31. fejezet /Soyun/

Idegesen kocogtattam a kulcsot az asztalon, és hunyorogva néztem az előttem fekvő újságot. Sokkal érdekesebb volt az, mint az éppen most leforgatott rész a vidihez. Három órája nem szóltam Luminhoz amiért vállalta a csókos jelenetet. Yooseung meg röhög a markába. Megfejelem, de nagyon. Felsóhajtottam, és felálltam, majd elindultam ki a kocsihoz. Nem voltam kíváncsi arra a bizonyos csókra. Kidőltem a hátsó ülésen, zenét hallgatva, és lenyúltam Taehee, Haru, meg Yooseung nyaktartó párnáját. Olyan kényelmes volt hason aludni.
Arra keltem, hogy valaki az arcom cirógatja. Lassan pislogva néztem a kézre, aztán kicsit hozzá is bújtam, annyira jó meleg volt, és puha.
-Yun? - hallottam a nevem, először nem értettem, honnan ismerős a hang, aztán pedig kapcsolt az agyam, hogy ez Yooseung. Azonnal felültem, és megdörzsöltem az arcom. Jött is a menedzser, hogy vigyem el a fiúkat, ide, két sarokra lévő kis hotelba, ma ott alszunk. Még a kis vinnyogi is.
Unottan piszkáltam a kajám, amikor meghallottam, hogy is hívja Lumint a csaj...
-Na de Oppa! - nevet, az arcát takarva, levágtam a pálcikáim, mire mindenki rám nézett.
-Elnézést, elment az étvágyam. - állok fel, kicsit meghajoltam, és otthagytam őket. Haruval kértem egyben egy szobát, kiscsajnak külön, Jerry Hyunwooval van, Taehee Yooseunggal, Red Luminnal. Isten ments Lumint egy szobába rakni Yooseunggal, megölnék egymást, az már tuti.
Kinyitva a szobát, beléptem, aztán becéloztam az egyik ágyat. Szemeim becsuktam, és csak mélyeket lélegeztem. Lassan ugyan, de megnyugodtam. Nem akartam sírni.
Elmentem zuhanyozni, aztán kiültem az ablakba. Olyan jó friss volt a levegő. Nyilt az ajtó, Én pedig azt hittem Haru az, így nem fordultam meg.
-Soyun? - hallottam meg Haru hangját -Voltál már fürödni? Mehetek már Én?
-Igen már voltam, nyugodtan mehetsz. - mondtam monoton hangon.
-Jól vagy? - fogja meg a vállam.
-Ühüm. - haraptam be az alsó ajkam. -Megyek sétálni egyet. - nézek rá. Szomorúan nézett, és sajnált, de azért bólintott.
Elvettem a pulcsim, és kiléptem a szobából. Kapucnit a fejemre vettem, és kimentem a kertbe. Gyönyörű rózsák álltak, két sorban, egy kis út mellett ami egy pavilonhoz vezetett. Ott leültem, és néztem a kivilágított kertet.
Sosincs szerencsém a pasikkal, és fogalmam sincs miért.
-Egyedül? - hallottam Taehee hangját.
-Ühüm. - bólintok. Állam a térdemre rakom.
-Mi a baj? - ül mellém.
-Hmm... szerencsétlen vagyok. - csuklik el a hangom.
-Sss... - fogja meg a karom és magához húz, Én pedig hozzá bújva sírni kezdek. Hátam simogatja, és a hajam. Görcsösen kapaszkodok a pólójába, szinte már levegőt se kapok. Taehee elenged az egyik kezével, aztán a zsebében kezd kotorászni. Nem tudom mit csinál, mert csak arra tudok koncentrálni, hogy múljon el ez a fájdalom bennem, meg a sírás.
-Mi történt? - hallottam Haru hangját, halkan beszélt.
-Nem tudom. - sóhat Taehee. -Hoztál? - kérdi.
-Aham. - valamit lomol, erre pedig lassan oldalra fordítom a fejem, és homályosan, de látom Harut. -Jaj szívem. - simogatja meg az arcom.
Haru is kint maradt velünk, aztán szerintem elaludhattam, mert reggel keltem, mellettem pedig Haru és Taehee, hátamnál Taehee volt, szembe velem Haru.  Fájt a fejem, a szemem, és a torkom. Lassan kimásztam a két fiú közül, kimentem a fürdőbe. Szarul festettem. Nem szépitek. Szemeim vörösek, kékek alól, és szét szakad a fejem. És sajnos még a smink és a szem csepp se segít. Remek.
-Jobban vagy? - szólalt meg Haru álmosan a fürdő ajtóból. Felkontyoltam a hajam, és rá néztem.
-Nem éppen. - fintorogtam.
-De mi történt? Ájulásig sírtad magad. - jött be és átkarolta a vállam.
-Csak...túl sok minden szakadt rám... - homlokom a vállának döntöttem.
-Lumin és Sora miatt? - kérdezte. Nem válaszoltam. Fejemre adott egy puszit, és elengdett. -Ne aggódj, Hyung szeret. - mosolyogva néz rám. Elhúztam a szám, aztán felvettem a napszemüvegem, és azzal mentem a kocsihoz. Yooseung már ott volt, de nem érdekelt.
-Mi történt tegnap? Taehee és Haru nem engedtek a közeledbe. - kérdi.
-Semmi. - vonok vállat.
-Miért van rajtad napszemüveg? - kapja le rólam hirtelen. -Te jó ég! - ijed meg -Mitől nézel így ki? - fogja meg az arcom, felemelte az állam ekkor láttam, hogy Lumin ott áll a hátánál.
-Semmi közöd hozzá. - kapom el tőle a szemüveget és kocsiba ülök. Láttam, hogy Luminnak áll, de nem szálltam ki. Visszavettem a szemüveget, és bekapcsoltam a rádiót.
Taehee ült mellém amikor már mindenki kész volt és bepakolt. Végig beszélgettünk, a következő helyszínig. Örültem, hogy így tartja bennem a lelket, és persze az Én Napocskám is. Haru közepen ült, és folyton hol hozzám hol Taeheehez csacsogott.
Másik része a forgatásnak egy házban volt, ott lesz felvéve az a jelenet ahol ágyban lesz Yooseung, Taehee olvas, Jerry is csinál valamit a hajával, szóval majd kiderül. Leparkoltam és szólt a menedzser, hogy először a páros jelenet jön.
Yooseung kezdte neki meg kellett ölelni a kiscsajt. Teljesen rezzenéstelen arccal néztem őket. Yooseung először szembe is nézett velem, de semmi érzelem nem volt látható az arcán. Taehee jött, hát Én ott fakadtam sírva rajta, annyira izgult szegény, hogy kétszer is rontott.
-Nagyon vicces vagy hallod! - kapja el a nyakam és jól felborzol, teljesen szét szedte a gondosan összetekert hajam. -De legalább nevetsz. - enged el.
-És olyan borzos lettem, mint akinek egy papagáj repült volna a fejére. Bár jobban belegondolva inkább dísz madár! - vigyorogtam rá.
-Fhuuuuu Teeeeee! - kezdet el kergetni.
-Gyenge vagy Te hozzám. - bújtam valaki hátához.
-Taehee sshi! Te jössz! - kiabált Hyunwoo.
-Ezért még számolunk! - fenyeget Taehee. Rá nyújtottam a nyelvem és kuncogva engedtem el a "pajzsomat".
-Jó látni, hogy jobban vagy a reggeli után. - fordult meg a "pajzs".
-Taehee gondoskodott róla... - kezdtem igazgatni a hajam.
-De tegnap... mi történt? Nagyon megijedtem amikor láttam, hogy Taehee visz be. - tényleg aggódott, látszott a szemein. Leengedtem a kezeim. Felsóhajtottam.
-Nem tudom... csak... lelkileg nagyon nem jól voltam. Taehee kijött és Én pedig sírni kezdtem. Fogalmam sincs meddig sírtam, de mikor magamhoz tértem, Haru és Taehee közt voltam. Hyunjun mondta reggel, hogy mi történt. - fejeztem be.
-Lumin miatt volt? - kérdezte. Bólintottam. -Nem akarom, hogy miatta sírj! - mondja kicsit feszült hangon.
-Miatta most az egyszer sírtam, de miattad két teljes hónapot Younghoon. Van különbség! - sarkon fordultam, de megfogta a karom, hozzám lépett, szinte hozzá simult a hátamhoz.
-Adj még egy esélyt, ígérem, soha többet nem fogsz miattam sírni. - suttogta a fülembe, ajkai hozzáértek a fülemhez. Lehajtottam a fejem, és kicsit kirázott a hideg.
-Az a vonat már rég elment Yooseung. - léptem el tőle. És kimentem a kocsihoz.

