletes, bár azért félelmetes. Nem maga az autó, hanem, hogy ugyan abban az árban úszok, amiben eddig, pedig azt hittem, majd lassan parta vergődhetek. Biztonságban éreztem magam Red mellett, de nem tudom, hogy a hirtelen megjelenése tényleg olyan biztonságos, mint azt én érzem.
Én és Guojin kiszálltunk, Suya meg egyből tovább is állt. Amint látótávolságon került az aprósátán, Red - már a kocsiban - úgy ölelet át, mint, ha ... nem is tudom mivel írjam körbe. Karjai szorítása féltést, megbánást és fájdalmat sugalltak. Nem tudtam nem sóhajtani egyet, s bár úgy akartam maradni, de tudni is akartam, hogy mi folyik itt. Eltoltam magamtól, majd pótcselekvés ként polóját megigazítva szedtem össze gondolataim.
-    Nem gondolod, hogy ideje lenned magyarázatot adni, hogy még is mi a bűbánatos nyavalyába csöppentem bele? - Nagy levegőt véve dadogva folyatattam, s reméltem, hogy belekezd, míg én itt hebegek-habogok, de várt a kormányra fogva, magaelé nézve. -  Nem tudom mit csináljak. Egyre többször remélem azt, hogy kómában fekve szórakozik velem az agyam, míg nem kinyitom a szemem és rájövök, ez az egész egy nagy képzelgés és ...
-    Szeretsz? - Folytotta belém a szót. Ráemelve tekintetem habozás nélkül rávágtam az igen. - Akkor ne kívánd ezt...
-    Red. Egy szép, bár átlagos életem volt imádott állással, a legjobb barátnővel, majd azzal a fura érzéssel, hogy úgytűnik többet kívánni se tudnék. Erre jön itt az egész összekutyulva. Az elmúlt négy hónapban menekülök. Hiányzik a normál életem, amiben te is benne voltál, mint idegesítő szájfény nyalogató. Mi történt? Miért érzem magam egy őznek, aki menekül minden kis zajra?
-    Hidd el, én sem akaram senkit az életembe! Azt hiszed nekem olyan könnyű? Évek óta még véletlen se néztem senkire se, hogy, ha el jön az idő, ne kelljen még azzal is foglalkoznom, hogy aztm aki fontos számomra bántsák, vagy én bántsam! - Üvöltötte a kocsiban rám se nézve. Pici térben nagyon rosszul érintett, szabályosan meghökkentem. Bár már nem is tudom min. Inkább azon kellett volna, hogy ha szelíden és lányan tereli el a témát.
-    Én nem azt mondtam, hogy nem akarlak az életembe! Tiszta hülye vagy! - Téptem a hajam egy újabb idegbaj szélén állva. - Ne forgasd ki a szavaim! Szeretlek csezd meg, és kibaszott nagy pokol volt nekem ez a pár hónap. Nem mondom azt, hogy neked nem, de te értesz mindent, én nem. Hadakozok magammal, az érzéseimmel, hogy engedek neki, hol nem, és ebbe belefogok őrülni...
-    Megmagyarázok mindent, ha tudom már bajod nem eshet. Most nagy baklövés lenne, ha kitálalnék neked, holott, ha valami balul sül el... Inkább bele se gondolok mi lenne akkor.
-    Red, nem tudok ebben az egész katyvaszban benne lenni, ha semmit se tudok. Szeretlek, de egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy merjem ezt érezni, vagy holnpa már megint arra eszmélek, hogy te elhúztál a picsába!
-    Benne van a pakliban... - suttogta. Ez még is mit jelentsen? Egyáltalán hallja, amit mondok neki, csak csak csücsül az ő kis remek világában és lógatja lábait?! Mire véljem? Megint hadatüzent az eszem a szívem ellen.
-    Jó, akkor hagyjuk is egymást. Én belefáradtam ebbe a gyerekes viselkedésedbe... - Nyitottam ki a kocsiajtaját, majd jólbevágva azt, a kék kocsi menetirányával megeggyező irányba indultam meg.
Úgy felpofoznám, megverném és ordibálnák rá, hogy térjen észhez, de vele bármit is csinálhatnék. Jelentéktelennek tűnök azt hiszem a szemében. Szeret? Csessze meg a szeretetét, mert, ha tényleg így lenne nem tenné ezt velem. Én még mindig megtennék érte bármit, de így minek? Ha lugrok egy szikláról is ugyan az lesz a vége. Áh, ha már a végénél járunk. Mi lenne, ha nem is tőle, hanem Tatsuyán keresztül egy másik, talán inteligensebb emberrel beszélnék? De, ha azt nézzük, hogy aprósátán Jinnel van, akkor ennek is lőttek.
    Nem kerültem messzire a kocsitól, már hallottam, ahogy fut utánam. Jól megragadott hátultól és ölébe kapva, szó nélkül elindult velem visszafelé. Olyan jó volt karjaiban lenni, s még, ha haragszok is rá, odabújtam jó közel nyakához. Képes bármely érzelmem fordítottjára változtatni akár egy másodperc alatt.
-    Ne hargudj... - Fontam át nyakán karjaim, amint letett a kocsimellett. Ezt inkább nevezzük csimpaszkodásnak, mivel ugye azért én még magasabb sarkú cipőben se vagyok vele egymagas.
-    Nem haragszom, de szállj be, szépségem. Ideje mennünk, mert így is sötétedésre érünk haza. - Lehelt csókot homlokomra, orrom hegyére, majd ajkaimra. Leírhatatlanul szeretem ezt az embert.
    Mint Red mondta, csak jóval sötétedés után értünk haza, de nem oda haza, ahol én vagy ő lakik. Egy nagyobb, modernebb falun hajtottunk át, aminek a szélén volt pontosan ez a haza. Életemben nem jártam még erre és valószínűleg ez így is maradt volna, ha.. az a "ha" nem lett volna. Leparkoltunk a bejáróba, majd végre magszabadulva a kocsi fogságából kiugrottam. Megnyújtóztattam végtagjaim és gyönyörködtem a pompásan kivilágított terasz fényeiben. Még én mafláskodtam, colosom két nagy táskát vett ki a csomagtartóból. Bárhogyan is nézzük, rohadt jól néz ki félhomályban. Amúgy is, de így meg aztán le a kalappal. Az autó felémeső részém sétálva jött oda hozzám, majd kezem megfogva vezetett be. Két lépcsőfok vezetett az jtóig fel. Guojin ügyesen és gyorsan ajtót nyitott, majd lámpát kapcsolt.
-    Üdv itthon, hercegnőm! - Adott puszit arcomra, majd a táskák ledobása, ajtó bezárása után a kanapéhoz lökdösött, s miután leült ölébe húzott. Elégedettséget és nyugodtságot sugárzott, amitől biztonságba éreztem magam. Lábaim felraktam a bútorra és mellkasának döltem. Fáradt voltam, de boldog. Karom simogatta, amitől úgy elkapott az álmosság, hogy szólni se nagyon tudtam, főleg, hogy pillanatok múlva már az álmok mezején sétikáltam. Vele voltam és én mindig is ezt akartam.