Érdekes helyzetem van már megint. Két órája ül előttem Seunghyun, és engem néz. Már a hotelban voltunk, és este van. Lumin átzavarta Harut Taeheehez és leültetett az ágyra, aztán velem szembe leült.
-Hallottam a mai beszélgetésed Yooseunggal. - szólal meg.
-Már hallgatózol is? - fintorogtam.
-Mikor kerültünk mi ide? Ebbe a helyzetbe? - állt fel, és letérdelt elém.
-Nem tudom, te inkább a kiscsajjal voltál el, Én pedig egyedül. Megcsókoltad, vagyis inkább Te jelentkeztél a gaz csábító címre. De most csak annyit kérek, hogy adj időt. Idő kell, szóval... - fejem elfordítottam. Ő pedig felállt, és kisétált.

30. Fejezet /Yeonrin/

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy Red bukkant elő, az téved. De még akkor sem találta el a dolgokat, ha Jerryre szavazott, mivel a hűvös szempár tulaja nem más, mint Tatsuya. Igen, az a Tatsuya, aki nem is túl rég félholtra verte Guojint, miközben vigyorgott. Nem tudom mit kereshet itt, talán csak a véletlen, hogy erre járhatott, bár az ilyen véletleneket nagyon nem szeretem. Viszont félő, ha meg épp keres valakit, akkor nagy bajban vagyok, mivel - mint tudjuk -, én Red kilétéről semmit sem tudok. - Feltéve, ha őt keresi, de kétlem, hogy mást keresne. Vagy még is? - Jó, tudom. A forgatás meg minden, de, amikor vallótóra fog majd és én beszélek, akkor nem fogok kicsit sem hazudni, mikor azt mondom: "Nem tudom, hogy hol van. Semmi közöm sincs hozzá!"

    Mikor épp nyitni készülne Suya a száját, akkor esik le, hogy nem is egyedül vagyok. Hirtelen meg is feledkeztem Hyunwooról, ami nagyon nagy vétek, mert csak azt játszottam végig sebtében a fejemben, hogy egyedül tagadok.