33. Fejezet /Soyun/

Egyszerű tény, hogy ne menj hét Idollal Hawaii-ra, mert ott bajok lesznek! Repülőn Haruval és Hyunwoo-val ültem... eddig semmi gond, csak, hogy drága Jerry és Red, voltak szívesek kicsit több alkoholt inni a kelleténél, így ott röhögtek a hátamnál. Ja amúgy már jó pár hét eltelt az mv forgatás óta, és azóta nem is beszéltem Luminnal. Yooseung pedig állandóan provokálja, amitől egyszer neki ugrik Lumin az már fix. Mivel stáb tag vagyok, nekem kötelező volt jönni, de Rinát nem tudtuk hozni. Pedig jó lett volna, bár, hisz itt van Red, nem biztos, hogy jött is volna.
-Nagyon el vagy gondolkodva. - lép valaki a hátamhoz, először fel se figyelek rá, végül leesik, hogy Yooseung az.
-Csak gyönyörű így a kilátás és kiélvezem a csendes estét. - ugyan úgy a korlátra könyökölve néztem a Hold fényes vizet. Még két nap és indulas haza. De nem akarok! Azt akarom, hogy Rina is itt legyen, és Misha, aki most már más családdal van, hisz örökbe adtam mielőtt ide indultunk. Sírtam is egy sort érte, de így volt a jobb. Két kéz simult a vállamra, és kezdett el masszirozni, amitől felsóhajtottam.
-Túl görcsös vagy... - suttogta a fülembe.
-Érzem... - motyogom. Szemeim becsuktam, és élveztem, ahogy a vállaim masszírozza, viszont az ajkaira nem számoltam, ezért halkan felnyögtem. Annyira puha és meleg volt az ajka. -Ne csináld ezt kérlek! - suttogtam, de nem hagyott. Tovább csókolta a nyakam, és át tért a vállamra is, kezeit pedig lesimitotta egész a derekamig.
-Akarlak... - hallottam ahogy kimondja, de az agyam túl tompa volt fel is fogni szava jelentését. Tiltakozni se akartam. Nem tudtam, agyam teljesen leblokkolt. Megfordít, és ajkaimra tapad. Puha, és édes párnáival becézi a szám, nyelvet pedig azonnal betolja a számba. Mellemre simit, amitől a csókba nyögök. Nincs rajtam melltartó, csak ez a lenge háló ing, és egy bugyi, így könnyű dolga van.
-Ne itt... - fogom meg a kezét ami leindult a lábaim közzé.
Karjaiba vesz, és bevisz a szobámba. Érdekes beosztású egy nyaraló, sorban a szobák és külön a konyha meg a nappali egy másik kis részen.
Óvatosan lerak az ágyra, Én pedig megfogom a pólója szélét és le veszem róla az anyagot. Végig simitok a testén, amitől összerándul kicsit. Csak egy fürdő nadrág van rajta, így attól is hamar megszabadulok. Fentebb kuszok, az ágyon, Ő pedig jön utánam. Már harcra kész tagját kézbe veszem, és simogatni kezdem. Yooseung pedig felsóhajt és megcsókol. Szabad kezével leszedi a bugyim és a hálóingem, semmi előkészítés nélkül hatol belém, ami kész megváltás volt, hisz már annyira nedves voltam, hogy már nem bírtam volna tovább. Csípője lágyan mozog, nem siet sehová, és Én se. Halkan sóhajtozok alatta, Yooseung pedig a nyakam vette célba. Minden puha csók olyan volt mint egy apró tollpihe érintése. Ennél, lágyabb és lassúbb testi kapcsolatom férfival még nem volt, de ez most szörnyen jól esett. Fekete haját szanaszét túrtam, mellkasát csókoltam, a nyakát, az ajkait. Néha megborzongtam a friss, hűs levegő miatt ami bejött a nyitott ajtón, ilyenkor kicsit intenzívebb hullám futott végig rajtam, amikor Yooseung megmozdult. Ráérősen mozgott, és nem bántam. Most erre volt szükségem, szeretkezésre, nem szexre.
-Szeretlek... - lehelte a nyakamra. De nem válaszoltam, mivel ajkamba harapva nyögtem fel. Pár lökés után pedig Ő is követett a csúcsra.

Reggel jó érzéssel keltem, Yooseung mellettem feküdt, félig betakarva, mint Én, csak nekem a mellkasom is be volt, meg a lenti lényeg, keze a hasamon, feje a nyakamnál, éreztem ahogy szuszog.
Olyan jó volt így kelni. Látni kócosan, aludni, és olyan békés. Pár perc múlva megmozdult és rám pislogott, majd mint egy cuki cica teljesen magához húzott. Elkuncogtam magam.
-Jó reggelt! - suttogtam.
-Ennél jobb sose lesz! - motyogja álmos hangon. Istenem de édes.
-Mennem kell a mosdóba, elengedsz? - kuncogok.
-Még nem! - fölém hajol és megcsókol. -Mostmár igen. - néz rám mosolyogva. -Én is megyek lezuhanyzok, reggelinél találkozunk. - mondja.
-Rendben. - bólintok. Kimászik az ágyból és magara veszi a ruháit, még ad egy csókot, aztán elmegy. Hatalmas vigyorral az arcomon megyek zuhanyozni és a többi dolgon elvégezni. Miután végzek, felveszem a fehér fürdőruhám, és rá egy bő, vékony anyagu hosszú pólót, amiből az egyik vállam kint van.
Boldogan köszönök mindenkinek, és megyek kávét tölteni magamnak, meg elveszek egy goffrit, és leülök kint az egyik napozó ágyra.
-De jó dolgod van! - ül a hátamhoz Yooseung, és magához húz.
-Hát, meg kell adni a módját. - nevetek. Bekapom az utolsó falat goffrit, és megiszom az utolsó korty kávét, lerakom a bögrét, és teljesen hozzá simulok. Nyakam kezdi kényeztetni apró csókokkal.
-Velem maradsz mostmár? - kérdi.
-Nem tudom. - vonok vállat.
-Csak egymásra találtatok? - hallottam meg Lumin hangját.
-Igen, és? - tol el Yooseung és feláll. -Te elbasztad...
És itt kezdődött el Yooseung kontra Lumin kakaskodás. Lumin fogta, és egyszerűen behuzott egyet Yooseungnak, aki a korlát miatt bezuhant az alattunk lévő vízbe.
-Úristen, normális vagy? Miért kell ezt csinálni? - kelek ki magamból és megyek a korláthoz, hogy megnézzem, Yooseung jól van e. De hála az égnek csak vizes lett.
-Tegnap este beszélni akartam veled, de Te meg alatta feküdtél. Veled akarok lenni újra! - fakad ki Lumin.
-Erre akkor gondoltál volna, amikor azzal a kis csitrivel enyelegtél a forgatáson! - mondom idegesen. Közben Yooseung már a lépcsőn jött fel. -Az hatalmas hiba volt. - mondja.
-Igen! Az volt. - néztem oldalra. -Nem adok senkinek se második esélyt. - újra Luminra néztem. -Sajnálom! - Yooseung mellém állt, de teljesen higgadt volt. Mindenki ki jött a konyhából és minket néztek. Így hát elindultam, végig a hídon a partra, hajam pedig összefogtam, és most egyedül akarok lenni. Remélem ezek ketten nem esnek egymásnak. Bár ott van Haru és Taehee, ők biztos szét szedik őket.

Jó pár órát ültem egy helyben, a parton. Csak néztem a vizet... semmihez se volt kedvem. Ezek meg épp valami vidit vettek fel, ott ökörködtek a vízben. Végül fogtam magam és visszasétáltam a szobámba, majd elmentem úszni egyet, egyedül. Hirtelen ugrott be mellém valaki, és kezdett el fröcskölni a vízzel, mire nevetve reagáltam rá.
-Haruuuu! - sikitok.
Nevetve hagyja abba és áll elém
-Jól vagy? - kérdi.
-Nem. - egyik lábammal kihuzom az övét, és el vágódik. -Mostmár igen! - lezdek nevetni.
-Te álnok kígyó! - jön fel. Elkezd kergetni, mire lebukok, és megfogom a derekát, amitől elvágódik. Nem mély a víz, kb a derekamig ér, de jót lehet játszani benne.
Taehee is csatlakozott hozzánk, így kialakult egy kisebb csata, majd Jerry volt szíves csatlakozni hozzám, így lealáztuk a másik kit fiút. Tiszta büszke voltam magamra. Jerry meg csak röhögött rajtuk. Azt a csalódott fejeket. Estére program lett betervezve, így elmentem készülődni. Kíváncsi vagyok mi lesz.

32. Fejezet /Yeonrin/

Sétálok csendben mellette. Azt sem tudom, hogy mit nézzek, mert, hát szívesen szétnéznék, de közben lemaradni sem akarok semmiről.Elvégre fontos céllal jöttem ide, és jó lenne minél hamarabb átesni rajta. Ha rossz meg főleg...
    Reggel lévén már igen sokan lebzselnek itt. A forgalom a parkon belül majdnem olyan, mint, ha Seoul központjában sétálgatnék. Ez kicsit meglepett, de nincs időm sokáig ezen álmélkodnom. Tatsuya csuklón ragadott és húzni kezdett az ellenkező irányba, amit nem értek. Ahogy beléptünk jobbra tartottunk, akkor most minek megyünk vissza?
- Gáz van. Kiszúrtak.. - mormolja maga elé, míg dühösen tekinget hátrafelé. Megfagyott bennem hirtelen a vér is. Egy az, hogy, ha neki is gáz van, akkor nekem még mekkora, a másik meg kik szúrtak ki? Én nem látok senkit, aki a normálon felüli lenne. Viszont, ha ez egy hülye ugratás lesz, én felnégyelem.
    Úgy törnünk a népen, mint, ha feltörő kosok lennénk. Suya már szinte szalad, és ekkor jövök rá, hogy talán még sem ebben a cipőben kellett volna jönnöm. De ez is későbánat. Ha minden kötél szakad vagy elhagyom, vagy leveszem.
Egy hatalmas bukszussor mögé bújtunk el. Úgy kapkodtam a levegőt, mint, ha a maratont futottam volna le. Apró sátán szabályosan belelökött a növényzetbe, és úgy feszült rám, mint, ha védőpajzsot alkotna. A szívem vadul kalapált minden irányba, míg szemem ide-oda futkosott közötte és a háta mögött mászkáló emberek között. Mikor szóra nyitottam volna a szám, azt befogta, és még beljebb lökött a bukszusba. Éreztem az apró ágak karmolását a hátam szabadon hagyott felületén. Annyira azért nem fájt, de kellemetlen volt. Percekig álltunk ott a bokor közepén, a világtól elbújva, s néztünk. Néhány pillanatban ott tartottam, hogy elnevetem magam, de uralkodtam magamon, elvégre most úgy tűnik nem a nevetésnek van itt az ideje.
- Biztos, hogy itt vannak. Ne mozdulj meg!  - Csendült fel halkan lökdösőm hanga, majd ezzel egyidejűleg elfordult tőlem, míg derekamon kezével ott tartott, ahol voltam, ő meg kinézett. Tiszta vicces lehet kívülről, hogy egy fej kibújik a sűrű, zöld falból.
- Kik? - Kapaszkodtam meg karjába, míg törtem előre, hogy én is kinézhessek, csak, hogy nem hagyta. Ahogy kidugtam volna a fejem mellette, ő visszatolta, s visszatolt az eddigi pozíciónkba.
- Red apjának emberei... - sziszegte, majd szája elé tartotta ujját, s fülelt. Nem mint, ha épp szólni akartam volna, de hát oké.
Alig pár másodperc múlva pár futó öltönyös, napszemüvegben - pedig nem is tűz száz ágra a nap. Álcázásból nekik egyes. -, rohant el előttünk, míg valamit dünnyögtek. Én nem értettem, mert túl gyorsan történt a dolog, viszont, ahogy azok elhaladtak, Suya átlökött a fal túloldalára. Alig bírtam megállni a lábamon mikor úgy futásnak eredt, mint a nyúl. Igazság szerint igen sok mindenre számítottam a mai nap folyamán, de erre nem. Valahogy ezt még számításba se tudtam venni, és tessék, erre ez történik, és félő, hogy ez csak a kezdet. Mint mondtam már, Sátánkát nem ismerem, de úgy érzem, hogy vonzza a bajt, vagy nem is tudom én, de jobb lenne, ha nem lennék a közelébe többé, és nem is leszek, csak éljem túl ezt az örült nagy rohanást.
     Alig kapok levegőt és a bokám is fáj. Párszor sikerült félrelépnem, de nem foglalkozhattam vele sokat, mivel azok a fickók ugyan úgy a nyomunkban voltak, szinte végig. Nem tudom, hogy hogy fogjuk őket lerázni, de az a sanda sejtésem van, hogy nekem nem is kellene futkosnom előlük, hisz nem is ismerem őket, így ők sem ismerhetnek engem. Legalább is én úgy gondolom...
- Menj ide be! - Lökött be Tatsuya egy üzlet bejáratán, így az eddigi magamban siránkozást félbe kellett szakítanom, s tennem, amit mondott, még, ha nem is tetszett.
- Végre elárulhatnád, hogy mi folyik itt - rivallok rá, amit becsukja maga után az ajtót -, mivel én nem erre számítottam, mikor tegnap elhatároztam, hogy megjelenek ma reggel!
- Ha tudnám, még örülnék is, úgy, hogy ne pattogj itt nekem, hanem húzd a segged előre! - Fordít át nagy hevesen és indít el. Az előre annyit tett, hogy egy hosszú folyosón kellett végig kopogtatnom cipőm sarkát. A falak mohásak voltak és nyirkosak, mindamellett, hogy nem éppen jó szag volta légtérben, igen hűvös is volt. Meglepett a látvány, miután sikerült felfognom a környezettet magam körül. Csendben lépkedtem előtte, de  miután megfogta a kezem, inkább hátul maradtam, és hagytam, had haladjon előttem. Amúgy is zavart, hogy éreztem a tekintetét a hátamban, és bosszantott még az is, hogy nem tudom mit néz annyira.  Főleg ő.
- Hova megyünk? - Kérdezem tőle szelíden, míg magam mögé néztem, mint, ha azt várnám mikor jelennek meg az zakósok, de szerencsére senki sem volt ott.
- Kikerüljük őket. Ha szerencsénk van...
- Ha szerencsénk? - Vágok közbe, mert amúgy sem tetszett semmi, de ezek után, meg pláne nem.
Az ördögbe is! Tényleg elmagyarázhatná nekem, hogy még is mibe kevert bele, mert érzem belül a düht, ami csak egyre nő és nő.
- Igen. Nem így akartam végül is, mert nem így volt megbeszélve, de, ha módosítottak rajta, akkor én is azt teszem! - Kuncogott fel enyhén ördögien, míg rám kacsintott, s ezzel egyidejűleg nyílt szét a föld alattam. Persze csak átvitt értelemben, de így éreztem.
A folyosó végén egy újabb ajtó várt ránk és őszintén reméltem, hogy az nem ugyan ezt az utat rejti folytatásban.
Átlépve azt, megkönnyebbültem és nagyot szippantottam a friss levegőből. Kicsit olyan, mint, ha átkerültünk volna egy másik helyre, mivel itt száz ágra sütött a nap, az emberek eltűntek, így szabadon szárnyalt a szívem, egészen addig míg Red nem jelent meg az egyik vastag fatörzs mögül. Bár azt sem értem, hogy Guojin mit keres itt, ugyan is neki a többiekkel együtt Hawaiin kellene lennie a forgatáson. Mi folyik itt? Csapdába csaltak!?