- Ha megbocsájt. - Engedi el T.O a kezem, s fog át vállamnál, míg magával húzva igyekszik kikerülni a nyúlánk, apró sátánt. - Gyere, jagiya. - Pöcköli nekem e szavakat, mire szinte szellemet látott fejjel pillantok rá, s megfeledkezek Tatsuya jelenlétéről. Ha egyszer az életben díjat osztanának a hirtelen megfeledkezésből, akkor tuti elvinném azt, minden gondolkozás nélkül.

Az életben nem gondoltam volna, hogy Hyunwoo szájából ezt hallani fogom e szót. Egy rész azért, mert nem hiszem, hogy tényleg olyan szoros barátságunk lenne ezek után... a ma este után... másrészt meg... Mit tudom én, a lényeg, hogy igencsak lesokkolt a művész úr egy szempillantás alatt.

- Nocsak, már is lecserélted a mi kis főnökünket? - Fordul meg Tatsuya mondandója közben. Ezt is csak azért tudom, mert, ahogy Hyunwooról leveszem a szemem, ráemelem azt a vállam felett.

Zsebre tett kezei, és szemébe lógó tincsei - ami egyébként egy-egy megszökött tincs hanyagúl összegumizott hajából -, rosszalló benyomást tesznek rám. De nem pánikolhatok, meg annyira azért nem is menne, mert a bor ki-ki kapcsolja azt az áramkört a testemben. Hogy bánatomra, vagy sem, az majd kiderül. Viszont mérhetetlen vágyat érzek arra, hogy odakiabáljam neki az igazat, meg azt, hogy jobb, ha keres mást, akit baszogatni tudna. Ennek fényében megfogom Hyunwoo kezét, s leemelem vállamról, míg kifordulok alóla, s indulok meg vissza, az apró sátán felé.

- Yeonrinie~ - nyújtja el T.O a nevem, míg utánam kap, csak hát éppenséggel nem bírt megfogni. Gyors léptekben próbáltam tőle menekülni, hogy megakadályozzon a kibontakozásomban. Csak helyére akartam tenni a dolgokat, és nem lekoppintani szegényt Hyunwoot. Vagy is igen, de csak addig, míg megvilágosítom kicsi Suya elméjét az igazságról.

- Várj meg ott, Hyunwoo! - Állok meg, míg fejem félig elfordítva lesem vacsoratársam. Megáll, s nekem ez elég is. - Mindjárt jövök.

- Na, de jagiya, nem mehetsz oda! Nem érted?! Gyere haza, ahogy terveztük, és hagyd azt a balfaszt ott ahol van. - Oh, én édes Istenem! Leakadhatna erről a "jagiya"-zásról. Lassan én érzem magam rosszul, amiért totál hülyén nézek minden egyes kiejtésénél. A másik meg, szegény T.O ezek szerint semmit sem tud e férfi kilétéről, ami baj, mivel még a számomra is alig ismert fazon nagyon nem szereti, ha a vérét szívják. Én meg bajt nem akarok, főleg nem Hyunie kárára.

- Oppa - ha már elkezdett valami hülyeséget, akkor vigyük végig, bár az biztos, hogy erről még ki fogom faggatni. Csak Red meg ne tudja, mert széttépi... ahogy szerintem Jerryvel is szívesen megtenné. Letagadja, de látom rajta. - Csak szeretnék egy kicsit elbeszélgetni az ÚRIemberrel. - Hangsúlyozom ki az Úri szót, hogy kukacoskodás nélkül érezze az iróniát. - Egy perc, és ott vagyok. - Teszek végre pontot a mondandómra T.O felé.

Tatsuya önelégült vigyorral méreget, míg oda nem érek hozzá. Még mindig ugyan akkora, mint volt, bár nekem most mint, ha magasabbnak tűnne, ami hülyeség.

Elé érve, ahogy megint belenézek szemeibe, hirtelen el is felejtem, hogy miről is akarok neki prédikálni. Csak állok ott, mint tehén a kerítés túloldalán az idegent bámulva. Szép hasonlat, tudom, de jobb most nem jutott eszembe a nagy kavalkádban.

- Hallgatlak, cicus. - Piszkálja ki egy kósza tincsem arcomból, amit a szél igazított oda. Az is feltámadt kissé, bár elviselhető, de a hajamat piheként dobálja.

- Ha hozzád ér, kinyírom! - Topzódik Hyunwoo a hátam mögül, amire megfordultam és rosszalóan néztem rá. Semmi kedvem végig nézni egy Tatsuya vs. Hyunwoo vérfürdőt, amiből nem T.O jönne ki győztesen, az már szent!

- Shhhhh! - Pisszegem le, s intek kezemmel, hogy menjen arrébb, amire nem mozdul, de legalább csendben van. Visszafordulva, Suya a nyakát ropogtatja, mint, ha lassan készülne valamire. Azt elakarom kerülni, így nagy levegő után belekezdek.

     Aprólékosan semmit sem mondtam el, csak nagy vonalakban felrajzoltam neki a helyzetet. - Már, ami rá tartozik. Főleg azt, hogy mennyire is gyűlölöm őket, amiért tönkre tettek mindent. Nem szakított félbe egyszer sem, amit furcsálltam, de annyira belejöttem a mondandóm kiadásában, hogy elsiklottam a felett is, hogy mennyire nyugodtan viselkedik. Mint, ha csak egy barátnőmmel állnék szembe, s panaszolnám neki, hogy mekkora egy seggfej az a pasi, amelyikkel most voltam randin, s pocsékoltam rá az időm. Néha nagyokat szusszant, máskor meg eldöntött fejjel nézett úgy, mint, aki majd elalszik. De még ekkor sem hagytam abba. Úgy voltam vele, ha már ennyire belejöttem, addig regélek, míg fejbe nem lövi magát unalmában, vagy fordul sarkon, s hagy itt.

Egy részben biztos voltam abban, hogy Hyuniet már megeszi a fene ott, ahol van, meg abban is, hogy Tatsuya vérmérséklete se marad mindig ilyen. Bármennyire is járt a szám, az elmém valahol mélyen cseszegetett, hogy kérdezzek rá, amiért itt van. Mert azért kicsit hihetetlen, hogy pont itt, és pont most bukkan fel. Hülye vagyok, de ennyire nem.

Mikor nem bírtam szusszal, s kifogytam a mesélésből, szünetet hagytam. Gyorsan kutattam még magamban valamit, amit rázúdíthatnék, de azt hiszem nincs más, ami rátartozna. Mondjuk, eredetileg még ez sem tartozott volna, de mindegy.

- Befejezted, cicus? Kész, vége? Mert, ha igen, akkor örömmel hallom, hogy ennyire elfoglalt vagy mostanság. - Kikerekedtek szemeim. Ez meg miről beszél? Nem is vagyok elfoglalva! Figyelt ez egyáltalán rám, vagy csak az első és utolsó mondatra? Menjen a pokolba, ha ennyire egy.. egy... áh! Had ne mondjam ki! - Csak tudod, szivikém, akad egy kis baj... - Sóhajtozik, mint, akit annyira nyomaszt a dolog. Kíváncsivá tesz, holott már rég menekülnöm kellett volna előle - ismerve a profilját.

- Na, még is milyen baj? - teszem fel csak úgy magamban, míg nézek rá kérdőn, s velem ellentétben, ő igen is szereti húzni az időt.

- Holnap gyere ide reggel hatra. Öltözz kényelmesen, de csinosan. Nem szeretek toprongyos lányokkal mutatkozni. 

- Még is minek? - Csúsztatom ki kérdésem félhangosan. 

- Ne kérdezz, csak gyere, ha kicsit világosabban akarsz látni. A te érdeked, nem az enyém. Ha késel, akkor megszívtad, mert nem várok. Ahogy hat órát mutat az órám, indulok, veled vagy nélküled. - Néz az órájára, majd bólint egyetértően, és sarkon fordul. 

     Bambulva, és agyam pörgetve jutok haza. Nem sokat szóltunk egymáshoz Hyunwooval, de mikor kérdezett én rövid és eltérő válaszokkal leszereltem. Nem volt kedvem beszélgetni, meg a bor felszabadító ereje is eltűnt, így inkább már álmos voltam, mint eleven. Udvariasan elköszöntem tőle, és természetesen megköszöntem az estét, azt hozzátéve, hogy remélem lesz még részem hasonlókban, mert élveztem a társaságát. Hasonlót mondott ő is, majd egy gyors meghajlás után megvárta, míg bemegyek, s ő is hazament. 

     Nekidőlve az ajtómnak elmélkedtem tovább. Úgy felhívtam volna Soyunt, hogy adjon tanácsot, de késővolt, meg biztos korán kel, arra meg nem számolhatok, hogy még mindig a fiúkkal szenved valahol. A fiúkról meg egyenesen Redfelé kalandoztam. Vajon mit csinálhat most? Ha egyedül van vajon érzi-e, hogy talán életem egyik legnagyobb baklövésére készülök pár óra múlva? Mert elfogok menni reggel. Agyam tiltakozik ellene, de szívem úgy érzi, hogy ezzel olyan dolgok kerülhetnek napvilágra, ami talán segíti utam. De Guojinre visszatérve, az is megeshet, hogy békésen szundikál, és álmodik valami szépet, amiben én nem vagyok benne. Ez az elképzelés szorítani kezdte mellkasom, és reflex szerűen kapok oda, mint, ha azzal csillapítanám. Felidéztem az estét, amikor itt volt, és nem is akárhogy. Tudom, hogy nem szabadna rá gondolnom, de egyszerűen nem megy. Tudom azt is, hogy mit ígértem magamnak, és ezzel ellentétben megint olyan dologba kezdek, ami őt érinti, és nem Youngseot. 

- Még egyszer utoljára... A magam megnyugvása ként... Lehet, hogy pont olyan tudok meg, ami még inkább eltereli érzéseim róla. - Nyugtázom magamhoz félhangosan beszélve, holott pont az ellenkezőjében reménykedek.

Hamar elérkezett a reggel, számomra még hamarabb. Az izgalomtól vajmi keveset aludtam, és még akkor is össze-vissza álmodtam mindenfélét, így inkább felkeltem, és magamba erőltettem egy nagy adag koffeint, míg a sötétségben úszó, de különböző színekben pompázó várost néztem. Hajnali négy van, de még ilyenkor is lehet hallani az utcán, valahol távol pár dudaszót. Már dugó lenne a főúton? Az már döfi....