31. fejezet /Soyun/

Idegesen kocogtattam a kulcsot az asztalon, és hunyorogva néztem az előttem fekvő újságot. Sokkal érdekesebb volt az, mint az éppen most leforgatott rész a vidihez. Három órája nem szóltam Luminhoz amiért vállalta a csókos jelenetet. Yooseung meg röhög a markába. Megfejelem, de nagyon. Felsóhajtottam, és felálltam, majd elindultam ki a kocsihoz. Nem voltam kíváncsi arra a bizonyos csókra. Kidőltem a hátsó ülésen, zenét hallgatva, és lenyúltam Taehee, Haru, meg Yooseung nyaktartó párnáját. Olyan kényelmes volt hason aludni.
Arra keltem, hogy valaki az arcom cirógatja. Lassan pislogva néztem a kézre, aztán kicsit hozzá is bújtam, annyira jó meleg volt, és puha.
-Yun? - hallottam a nevem, először nem értettem, honnan ismerős a hang, aztán pedig kapcsolt az agyam, hogy ez Yooseung. Azonnal felültem, és megdörzsöltem az arcom. Jött is a menedzser, hogy vigyem el a fiúkat, ide, két sarokra lévő kis hotelba, ma ott alszunk. Még a kis vinnyogi is.
Unottan piszkáltam a kajám, amikor meghallottam, hogy is hívja Lumint a csaj...
-Na de Oppa! - nevet, az arcát takarva, levágtam a pálcikáim, mire mindenki rám nézett.
-Elnézést, elment az étvágyam. - állok fel, kicsit meghajoltam, és otthagytam őket. Haruval kértem egyben egy szobát, kiscsajnak külön, Jerry Hyunwooval van, Taehee Yooseunggal, Red Luminnal. Isten ments Lumint egy szobába rakni Yooseunggal, megölnék egymást, az már tuti.
Kinyitva a szobát, beléptem, aztán becéloztam az egyik ágyat. Szemeim becsuktam, és csak mélyeket lélegeztem. Lassan ugyan, de megnyugodtam. Nem akartam sírni.
Elmentem zuhanyozni, aztán kiültem az ablakba. Olyan jó friss volt a levegő. Nyilt az ajtó, Én pedig azt hittem Haru az, így nem fordultam meg.
-Soyun? - hallottam meg Haru hangját -Voltál már fürödni? Mehetek már Én?
-Igen már voltam, nyugodtan mehetsz. - mondtam monoton hangon.
-Jól vagy? - fogja meg a vállam.
-Ühüm. - haraptam be az alsó ajkam. -Megyek sétálni egyet. - nézek rá. Szomorúan nézett, és sajnált, de azért bólintott.
Elvettem a pulcsim, és kiléptem a szobából. Kapucnit a fejemre vettem, és kimentem a kertbe. Gyönyörű rózsák álltak, két sorban, egy kis út mellett ami egy pavilonhoz vezetett. Ott leültem, és néztem a kivilágított kertet.
Sosincs szerencsém a pasikkal, és fogalmam sincs miért.
-Egyedül? - hallottam Taehee hangját.
-Ühüm. - bólintok. Állam a térdemre rakom.
-Mi a baj? - ül mellém.
-Hmm... szerencsétlen vagyok. - csuklik el a hangom.
-Sss... - fogja meg a karom és magához húz, Én pedig hozzá bújva sírni kezdek. Hátam simogatja, és a hajam. Görcsösen kapaszkodok a pólójába, szinte már levegőt se kapok. Taehee elenged az egyik kezével, aztán a zsebében kezd kotorászni. Nem tudom mit csinál, mert csak arra tudok koncentrálni, hogy múljon el ez a fájdalom bennem, meg a sírás.
-Mi történt? - hallottam Haru hangját, halkan beszélt.
-Nem tudom. - sóhat Taehee. -Hoztál? - kérdi.
-Aham. - valamit lomol, erre pedig lassan oldalra fordítom a fejem, és homályosan, de látom Harut. -Jaj szívem. - simogatja meg az arcom.
Haru is kint maradt velünk, aztán szerintem elaludhattam, mert reggel keltem, mellettem pedig Haru és Taehee, hátamnál Taehee volt, szembe velem Haru.  Fájt a fejem, a szemem, és a torkom. Lassan kimásztam a két fiú közül, kimentem a fürdőbe. Szarul festettem. Nem szépitek. Szemeim vörösek, kékek alól, és szét szakad a fejem. És sajnos még a smink és a szem csepp se segít. Remek.
-Jobban vagy? - szólalt meg Haru álmosan a fürdő ajtóból. Felkontyoltam a hajam, és rá néztem.
-Nem éppen. - fintorogtam.
-De mi történt? Ájulásig sírtad magad. - jött be és átkarolta a vállam.
-Csak...túl sok minden szakadt rám... - homlokom a vállának döntöttem.
-Lumin és Sora miatt? - kérdezte. Nem válaszoltam. Fejemre adott egy puszit, és elengdett. -Ne aggódj, Hyung szeret. - mosolyogva néz rám. Elhúztam a szám, aztán felvettem a napszemüvegem, és azzal mentem a kocsihoz. Yooseung már ott volt, de nem érdekelt.
-Mi történt tegnap? Taehee és Haru nem engedtek a közeledbe. - kérdi.
-Semmi. - vonok vállat.
-Miért van rajtad napszemüveg? - kapja le rólam hirtelen. -Te jó ég! - ijed meg -Mitől nézel így ki? - fogja meg az arcom, felemelte az állam ekkor láttam, hogy Lumin ott áll a hátánál.
-Semmi közöd hozzá. - kapom el tőle a szemüveget és kocsiba ülök. Láttam, hogy Luminnak áll, de nem szálltam ki. Visszavettem a szemüveget, és bekapcsoltam a rádiót.
Taehee ült mellém amikor már mindenki kész volt és bepakolt. Végig beszélgettünk, a következő helyszínig. Örültem, hogy így tartja bennem a lelket, és persze az Én Napocskám is. Haru közepen ült, és folyton hol hozzám hol Taeheehez csacsogott.
Másik része a forgatásnak egy házban volt, ott lesz felvéve az a jelenet ahol ágyban lesz Yooseung, Taehee olvas, Jerry is csinál valamit a hajával, szóval majd kiderül. Leparkoltam és szólt a menedzser, hogy először a páros jelenet jön.
Yooseung kezdte neki meg kellett ölelni a kiscsajt. Teljesen rezzenéstelen arccal néztem őket. Yooseung először szembe is nézett velem, de semmi érzelem nem volt látható az arcán. Taehee jött, hát Én ott fakadtam sírva rajta, annyira izgult szegény, hogy kétszer is rontott.
-Nagyon vicces vagy hallod! - kapja el a nyakam és jól felborzol, teljesen szét szedte a gondosan összetekert hajam. -De legalább nevetsz. - enged el.
-És olyan borzos lettem, mint akinek egy papagáj repült volna a fejére. Bár jobban belegondolva inkább dísz madár! - vigyorogtam rá.
-Fhuuuuu Teeeeee! - kezdet el kergetni.
-Gyenge vagy Te hozzám. - bújtam valaki hátához.
-Taehee sshi! Te jössz! - kiabált Hyunwoo.
-Ezért még számolunk! - fenyeget Taehee. Rá nyújtottam a nyelvem és kuncogva engedtem el a "pajzsomat".
-Jó látni, hogy jobban vagy a reggeli után. - fordult meg a "pajzs".
-Taehee gondoskodott róla... - kezdtem igazgatni a hajam.
-De tegnap... mi történt? Nagyon megijedtem amikor láttam, hogy Taehee visz be. - tényleg aggódott, látszott a szemein. Leengedtem a kezeim. Felsóhajtottam.
-Nem tudom... csak... lelkileg nagyon nem jól voltam. Taehee kijött és Én pedig sírni kezdtem. Fogalmam sincs meddig sírtam, de mikor magamhoz tértem, Haru és Taehee közt voltam. Hyunjun mondta reggel, hogy mi történt. - fejeztem be.
-Lumin miatt volt? - kérdezte. Bólintottam. -Nem akarom, hogy miatta sírj! - mondja kicsit feszült hangon.
-Miatta most az egyszer sírtam, de miattad két teljes hónapot Younghoon. Van különbség! - sarkon fordultam, de megfogta a karom, hozzám lépett, szinte hozzá simult a hátamhoz.
-Adj még egy esélyt, ígérem, soha többet nem fogsz miattam sírni. - suttogta a fülembe, ajkai hozzáértek a fülemhez. Lehajtottam a fejem, és kicsit kirázott a hideg.
-Az a vonat már rég elment Yooseung. - léptem el tőle. És kimentem a kocsihoz.

Érdekes helyzetem van már megint. Két órája ül előttem Seunghyun, és engem néz. Már a hotelban voltunk, és este van. Lumin átzavarta Harut Taeheehez és leültetett az ágyra, aztán velem szembe leült.
-Hallottam a mai beszélgetésed Yooseunggal. - szólal meg.
-Már hallgatózol is? - fintorogtam.
-Mikor kerültünk mi ide? Ebbe a helyzetbe? - állt fel, és letérdelt elém.
-Nem tudom, te inkább a kiscsajjal voltál el, Én pedig egyedül. Megcsókoltad, vagyis inkább Te jelentkeztél a gaz csábító címre. De most csak annyit kérek, hogy adj időt. Idő kell, szóval... - fejem elfordítottam. Ő pedig felállt, és kisétált.

30. Fejezet /Yeonrin/

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy Red bukkant elő, az téved. De még akkor sem találta el a dolgokat, ha Jerryre szavazott, mivel a hűvös szempár tulaja nem más, mint Tatsuya. Igen, az a Tatsuya, aki nem is túl rég félholtra verte Guojint, miközben vigyorgott. Nem tudom mit kereshet itt, talán csak a véletlen, hogy erre járhatott, bár az ilyen véletleneket nagyon nem szeretem. Viszont félő, ha meg épp keres valakit, akkor nagy bajban vagyok, mivel - mint tudjuk -, én Red kilétéről semmit sem tudok. - Feltéve, ha őt keresi, de kétlem, hogy mást keresne. Vagy még is? - Jó, tudom. A forgatás meg minden, de, amikor vallótóra fog majd és én beszélek, akkor nem fogok kicsit sem hazudni, mikor azt mondom: "Nem tudom, hogy hol van. Semmi közöm sincs hozzá!"

    Mikor épp nyitni készülne Suya a száját, akkor esik le, hogy nem is egyedül vagyok. Hirtelen meg is feledkeztem Hyunwooról, ami nagyon nagy vétek, mert csak azt játszottam végig sebtében a fejemben, hogy egyedül tagadok.

- Ha megbocsájt. - Engedi el T.O a kezem, s fog át vállamnál, míg magával húzva igyekszik kikerülni a nyúlánk, apró sátánt. - Gyere, jagiya. - Pöcköli nekem e szavakat, mire szinte szellemet látott fejjel pillantok rá, s megfeledkezek Tatsuya jelenlétéről. Ha egyszer az életben díjat osztanának a hirtelen megfeledkezésből, akkor tuti elvinném azt, minden gondolkozás nélkül.

Az életben nem gondoltam volna, hogy Hyunwoo szájából ezt hallani fogom e szót. Egy rész azért, mert nem hiszem, hogy tényleg olyan szoros barátságunk lenne ezek után... a ma este után... másrészt meg... Mit tudom én, a lényeg, hogy igencsak lesokkolt a művész úr egy szempillantás alatt.

- Nocsak, már is lecserélted a mi kis főnökünket? - Fordul meg Tatsuya mondandója közben. Ezt is csak azért tudom, mert, ahogy Hyunwooról leveszem a szemem, ráemelem azt a vállam felett.

Zsebre tett kezei, és szemébe lógó tincsei - ami egyébként egy-egy megszökött tincs hanyagúl összegumizott hajából -, rosszalló benyomást tesznek rám. De nem pánikolhatok, meg annyira azért nem is menne, mert a bor ki-ki kapcsolja azt az áramkört a testemben. Hogy bánatomra, vagy sem, az majd kiderül. Viszont mérhetetlen vágyat érzek arra, hogy odakiabáljam neki az igazat, meg azt, hogy jobb, ha keres mást, akit baszogatni tudna. Ennek fényében megfogom Hyunwoo kezét, s leemelem vállamról, míg kifordulok alóla, s indulok meg vissza, az apró sátán felé.

- Yeonrinie~ - nyújtja el T.O a nevem, míg utánam kap, csak hát éppenséggel nem bírt megfogni. Gyors léptekben próbáltam tőle menekülni, hogy megakadályozzon a kibontakozásomban. Csak helyére akartam tenni a dolgokat, és nem lekoppintani szegényt Hyunwoot. Vagy is igen, de csak addig, míg megvilágosítom kicsi Suya elméjét az igazságról.