     Hat előtt jó pár perccel értem ugyan oda, ahonnan pár órája kijöttem. Kezemben egy újabb adag kávéval, s bár ez nem olyan, mint a sajátom otthon, de bizakodom abban, hogy végleg sikerül felráznia. Tatsuya kérésére kényelmesen, de csinosan öltöztem - legalább is magamnak tetszem. Egybe ruhát húztam. Vajszínű a felsője, amin kis fekete pöttyök vannak, a hátán fekete szalaggal, ami végül is összetartja a ruhát azon a részen, meg a megkötése után szép masni alkot, a vállam meg épp, hogy eltakarja az a kis fodor, ami V-alakban, de ugyan olyan színben, s mintában díszeleg rajta. Alsó fele meg  fekete, combközépig érő nem tapadós szoknya. Egy hozzá illő barnás díszövvel dobtam fel, aminek az elején megint csak masni van, viszont, az nem lezser és lógó, hanem fix és tartós. Tudom, hogy érdekesen hangzik így, de nagyon is jól mutat, főleg a felső része. Táskát is viszek. Egy kisebbet és fehéret. Ez  bejövős a mai napra, pedig egy ideje csak tárolgatom. Cipőnek pedig egy krémszínű, magassarkú szandit húztam, aminek a csatjánál ugyanolyan színű, virágra emlékeztető gombóc van. Gondolom rózsának tervezték, de én ki nem nézem belőle. 

Tehát így vártam Tatsuyát, amikor is halálpontosan hat óra előtt egy perccel megérkezett. Még pedig egy hófehér Hyundai Genesis Sedannal. Imádom a morcos elejű autókat, ez meg megszentesítette minden vágyam. Legszívesebben agyoncsókolgattam volna ott helyben - persze nem Tatsuyat, hanem a kocsit. Szabályosan kiugrott a szívem, amikor meggyőződtem arról, hogy tényleg Suya jött azzal. Mert, hát előtte kételkedtem benne egy kicsit.

   Amikor lehúzta az ablakot, és kiszólt, kénytelen voltam abbahagyni a kocsi mustrálását, pedig elnézegettem volna egy darabig. Mivel sürgető volt a hangja, így meglódultam, de nem tudtam kiállni, hogy ne húzzam végig kezem a motorháztetőn és a lámpákon. Akár egy kicsit szexisebb klippben, amikor a csajok a kocsit megkerülve bájolognak a volánnál ülő pasinak. Mikor meg végre beültem, az új autó illata csapta meg az orrom, egy kis behatárolhatatlan, de kellemes illatú illatosítóval és az apró sátán erős, nyálcsorgató parfümével elkeveredve. A vigyort le nem lehetett törölni az arcomról. Sajnálatos módon ki kell mondanom, hogy szerelmes lettem! Még pedig egy autóba! 

      Menet közben megtudtam, hogy hova megyünk. A Seoul Grand Park-ba, ahol még életemben nem jártam, de hallottam róla.  1984-ben nyílt és mintegy 7.000.000 négyzetkilométeren fekszik. Hogy ez kacsa vagy sem, nem tudom, de szerintem az baromi nagy. Míg utaztam, utána nézem, hogy egy tó fut végig a közepén, és az állat kert mellett van benne botanikus kert; több éghajlati zónával, oktatási központ a fiataloknak és különféle kényelmi lehetőség áll rendelkezésre, amit én olyan üdülő félének határoltam be, és még egy kis plusz. Fóka és delfin show. Na, arra befizetnék szívesen. Kíváncsi lettem a helyre, de arra meg még inkább, hogy miért pont oda megyünk, mivel az nem épp a szánkban van. Viszont kifejezetten élveztem az utazást. Suya bömböltette a zenét leengedett ablakok mellett, míg úgy hajtott, mint egy vadállat. Egyszerűen pezsgett a vérem. Azt akartam, hogy minél messzebb legyen az a park, hogy minél tovább érezzem magam ebben az állapotban. Feszítettem az anyósülésen, mint, ha minimum én lennék az angol királynő, és az sem érdekelt, hogy Suya feltűnően méregette, miközben haladtunk vagy 160-al. Ha valamennyivel vonzóbb lett volna számomra, vagy mondjuk inkább más lett volna a helyén, az fix, hogy miután megálltunk volna elkapom egy körre - értitek a célzást, ugye?

Mikor odaértünk már teljesen fel voltam pörögve. A sebesség szárnyra kapta a lelkem, és magasra emelte, ahol nincs gond és fájdalom, a hajamból meg oroszlánsörényt csinált. Szinte repültem, és vigyorogtam, mint aki betépett, de csúnyán.

   Apró sátán elegánsan kiszállt, megigazította fehér, félig mellkasára tapadó pólóját, felhúzta fekete zakóját, s lezárta a kocsit. Most, hogy jobban megnézem, nem is rossz pasi ez a Tatsuya, csak a lelke romlott, ami meg nálam nagyon nem nyerő. Párat villogott a szépség - ő lenne az autó, csak hogy tisztán lássunk-, és mámorító pittyegés után lezárta magát. Innentől kezdve a védelmi rendszere bekapcsolt, engem meg aggasztott az a dolog, hogy ennek a gyönyörűségnek ez nem elég. Őröket kellene állítani hozzá, hogy a szél se érhessen hozzá. Megszállott az agyam, tudom, de egyszerűen, ha ennyire beleszerettem, védeném. Pedig nem az enyém... sajnos. 

- Hé, cicus! - Kiabál már visszafelé nekem sátánka. Ekkor kapok észbe, hogy megint a kocsit méregetem. - Szedhetnéd a formás lábacskáid, mert nem várok egész nap! - Int a fejével a bejáratféle, amire nőies kocogásba kezdek, míg utol nem érem. Fogalmam sincs, hogy mit tartogat a mai nap, de hamarosan úgy is megtudom.