- Várj meg ott, Hyunwoo! - Állok meg, míg fejem félig elfordítva lesem vacsoratársam. Megáll, s nekem ez elég is. - Mindjárt jövök.

- Na, de jagiya, nem mehetsz oda! Nem érted?! Gyere haza, ahogy terveztük, és hagyd azt a balfaszt ott ahol van. - Oh, én édes Istenem! Leakadhatna erről a "jagiya"-zásról. Lassan én érzem magam rosszul, amiért totál hülyén nézek minden egyes kiejtésénél. A másik meg, szegény T.O ezek szerint semmit sem tud e férfi kilétéről, ami baj, mivel még a számomra is alig ismert fazon nagyon nem szereti, ha a vérét szívják. Én meg bajt nem akarok, főleg nem Hyunie kárára.

- Oppa - ha már elkezdett valami hülyeséget, akkor vigyük végig, bár az biztos, hogy erről még ki fogom faggatni. Csak Red meg ne tudja, mert széttépi... ahogy szerintem Jerryvel is szívesen megtenné. Letagadja, de látom rajta. - Csak szeretnék egy kicsit elbeszélgetni az ÚRIemberrel. - Hangsúlyozom ki az Úri szót, hogy kukacoskodás nélkül érezze az iróniát. - Egy perc, és ott vagyok. - Teszek végre pontot a mondandómra T.O felé.

Tatsuya önelégült vigyorral méreget, míg oda nem érek hozzá. Még mindig ugyan akkora, mint volt, bár nekem most mint, ha magasabbnak tűnne, ami hülyeség.

Elé érve, ahogy megint belenézek szemeibe, hirtelen el is felejtem, hogy miről is akarok neki prédikálni. Csak állok ott, mint tehén a kerítés túloldalán az idegent bámulva. Szép hasonlat, tudom, de jobb most nem jutott eszembe a nagy kavalkádban.

- Hallgatlak, cicus. - Piszkálja ki egy kósza tincsem arcomból, amit a szél igazított oda. Az is feltámadt kissé, bár elviselhető, de a hajamat piheként dobálja.

- Ha hozzád ér, kinyírom! - Topzódik Hyunwoo a hátam mögül, amire megfordultam és rosszalóan néztem rá. Semmi kedvem végig nézni egy Tatsuya vs. Hyunwoo vérfürdőt, amiből nem T.O jönne ki győztesen, az már szent!

- Shhhhh! - Pisszegem le, s intek kezemmel, hogy menjen arrébb, amire nem mozdul, de legalább csendben van. Visszafordulva, Suya a nyakát ropogtatja, mint, ha lassan készülne valamire. Azt elakarom kerülni, így nagy levegő után belekezdek.

     Aprólékosan semmit sem mondtam el, csak nagy vonalakban felrajzoltam neki a helyzetet. - Már, ami rá tartozik. Főleg azt, hogy mennyire is gyűlölöm őket, amiért tönkre tettek mindent. Nem szakított félbe egyszer sem, amit furcsálltam, de annyira belejöttem a mondandóm kiadásában, hogy elsiklottam a felett is, hogy mennyire nyugodtan viselkedik. Mint, ha csak egy barátnőmmel állnék szembe, s panaszolnám neki, hogy mekkora egy seggfej az a pasi, amelyikkel most voltam randin, s pocsékoltam rá az időm. Néha nagyokat szusszant, máskor meg eldöntött fejjel nézett úgy, mint, aki majd elalszik. De még ekkor sem hagytam abba. Úgy voltam vele, ha már ennyire belejöttem, addig regélek, míg fejbe nem lövi magát unalmában, vagy fordul sarkon, s hagy itt.

Egy részben biztos voltam abban, hogy Hyuniet már megeszi a fene ott, ahol van, meg abban is, hogy Tatsuya vérmérséklete se marad mindig ilyen. Bármennyire is járt a szám, az elmém valahol mélyen cseszegetett, hogy kérdezzek rá, amiért itt van. Mert azért kicsit hihetetlen, hogy pont itt, és pont most bukkan fel. Hülye vagyok, de ennyire nem.

Mikor nem bírtam szusszal, s kifogytam a mesélésből, szünetet hagytam. Gyorsan kutattam még magamban valamit, amit rázúdíthatnék, de azt hiszem nincs más, ami rátartozna. Mondjuk, eredetileg még ez sem tartozott volna, de mindegy.

- Befejezted, cicus? Kész, vége? Mert, ha igen, akkor örömmel hallom, hogy ennyire elfoglalt vagy mostanság. - Kikerekedtek szemeim. Ez meg miről beszél? Nem is vagyok elfoglalva! Figyelt ez egyáltalán rám, vagy csak az első és utolsó mondatra? Menjen a pokolba, ha ennyire egy.. egy... áh! Had ne mondjam ki! - Csak tudod, szivikém, akad egy kis baj... - Sóhajtozik, mint, akit annyira nyomaszt a dolog. Kíváncsivá tesz, holott már rég menekülnöm kellett volna előle - ismerve a profilját.

- Na, még is milyen baj? - teszem fel csak úgy magamban, míg nézek rá kérdőn, s velem ellentétben, ő igen is szereti húzni az időt.

- Holnap gyere ide reggel hatra. Öltözz kényelmesen, de csinosan. Nem szeretek toprongyos lányokkal mutatkozni. 

- Még is minek? - Csúsztatom ki kérdésem félhangosan. 

- Ne kérdezz, csak gyere, ha kicsit világosabban akarsz látni. A te érdeked, nem az enyém. Ha késel, akkor megszívtad, mert nem várok. Ahogy hat órát mutat az órám, indulok, veled vagy nélküled. - Néz az órájára, majd bólint egyetértően, és sarkon fordul. 

     Bambulva, és agyam pörgetve jutok haza. Nem sokat szóltunk egymáshoz Hyunwooval, de mikor kérdezett én rövid és eltérő válaszokkal leszereltem. Nem volt kedvem beszélgetni, meg a bor felszabadító ereje is eltűnt, így inkább már álmos voltam, mint eleven. Udvariasan elköszöntem tőle, és természetesen megköszöntem az estét, azt hozzátéve, hogy remélem lesz még részem hasonlókban, mert élveztem a társaságát. Hasonlót mondott ő is, majd egy gyors meghajlás után megvárta, míg bemegyek, s ő is hazament. 

     Nekidőlve az ajtómnak elmélkedtem tovább. Úgy felhívtam volna Soyunt, hogy adjon tanácsot, de késővolt, meg biztos korán kel, arra meg nem számolhatok, hogy még mindig a fiúkkal szenved valahol. A fiúkról meg egyenesen Redfelé kalandoztam. Vajon mit csinálhat most? Ha egyedül van vajon érzi-e, hogy talán életem egyik legnagyobb baklövésére készülök pár óra múlva? Mert elfogok menni reggel. Agyam tiltakozik ellene, de szívem úgy érzi, hogy ezzel olyan dolgok kerülhetnek napvilágra, ami talán segíti utam. De Guojinre visszatérve, az is megeshet, hogy békésen szundikál, és álmodik valami szépet, amiben én nem vagyok benne. Ez az elképzelés szorítani kezdte mellkasom, és reflex szerűen kapok oda, mint, ha azzal csillapítanám. Felidéztem az estét, amikor itt volt, és nem is akárhogy. Tudom, hogy nem szabadna rá gondolnom, de egyszerűen nem megy. Tudom azt is, hogy mit ígértem magamnak, és ezzel ellentétben megint olyan dologba kezdek, ami őt érinti, és nem Youngseot. 

- Még egyszer utoljára... A magam megnyugvása ként... Lehet, hogy pont olyan tudok meg, ami még inkább eltereli érzéseim róla. - Nyugtázom magamhoz félhangosan beszélve, holott pont az ellenkezőjében reménykedek.

Hamar elérkezett a reggel, számomra még hamarabb. Az izgalomtól vajmi keveset aludtam, és még akkor is össze-vissza álmodtam mindenfélét, így inkább felkeltem, és magamba erőltettem egy nagy adag koffeint, míg a sötétségben úszó, de különböző színekben pompázó várost néztem. Hajnali négy van, de még ilyenkor is lehet hallani az utcán, valahol távol pár dudaszót. Már dugó lenne a főúton? Az már döfi....

     Hat előtt jó pár perccel értem ugyan oda, ahonnan pár órája kijöttem. Kezemben egy újabb adag kávéval, s bár ez nem olyan, mint a sajátom otthon, de bizakodom abban, hogy végleg sikerül felráznia. Tatsuya kérésére kényelmesen, de csinosan öltöztem - legalább is magamnak tetszem. Egybe ruhát húztam. Vajszínű a felsője, amin kis fekete pöttyök vannak, a hátán fekete szalaggal, ami végül is összetartja a ruhát azon a részen, meg a megkötése után szép masni alkot, a vállam meg épp, hogy eltakarja az a kis fodor, ami V-alakban, de ugyan olyan színben, s mintában díszeleg rajta. Alsó fele meg  fekete, combközépig érő nem tapadós szoknya. Egy hozzá illő barnás díszövvel dobtam fel, aminek az elején megint csak masni van, viszont, az nem lezser és lógó, hanem fix és tartós. Tudom, hogy érdekesen hangzik így, de nagyon is jól mutat, főleg a felső része. Táskát is viszek. Egy kisebbet és fehéret. Ez  bejövős a mai napra, pedig egy ideje csak tárolgatom. Cipőnek pedig egy krémszínű, magassarkú szandit húztam, aminek a csatjánál ugyanolyan színű, virágra emlékeztető gombóc van. Gondolom rózsának tervezték, de én ki nem nézem belőle. 

Tehát így vártam Tatsuyát, amikor is halálpontosan hat óra előtt egy perccel megérkezett. Még pedig egy hófehér Hyundai Genesis Sedannal. Imádom a morcos elejű autókat, ez meg megszentesítette minden vágyam. Legszívesebben agyoncsókolgattam volna ott helyben - persze nem Tatsuyat, hanem a kocsit. Szabályosan kiugrott a szívem, amikor meggyőződtem arról, hogy tényleg Suya jött azzal. Mert, hát előtte kételkedtem benne egy kicsit.

   Amikor lehúzta az ablakot, és kiszólt, kénytelen voltam abbahagyni a kocsi mustrálását, pedig elnézegettem volna egy darabig. Mivel sürgető volt a hangja, így meglódultam, de nem tudtam kiállni, hogy ne húzzam végig kezem a motorháztetőn és a lámpákon. Akár egy kicsit szexisebb klippben, amikor a csajok a kocsit megkerülve bájolognak a volánnál ülő pasinak. Mikor meg végre beültem, az új autó illata csapta meg az orrom, egy kis behatárolhatatlan, de kellemes illatú illatosítóval és az apró sátán erős, nyálcsorgató parfümével elkeveredve. A vigyort le nem lehetett törölni az arcomról. Sajnálatos módon ki kell mondanom, hogy szerelmes lettem! Még pedig egy autóba! 

      Menet közben megtudtam, hogy hova megyünk. A Seoul Grand Park-ba, ahol még életemben nem jártam, de hallottam róla.  1984-ben nyílt és mintegy 7.000.000 négyzetkilométeren fekszik. Hogy ez kacsa vagy sem, nem tudom, de szerintem az baromi nagy. Míg utaztam, utána nézem, hogy egy tó fut végig a közepén, és az állat kert mellett van benne botanikus kert; több éghajlati zónával, oktatási központ a fiataloknak és különféle kényelmi lehetőség áll rendelkezésre, amit én olyan üdülő félének határoltam be, és még egy kis plusz. Fóka és delfin show. Na, arra befizetnék szívesen. Kíváncsi lettem a helyre, de arra meg még inkább, hogy miért pont oda megyünk, mivel az nem épp a szánkban van. Viszont kifejezetten élveztem az utazást. Suya bömböltette a zenét leengedett ablakok mellett, míg úgy hajtott, mint egy vadállat. Egyszerűen pezsgett a vérem. Azt akartam, hogy minél messzebb legyen az a park, hogy minél tovább érezzem magam ebben az állapotban. Feszítettem az anyósülésen, mint, ha minimum én lennék az angol királynő, és az sem érdekelt, hogy Suya feltűnően méregette, miközben haladtunk vagy 160-al. Ha valamennyivel vonzóbb lett volna számomra, vagy mondjuk inkább más lett volna a helyén, az fix, hogy miután megálltunk volna elkapom egy körre - értitek a célzást, ugye?

Mikor odaértünk már teljesen fel voltam pörögve. A sebesség szárnyra kapta a lelkem, és magasra emelte, ahol nincs gond és fájdalom, a hajamból meg oroszlánsörényt csinált. Szinte repültem, és vigyorogtam, mint aki betépett, de csúnyán.

   Apró sátán elegánsan kiszállt, megigazította fehér, félig mellkasára tapadó pólóját, felhúzta fekete zakóját, s lezárta a kocsit. Most, hogy jobban megnézem, nem is rossz pasi ez a Tatsuya, csak a lelke romlott, ami meg nálam nagyon nem nyerő. Párat villogott a szépség - ő lenne az autó, csak hogy tisztán lássunk-, és mámorító pittyegés után lezárta magát. Innentől kezdve a védelmi rendszere bekapcsolt, engem meg aggasztott az a dolog, hogy ennek a gyönyörűségnek ez nem elég. Őröket kellene állítani hozzá, hogy a szél se érhessen hozzá. Megszállott az agyam, tudom, de egyszerűen, ha ennyire beleszerettem, védeném. Pedig nem az enyém... sajnos. 

- Hé, cicus! - Kiabál már visszafelé nekem sátánka. Ekkor kapok észbe, hogy megint a kocsit méregetem. - Szedhetnéd a formás lábacskáid, mert nem várok egész nap! - Int a fejével a bejáratféle, amire nőies kocogásba kezdek, míg utol nem érem. Fogalmam sincs, hogy mit tartogat a mai nap, de hamarosan úgy is megtudom.

29. Fejezet /Yeonrin/

Megtámadott a csend. Unnie távozása után megint magamra maradtam. Igaza volt, mikor leordibálta a fejem, amiért nem kerestem, de hát néha Youngseot is nehéz volt elviselnem, pedig nem loholt a nyakamban folyton. Nem tudtam nyomós okot adni azért, amiért felszívódtam. Hittem azt, hogy pontosan tudja mi zajlik le bennem, de tévedtem. Nem, nem takarózhatok azzal, mert lelki válságban voltam, és nem akartam terhelni. Viszont, ha tényleg annyira, de annyira keresett volna, akkor megtalálhatott volna könnyű szerrel. Főleg, hogy Jerry sokat volt a fiúkkal, és vele is. Igazság szerint, én tudtam róla mindent, mert oppa sokat mesélt még akkor is, mikor nem voltam hajlandó vele kommunikálni. Nem jelentkeztem, de tudtam felőle, és nem aggódtam.

   A beszélgetésünk nem tűnt olyan meghittnek, mint annak idején, mikor az M.Pire nem lépett az életünkbe. Valahol mélyen kezdtem utálni az egészet. Ha nem lett volna az a kék táska, ha vigyázott volna valaki arra, hogy a kutya ne sebesüljön meg, vagy lett volna annyi esze a tulajnak, hogy nem adja ki a lakást, akkor nem tartanánk itt. Soyunnal lehettem volna végig, vihogtunk volna egymáson, és bőgtünk volna a filmeken, de ehelyett a banda őt lefoglalja, és nagyon hátraszorultam mindenki listáján. Gyűlölni kezdtem a világot. Bár úgy jöttem vissza, hogy stabil vagyok, most még is visszabújnék oda, ahol voltam. Távol a várostól, a lakásomtól, a zajoktól. Távol az emlékektől és mindentől, ami visszakészül lökni. Még akkor is, ha ezzel Jerryt zavarnám.

Hogy mi a bajom? Hát nem tudom. Sokat gondolkoztam rajta, hisz halál nem történt, nem szenvedtem balesetet, csak van egy pasi aki átbaszott a palánkon. Nagy cucc, nem? Hány emberrel történik meg ez egy nap? Sokkal, még sem hisztérikáznak. Tiszta nyávogós lettem, és zavar, hogy már magam is érzékelem, így nem csoda, ha senki sem hajlandó foglalkozni a társaságommal.

Az ablakból való kémlelésem során, megakadt a szemem a szembelévő hirdetőtáblán. Épp akkor aggattak ki egy királykék papírt, amire az "Eladó!" felírat nagyban fel volt nyomtatva. Ekkor ugrott be. Eladom a lakásom, és új életet kezdek. Egy teljesen új és tiszta életet. Belesajdult a szívem, mikor belegondoltam, hogy pakolok, de nem volt más választásom. Ha eltűnnék csak úgy, akkor nem találna meg senki. Red sem. Tudom, hogy őrültség egy férfi miatt ekkora áldozatokat hozni, de már nem is miatta, hanem magam miatt tenném. A lakás jó helyen van, közel a belváros szívében, még is aránylag nyugis környéken. Különben is, valamennyivel több, mint három hónap múlva lejár a szerződésem. Ha valaki most zavarodott, annak elmondom, hogy úgy vettem meg a lakást, hogy évente bizonyos összeget fizetek érte. Nincs a nevemen rendesen, csak mint... hasonlít az albérlők dolgaira, csak még sem dirigálnak, míg ott laksz. Ez amolyan biztosíték volt a csávótól, akié az egész tömb, mivel állítása szerint nem egy fiatal vásárló jött panaszkodni, hogy ezért vagy azért elköltözne. Tehát, ha már úgy is lejárna, akkor vissza adom a tulajnak, vissza kapom a pénzt, és már itt sem vagyok. Jó, tudom. Nem kapok sokat, de, ha vennék fel hitelt, akkor úgy okés. Mivel a bankok mindig kérnek önerőt előre, így a házból fennmaradó összeget annak adnám, és kapnák egy nagyobb összeget. Soha sem akartam hitelt. Gyűlölöm a bankokat, mert rengeteg pénzt húznak le az emberekről, de most még is akarom. Még akkor is, ha nincs rendes jövedelmem. Ezzel azért meggyűlhet a bajom...