29. Fejezet /Yeonrin/

Megtámadott a csend. Unnie távozása után megint magamra maradtam. Igaza volt, mikor leordibálta a fejem, amiért nem kerestem, de hát néha Youngseot is nehéz volt elviselnem, pedig nem loholt a nyakamban folyton. Nem tudtam nyomós okot adni azért, amiért felszívódtam. Hittem azt, hogy pontosan tudja mi zajlik le bennem, de tévedtem. Nem, nem takarózhatok azzal, mert lelki válságban voltam, és nem akartam terhelni. Viszont, ha tényleg annyira, de annyira keresett volna, akkor megtalálhatott volna könnyű szerrel. Főleg, hogy Jerry sokat volt a fiúkkal, és vele is. Igazság szerint, én tudtam róla mindent, mert oppa sokat mesélt még akkor is, mikor nem voltam hajlandó vele kommunikálni. Nem jelentkeztem, de tudtam felőle, és nem aggódtam.

   A beszélgetésünk nem tűnt olyan meghittnek, mint annak idején, mikor az M.Pire nem lépett az életünkbe. Valahol mélyen kezdtem utálni az egészet. Ha nem lett volna az a kék táska, ha vigyázott volna valaki arra, hogy a kutya ne sebesüljön meg, vagy lett volna annyi esze a tulajnak, hogy nem adja ki a lakást, akkor nem tartanánk itt. Soyunnal lehettem volna végig, vihogtunk volna egymáson, és bőgtünk volna a filmeken, de ehelyett a banda őt lefoglalja, és nagyon hátraszorultam mindenki listáján. Gyűlölni kezdtem a világot. Bár úgy jöttem vissza, hogy stabil vagyok, most még is visszabújnék oda, ahol voltam. Távol a várostól, a lakásomtól, a zajoktól. Távol az emlékektől és mindentől, ami visszakészül lökni. Még akkor is, ha ezzel Jerryt zavarnám.

Hogy mi a bajom? Hát nem tudom. Sokat gondolkoztam rajta, hisz halál nem történt, nem szenvedtem balesetet, csak van egy pasi aki átbaszott a palánkon. Nagy cucc, nem? Hány emberrel történik meg ez egy nap? Sokkal, még sem hisztérikáznak. Tiszta nyávogós lettem, és zavar, hogy már magam is érzékelem, így nem csoda, ha senki sem hajlandó foglalkozni a társaságommal.

Az ablakból való kémlelésem során, megakadt a szemem a szembelévő hirdetőtáblán. Épp akkor aggattak ki egy királykék papírt, amire az "Eladó!" felírat nagyban fel volt nyomtatva. Ekkor ugrott be. Eladom a lakásom, és új életet kezdek. Egy teljesen új és tiszta életet. Belesajdult a szívem, mikor belegondoltam, hogy pakolok, de nem volt más választásom. Ha eltűnnék csak úgy, akkor nem találna meg senki. Red sem. Tudom, hogy őrültség egy férfi miatt ekkora áldozatokat hozni, de már nem is miatta, hanem magam miatt tenném. A lakás jó helyen van, közel a belváros szívében, még is aránylag nyugis környéken. Különben is, valamennyivel több, mint három hónap múlva lejár a szerződésem. Ha valaki most zavarodott, annak elmondom, hogy úgy vettem meg a lakást, hogy évente bizonyos összeget fizetek érte. Nincs a nevemen rendesen, csak mint... hasonlít az albérlők dolgaira, csak még sem dirigálnak, míg ott laksz. Ez amolyan biztosíték volt a csávótól, akié az egész tömb, mivel állítása szerint nem egy fiatal vásárló jött panaszkodni, hogy ezért vagy azért elköltözne. Tehát, ha már úgy is lejárna, akkor vissza adom a tulajnak, vissza kapom a pénzt, és már itt sem vagyok. Jó, tudom. Nem kapok sokat, de, ha vennék fel hitelt, akkor úgy okés. Mivel a bankok mindig kérnek önerőt előre, így a házból fennmaradó összeget annak adnám, és kapnák egy nagyobb összeget. Soha sem akartam hitelt. Gyűlölöm a bankokat, mert rengeteg pénzt húznak le az emberekről, de most még is akarom. Még akkor is, ha nincs rendes jövedelmem. Ezzel azért meggyűlhet a bajom...

       Dongminnel folytatott napi diszkzulusaim után egyre nyugodtabb lettem, és egyre inkább letettem arról, hogy elköltözzek. Nem tudom, hogy érte el, de még is megmaradtam a seggemen. Senki sem tudott róla, chatparneremen kívül, ami nyugodttá tette még inkább az ügyem. Újra tudtam bízni, és éreztem magamban az erőt, amiről azt hittem elveszik. 

Mára Youngseot várom, így főzök neki valami ehetőt, míg az újságok apró hasábjait fürkészem valami munka után. Hamar feladtam, mivel rengetek benne az olyan álcázott munkalehetőség, ami tudjuk mit takar, én meg azt nem vállalom. Inkább éhen pusztulok, vagy kerülök utcára, mintsem vállaljak be egy ilyet. 