       Dongminnel folytatott napi diszkzulusaim után egyre nyugodtabb lettem, és egyre inkább letettem arról, hogy elköltözzek. Nem tudom, hogy érte el, de még is megmaradtam a seggemen. Senki sem tudott róla, chatparneremen kívül, ami nyugodttá tette még inkább az ügyem. Újra tudtam bízni, és éreztem magamban az erőt, amiről azt hittem elveszik. 

Mára Youngseot várom, így főzök neki valami ehetőt, míg az újságok apró hasábjait fürkészem valami munka után. Hamar feladtam, mivel rengetek benne az olyan álcázott munkalehetőség, ami tudjuk mit takar, én meg azt nem vállalom. Inkább éhen pusztulok, vagy kerülök utcára, mintsem vállaljak be egy ilyet. 

Már épp készültem feladni teljesen, amikor is az újság kidobása közben rábukkantam egy eltévedt lehetőségre. Biztatónak tűnt, de egy belső hang azt parancsolta, hogy: "Dobd ki! Tégy úgy, mint, ha nem láttál volna semmit!" Tehát kidobtam, s csak képzeletben agyaltam a dolgon. Hogy biztos legyek a dolgomban, le is vittem a szemetet, így megelőzve a kísértést. Ekkor találkoztam T.O-val. Rég nem kerültem hozzá ilyen közel. Mivel nagyon elvoltam foglalva a gondolataimmal, így csak akkor lettem rá figyelmes, mikor majdnem rácsuktam a kukatetőt a kezére. 

- Oh, szia. - Vágtam oda neki egy hatalmas mosollyal. Ő épp ekkor húzta ki fülesét füléből, s dugta be pólója nyakába. - Nem dolgoztok? - Folytattam, s dőltem neki a dróthálónak, ami elkülönítette a nagy kukákat a többi kicsitől.

- Szia. De, csak akadt egy kis gubanc, így aki nem kellett, azt Soyun hazahozta. Én is köztük voltam. - Mosolygott szégyenlősen, pedig még zavarba sem hoztam. 

- Értem... - rugaszkodtam el a hálótól, s léptem ki a nyikorgós ajtón.

- Te miért nem jössz el velünk? A kocsiba még beférnél pont. - Lépett utánam. Sóhajtottam egy nagyot, és elgondolkoztam. Tényleg, miért nem?

- Hát... Nem is tudom. Én nem vagyok oda való, Hyunwoo. Unnie megtalálta a helyét, és az, hogy én csak úgy álldogáljak vagy üljek egy helyen... nos, hát, nem valami bizalomgerjesztő számomra.

- Megannyi kifogást kitalálsz, közben a valódi okot nem is mondod. - Fogta meg vállam, míg megállított. Lehajtott fejjel méláztam, majd ránéztem. Megértést láttam szemeiben, de még sem tudtam kiismerni benne, hogy mit érez. Nem ismerem. Soha sem beszélgettünk el rendesen, vagy kettesben, mint most. Kicsit izgultam is, hogy ennyi háttérinfóval, amit tudhat, még is mit gondol rólam. Reméltem, hogy a legjobbakat, bár az ellenkezője sosincs kizárva. 

- Ha tudod, felesleges kár is mondanom. Soyun felvilágosított, hogy Guojinnek is meg kell jelenni, ha törik, ha szakad. Látni akarom, de félek, ha találkozok vele csak azt teszem, amit a szívem diktál, nem pedig azt, amit a józan eszem. Yeoungseo figyelmes, és azt hiszem tényleg szeret. Nekem erre van szükségem. Olyan emberre, aki nem bolondít magába és hagy ott, mikor képes lennék érte meghalni. Bízok benne, és a özös jövőnkbe. A munkátok miatt megértem, hogy nem lehet mellettem mindig, de, ha tehetné azt tenné. Nem gázolhatok át rajta úgy, ahogy Red tette velem. - Ecseteltem el neki az álláspontom, és egyben azt, amit érzek. Fiú létére nem hiszem, hogy annyira érdekelte volna, még akkor sem, ha alapjába véve ő egy nagyon rendes pasi. Viszont rendes pasi ide, vagy oda, néha olyan, mint a villám. Ezt rég észre vettem. Még akkor, mikor Jerrynél laktam, s odajártak, én meg csak, mint külső megfigyelő szemléltem a beszélgetésük.

- Oké, akkor gyere enni. Éhes vagyok, és jól esne egy kis maeuntang. Hetek óta azt ennék, hazafelé jövet, meg az illatát is megéreztem. Úgy is oda indultam, s, ha már csoportosan nem is, akkor velem csavarogj egyet. - Csapta össze kezét elégedetten, mint, ha már előre tudná, hogy belemegyek és milyen jót fogunk bulizni.

- Én nem hiszem, hogy...

- Nincs semmiféle kifogás. - Ragadta meg csuklóm finoman, de még is határozottam és erősen. - Én éhes vagyok, egyedül meg szerencsétlennek érzem magam, tehát jöhetsz velem, mint óvónéni. Talán még szükség lesz a szakértelmedre, ha meggyűlik a bajom a szálkákkal. - Nevetett fel, s húzni kezdett fel az első emeletre. Jobban átgondolva a dolgot, még jó is lehet, hogy nem otthon gubbasztok. Az viszont zavart, hogy Jerry is haza érhet bármikor, engem meg nem fog otthon találni, ráadásul a mobilom is fent maradt. De, még az is megeshet, hogy így is én érek haza hamarabb.

Úgy pár sarokkal arrébb rángatott be egy hangulatos kis étterembe. Nem is tudtam, hogy ez itt van, pedig nem két napja lakok erre. Jó hely lehet, mert egy-két asztalt kivéve telt házuk volt. Hyunwoonak igaza volt, mikor azt mondta, hogy érezte az illatát, hisz idebent is igen erőteljes volt az ízvilág. Éhes nem voltam, de nekem is összegyűlt a nyál a számban ezek után. 

Bekacsáztunk az egyik szabad asztalhoz, s a csuklóm fogása miatt mellé huppantam le a párnázott, ám kemény ülőgarnitúrára. Belülre kerültem, így átülni sem tudtam, mikor szabad lettem. Hyunwoo izgatottam fészkelődött, míg nem jöttek a rendelésért. Mint kiderült, azért ismeretlen a hely, mert új vezetőség van, s heti ajánlatokat tesznek. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a hét a maeuntangé. Végül is, örülök neki. 

A vacsora vége felé - mert ugye annak az ideje van - felszabadultam nevetgéltünk. Ennek az egyik oka a bor is volt, amit megittunk hozzá. Hyunwoo nagyon jó fej barát lehetne számomra, bár ez a mai pár óra még nem garantálhat semmit sem a közös jövőnkre nézve. És nem is zavart. Csak élveztem, amit az élet akkor felkínált. 

Annyira belemerültünk a beszélgetésre, hogy jócskán csak eljárt felettünk az idő. Még fényes nappal volt, mikor idefelé igyekeztünk, most meg teljes mértékben fent volt a Hold. Ezt is Hyunwoo vette észre, mikor körbenézett, s már csak pár kis csoportot látott körülöttünk. 

- Azt hiszem ideje mennünk. Lehet, hogy zárnának is lassan. - Rázta meg bal térdem. Utoljára apa csinálta ezt, mikor kiskoromban kint beszélgettem vele az udvaron az éjszaka alatt, s invitált be, mert hűvösödött. Elmosolyodtam rajta, s egész testem átjárta a kellemes emlék. Megfogtam kezét és bólintottam. Isten legyen a tanúm, hogy semmi hátsó szándékom nem volt a kézfogásban. Ez amolyan berögződés, mert apával is mindig úgy mentünk be. Ennek ellenére mikor kilétünk az étteremből - nevetve, dülöngélve, s egymásba kapaszkodva -, és menetirányba fordultunk, egy gyilkos tekintettel találkoztunk. Becsípett fejem először nem is észlelte az alakot, majd pár pislogás után végre kirajzolta, hogy kit rejt az úttorlasz. Általában ilyenkor nem nagyon vagyok félős, sem gátlásos, de most megborzongtam attól a szempártól.