Már épp készültem feladni teljesen, amikor is az újság kidobása közben rábukkantam egy eltévedt lehetőségre. Biztatónak tűnt, de egy belső hang azt parancsolta, hogy: "Dobd ki! Tégy úgy, mint, ha nem láttál volna semmit!" Tehát kidobtam, s csak képzeletben agyaltam a dolgon. Hogy biztos legyek a dolgomban, le is vittem a szemetet, így megelőzve a kísértést. Ekkor találkoztam T.O-val. Rég nem kerültem hozzá ilyen közel. Mivel nagyon elvoltam foglalva a gondolataimmal, így csak akkor lettem rá figyelmes, mikor majdnem rácsuktam a kukatetőt a kezére. 

- Oh, szia. - Vágtam oda neki egy hatalmas mosollyal. Ő épp ekkor húzta ki fülesét füléből, s dugta be pólója nyakába. - Nem dolgoztok? - Folytattam, s dőltem neki a dróthálónak, ami elkülönítette a nagy kukákat a többi kicsitől.

- Szia. De, csak akadt egy kis gubanc, így aki nem kellett, azt Soyun hazahozta. Én is köztük voltam. - Mosolygott szégyenlősen, pedig még zavarba sem hoztam. 

- Értem... - rugaszkodtam el a hálótól, s léptem ki a nyikorgós ajtón.

- Te miért nem jössz el velünk? A kocsiba még beférnél pont. - Lépett utánam. Sóhajtottam egy nagyot, és elgondolkoztam. Tényleg, miért nem?

- Hát... Nem is tudom. Én nem vagyok oda való, Hyunwoo. Unnie megtalálta a helyét, és az, hogy én csak úgy álldogáljak vagy üljek egy helyen... nos, hát, nem valami bizalomgerjesztő számomra.

- Megannyi kifogást kitalálsz, közben a valódi okot nem is mondod. - Fogta meg vállam, míg megállított. Lehajtott fejjel méláztam, majd ránéztem. Megértést láttam szemeiben, de még sem tudtam kiismerni benne, hogy mit érez. Nem ismerem. Soha sem beszélgettünk el rendesen, vagy kettesben, mint most. Kicsit izgultam is, hogy ennyi háttérinfóval, amit tudhat, még is mit gondol rólam. Reméltem, hogy a legjobbakat, bár az ellenkezője sosincs kizárva. 

- Ha tudod, felesleges kár is mondanom. Soyun felvilágosított, hogy Guojinnek is meg kell jelenni, ha törik, ha szakad. Látni akarom, de félek, ha találkozok vele csak azt teszem, amit a szívem diktál, nem pedig azt, amit a józan eszem. Yeoungseo figyelmes, és azt hiszem tényleg szeret. Nekem erre van szükségem. Olyan emberre, aki nem bolondít magába és hagy ott, mikor képes lennék érte meghalni. Bízok benne, és a özös jövőnkbe. A munkátok miatt megértem, hogy nem lehet mellettem mindig, de, ha tehetné azt tenné. Nem gázolhatok át rajta úgy, ahogy Red tette velem. - Ecseteltem el neki az álláspontom, és egyben azt, amit érzek. Fiú létére nem hiszem, hogy annyira érdekelte volna, még akkor sem, ha alapjába véve ő egy nagyon rendes pasi. Viszont rendes pasi ide, vagy oda, néha olyan, mint a villám. Ezt rég észre vettem. Még akkor, mikor Jerrynél laktam, s odajártak, én meg csak, mint külső megfigyelő szemléltem a beszélgetésük.

- Oké, akkor gyere enni. Éhes vagyok, és jól esne egy kis maeuntang. Hetek óta azt ennék, hazafelé jövet, meg az illatát is megéreztem. Úgy is oda indultam, s, ha már csoportosan nem is, akkor velem csavarogj egyet. - Csapta össze kezét elégedetten, mint, ha már előre tudná, hogy belemegyek és milyen jót fogunk bulizni.

- Én nem hiszem, hogy...

- Nincs semmiféle kifogás. - Ragadta meg csuklóm finoman, de még is határozottam és erősen. - Én éhes vagyok, egyedül meg szerencsétlennek érzem magam, tehát jöhetsz velem, mint óvónéni. Talán még szükség lesz a szakértelmedre, ha meggyűlik a bajom a szálkákkal. - Nevetett fel, s húzni kezdett fel az első emeletre. Jobban átgondolva a dolgot, még jó is lehet, hogy nem otthon gubbasztok. Az viszont zavart, hogy Jerry is haza érhet bármikor, engem meg nem fog otthon találni, ráadásul a mobilom is fent maradt. De, még az is megeshet, hogy így is én érek haza hamarabb.

Úgy pár sarokkal arrébb rángatott be egy hangulatos kis étterembe. Nem is tudtam, hogy ez itt van, pedig nem két napja lakok erre. Jó hely lehet, mert egy-két asztalt kivéve telt házuk volt. Hyunwoonak igaza volt, mikor azt mondta, hogy érezte az illatát, hisz idebent is igen erőteljes volt az ízvilág. Éhes nem voltam, de nekem is összegyűlt a nyál a számban ezek után. 

Bekacsáztunk az egyik szabad asztalhoz, s a csuklóm fogása miatt mellé huppantam le a párnázott, ám kemény ülőgarnitúrára. Belülre kerültem, így átülni sem tudtam, mikor szabad lettem. Hyunwoo izgatottam fészkelődött, míg nem jöttek a rendelésért. Mint kiderült, azért ismeretlen a hely, mert új vezetőség van, s heti ajánlatokat tesznek. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a hét a maeuntangé. Végül is, örülök neki. 