28. Fejezet /Soyun/

Másnap reggel én keltettem a fiúkat, aztán csináltam nekik reggelit. Hallottam, hogy Jerry valakit nagyon hív, ezért megkérdeztem ki az, Yeonrint mondta, így amint meghallottam a nevet azonnal kérdezősködni kezdtem.
Végül megtudtam, hogy már itthon lakik, és járnak. Haragudtam Yeonrinre, hogy nem szólt de még csak nem is keresett az elmúlt három hónapban, amikor pedig én hívtam vagy nem vette vagy ki volt kapcsolva. Semmit se tudtam róla!
Délután amikor Jerry újra hívta Rint, és nem vette, azonnal haza mentem, szóltam Luminnak, hogy ha kellek, hívjon. Felcaplattam a lakásunkhoz, ott pedig bekopogtam Yeonrinhez.
Pár pillanat múlva nyilt is az ajtó, így megláttam a kócos, köntösbe lévő Rint.
-Van fogalmad mennyire aggódtam érted? Tudod Te mennyire fáj, hogy így eltűntél, semmi szó nélkül? - támadtam le, mire annyi volt a válasza, hogy kilépett, karjait a derekamon összefonta és szorosan megölelt. Először azt se tudtam mit csináljak, végül visszaöleltem.
Három óra negyven percet beszélgettünk. Mindent elmondott mi történt, hogy érez, milyen most neki. És megértettem. Igaz, láttam tegnap Guojint, de nem akartam felhozni, így inkább hallgattam.
Aztán csengetett Taehee, hogy menni kell megnézni az mv forgatásí helyét.  Így otthon kellett hagynom Rint, és rohantam a Benjaminhoz.
-Itt vagyok! - megyek be a próba terembe. Le is fagytam, mert egy lány is volt ott, épp Luminnal dumált, ott illegette magát, meg dobálta a haját. Álszent!
-De jó! - szalad hozzám Haru, rám vetti magát, majd hátra esek. Nevetve tolom el, és borzolom össze a haját. -Noona! - sikit fel.
-Kint megvárlak titeket. - mosolyogva nézek rá, Yooseung sétál hozzánk, és megáll előttem. -Veled megyek. - mondja.
-Gyere. - vonok vállat.
Kimenet a kocsihoz, érzem, hogy néz.
-Csinos vagy ma! - mondja. Megtorpanok, mire nekem jön, de nem lép el
-Ne nézd a seggem! - nézek rá, ő meg csak vigyorogva néz rám.
-Ti meg mit csináltok? - hallottam Lumin hangját.
-Nekem jött! - tolom el Yooseungot mire felnevet, és felborzol, mellettem elmegy, mire hozzá vágom a táskát, erre Ő majd orra esik. Csúnyán néz rám, Én pedig Luminhoz szaladok. -Majom! - mondom Yooseungnak. Morog valamit és előre megy. Lumin mérgesen néz rám, és ott hagy.
-Édes Istenem, ezek a pasik sírba visznek! Miért nem vagyok inkább leszbikus? - mondom hangosan. Jerry, T.O és Taehee hangosan felröhög. Haru nagyot pislogva néz rám.
-Nem tudlak más lánnyal elképzelni! - jelenti ki. Felröhögök, és megfogom a vállát.
-Te kis perverz! - mosolyogva megyek el mellette.

A kocsiban, jött a kis csaj is. Ott vihogott jobbra-balra, azt hittem kidobom a kocsiból. Haru ült velem, elől, és beszélt, néha válaszoltam, aztán megérkeztünk az adott helyszínre. Nagyon szépen volt, teljesen elvarázsolt.
-Itt fogok férjhez menni. - mondom ámulva.
-És kihez? - kérdi Taehee.
-Hát, majd a vőlegényemhez. - nézek rá szőke fejjel. -Ha nem lesz, akkor, egyedül, egy macskákkal teli lakásban fogok meghalni, a Garfielld nevű macskámmal az ölembe. - vonok vállat.
-Ez kicsit undorító volt. - nyávogja a csaj.
-Hú, valaki nem érti a poént. Tuti agyilag szőke vagy, vagy csak teszed magad! - meredek rá.
-Soyun! - szól rám Lumin. Rá nézek, és elég csúnyán néz, ezért inkább befogom.
-Inkább elriszálom a seggem. Majd hívjatok ha kellek. - sarkon fordulok, és megyek a két röhögő fiú után, jól nyakon csapom őket, mire Taehee a vállára kap, én pedig nevetve csapok a fenekére. Haru majd befejelt egy bokorba annyira nevetett.
-Neeee! - sikítva röhögött fel Jerry, mert végül, Haru beakadt egy fa ágba. Úgy elkezdtünk szakadni Taeheevel, hogy Tae megbotlott a saját lábába, és velem együtt leesett a fűre. Oldalra fordulva, le róla, fogtam a hasam és röhögtem.
-Idióta banda! - ülök fel, akkor látom, ahogy a kiscsaj fintorogva néz minket, de bezzeg hogy betudja karolni Lumint. -Tuti szívtatok valamit! - nevetek.
-Hát, az nincs kizárva. - mondja T.O szerény mosollyal az arcán. Kezet nyújtott nekem, én pedig megfogtam, Ő pedig felhúzott.
-Te vagy az egyetlen normális köztük! Hogy viseled el őket? - kérdem.
-Hidd el, nagyon nehezen. - neveti el magát.
-Fúj, sáros lett a sarkam. - hallottam a csaj hangját.
-Talán, ha nem 15 centis tipegőben jöttél volna, nem süllyedne el a sarkad! - szóltam be neki. Olyan undorral nézett rám, hogy azt hittem, elnyel a Föld. Elröhögtem magam, és Haru után szaladtam, és telibe a határa ugrottam. -Uh, még erős is! - csapkodom meg a vállát.
-Yun! - nevet.
-Azt ne mond, hogy nehéz a seggem! - mondom.
-Kicsit se. - nevetve dobb egyet rajtam, és jobban megfog.
Engem lepakoltam az egyik fa alá, ők pedig elmentek hátra ahol a szökőkút van, mert ott is forgatni fognak. Olyan jó volt, csendes, nyugodt, és friss volt a levegő. Szívesen Le éltem volna itt az életem. Sajnos, mivel időre adták ki ezt a helyet, itt kell először forgatni a fiúknak, szóval, holnap reggel első út ide.
Red jött lefelé, én pedig nem szóltam neki. Kíváncsi voltam, köszön e.
-Szia Yun. - köszönt, Én pedig csak bólintok válaszképpen. Tovább halad, így, megtudom nézni rendesen, fogyott, elég sokat, látszik rajta. Gondolom, nem lehet valami jó sorsa. De örülök, hogy eljött, és nem hagyja cserben a fiúkat.
Másfél óra múlva, szóltak, hogy irány haza, mert a fiúknak, holnap jelenés, de előtte elmentünk egy étterembe. Lumin és Haru közt ültem, mert kedves párom, volt olyan kedves, és maga mellé húzott. Haragudtam rá, így nem is szóltam hozzá.
-Édesem...- szól hozzám és megfogja a derekam.
-Hmm? - rá se nézve elveszek egy darab baozit, amit külön úgy kértem, ne legyen benne hús.
-Haragszol? - bújik a nyakamhoz
-Épp eszek. - mondom, és bekapom a gombócot. Felsóhajtott, de nem mozdult. Úgy látszik, ha a kis csaj nincs mellette, akkor tök nyugodt.
Felnézek, és naná, hogy épp szemmel gyilkolnak. Féltékeny vagy kisanyám? Hát oké. Ittam egy kis vizet, megfogtam Lumin arcát és magamhoz húztam egy csókra.
-Ma nálad alszom! - jelenti ki, mire mosolyogva bólintok.
-Uh, rosszalkodás lesz ma! - mondja Haru mellettem. Yooseung majd megfullad úgy félre nyel, én pedig nevetve dőltem Haru vállára.
-Perverz vagy világ szálam! - mondom vihogva.
-Dehogy! - nevet.
Jól lakva indultunk el, kiscsajt kiraktuk, aztán go home. Alig vártam, hogy lezuhanyozzak és aludni menjek. Na persze a zuhany az meg volt, csak nem egyedül, mert már épp végeztem, amikor Lumin jött be. Úgy rám "támadt", hogy fél órát lábra se bírtam állni, így Ő vitt a hálóba, ahol szintén betámadott, és már végül csillagokat láttam.
-Jézusom! - ziháltam. -Mi történt veled? - nézek rá. Még mindig fölöttem volt, és engem nézett.
-Sok mindenre képes a féltékenység. - újra megmozult, Én pedig ajkamba harapva, fejem hátra hajtottam, és megfogtam az ágytámlán egy egy vasat. Szét fog esni már az ágyam. Vagy én fogok.
-Kire is vagy Te féltékeny? - kérdem már jó pár aktus után, Ő a hátamnál feküdt, jó szorosan magához vont.
-Yooseung... beszólt, hogy úgy fog tőlem elvenni, hogy észre se veszem... - motyogja. Felsóhajtottam, és gondolkodni kezdtem.
-Nem hiszem, hogy sikerülni fog neki. - mondom végül.
-Szeretlek! - szorít picit rajtam.
-Én is téged! - mosolyogva nézek hátra, add egy puszit.
Mivel fáradt voltam, hamar elaludtam, ami jól jött, mert reggel korán kelés, és irány két napra MV-t forgatni, aztán még két nap másik helyen. És így tovább, amíg kész nincs az új MV.