A vacsora vége felé - mert ugye annak az ideje van - felszabadultam nevetgéltünk. Ennek az egyik oka a bor is volt, amit megittunk hozzá. Hyunwoo nagyon jó fej barát lehetne számomra, bár ez a mai pár óra még nem garantálhat semmit sem a közös jövőnkre nézve. És nem is zavart. Csak élveztem, amit az élet akkor felkínált. 

Annyira belemerültünk a beszélgetésre, hogy jócskán csak eljárt felettünk az idő. Még fényes nappal volt, mikor idefelé igyekeztünk, most meg teljes mértékben fent volt a Hold. Ezt is Hyunwoo vette észre, mikor körbenézett, s már csak pár kis csoportot látott körülöttünk. 

- Azt hiszem ideje mennünk. Lehet, hogy zárnának is lassan. - Rázta meg bal térdem. Utoljára apa csinálta ezt, mikor kiskoromban kint beszélgettem vele az udvaron az éjszaka alatt, s invitált be, mert hűvösödött. Elmosolyodtam rajta, s egész testem átjárta a kellemes emlék. Megfogtam kezét és bólintottam. Isten legyen a tanúm, hogy semmi hátsó szándékom nem volt a kézfogásban. Ez amolyan berögződés, mert apával is mindig úgy mentünk be. Ennek ellenére mikor kilétünk az étteremből - nevetve, dülöngélve, s egymásba kapaszkodva -, és menetirányba fordultunk, egy gyilkos tekintettel találkoztunk. Becsípett fejem először nem is észlelte az alakot, majd pár pislogás után végre kirajzolta, hogy kit rejt az úttorlasz. Általában ilyenkor nem nagyon vagyok félős, sem gátlásos, de most megborzongtam attól a szempártól.

28. Fejezet /Soyun/

Másnap reggel én keltettem a fiúkat, aztán csináltam nekik reggelit. Hallottam, hogy Jerry valakit nagyon hív, ezért megkérdeztem ki az, Yeonrint mondta, így amint meghallottam a nevet azonnal kérdezősködni kezdtem.
Végül megtudtam, hogy már itthon lakik, és járnak. Haragudtam Yeonrinre, hogy nem szólt de még csak nem is keresett az elmúlt három hónapban, amikor pedig én hívtam vagy nem vette vagy ki volt kapcsolva. Semmit se tudtam róla!
Délután amikor Jerry újra hívta Rint, és nem vette, azonnal haza mentem, szóltam Luminnak, hogy ha kellek, hívjon. Felcaplattam a lakásunkhoz, ott pedig bekopogtam Yeonrinhez.
Pár pillanat múlva nyilt is az ajtó, így megláttam a kócos, köntösbe lévő Rint.
-Van fogalmad mennyire aggódtam érted? Tudod Te mennyire fáj, hogy így eltűntél, semmi szó nélkül? - támadtam le, mire annyi volt a válasza, hogy kilépett, karjait a derekamon összefonta és szorosan megölelt. Először azt se tudtam mit csináljak, végül visszaöleltem.
Három óra negyven percet beszélgettünk. Mindent elmondott mi történt, hogy érez, milyen most neki. És megértettem. Igaz, láttam tegnap Guojint, de nem akartam felhozni, így inkább hallgattam.
Aztán csengetett Taehee, hogy menni kell megnézni az mv forgatásí helyét.  Így otthon kellett hagynom Rint, és rohantam a Benjaminhoz.
-Itt vagyok! - megyek be a próba terembe. Le is fagytam, mert egy lány is volt ott, épp Luminnal dumált, ott illegette magát, meg dobálta a haját. Álszent!
-De jó! - szalad hozzám Haru, rám vetti magát, majd hátra esek. Nevetve tolom el, és borzolom össze a haját. -Noona! - sikit fel.
-Kint megvárlak titeket. - mosolyogva nézek rá, Yooseung sétál hozzánk, és megáll előttem. -Veled megyek. - mondja.
-Gyere. - vonok vállat.
Kimenet a kocsihoz, érzem, hogy néz.
-Csinos vagy ma! - mondja. Megtorpanok, mire nekem jön, de nem lép el
-Ne nézd a seggem! - nézek rá, ő meg csak vigyorogva néz rám.
-Ti meg mit csináltok? - hallottam Lumin hangját.
-Nekem jött! - tolom el Yooseungot mire felnevet, és felborzol, mellettem elmegy, mire hozzá vágom a táskát, erre Ő majd orra esik. Csúnyán néz rám, Én pedig Luminhoz szaladok. -Majom! - mondom Yooseungnak. Morog valamit és előre megy. Lumin mérgesen néz rám, és ott hagy.
-Édes Istenem, ezek a pasik sírba visznek! Miért nem vagyok inkább leszbikus? - mondom hangosan. Jerry, T.O és Taehee hangosan felröhög. Haru nagyot pislogva néz rám.
-Nem tudlak más lánnyal elképzelni! - jelenti ki. Felröhögök, és megfogom a vállát.
-Te kis perverz! - mosolyogva megyek el mellette.

A kocsiban, jött a kis csaj is. Ott vihogott jobbra-balra, azt hittem kidobom a kocsiból. Haru ült velem, elől, és beszélt, néha válaszoltam, aztán megérkeztünk az adott helyszínre. Nagyon szépen volt, teljesen elvarázsolt.
-Itt fogok férjhez menni. - mondom ámulva.
-És kihez? - kérdi Taehee.
-Hát, majd a vőlegényemhez. - nézek rá szőke fejjel. -Ha nem lesz, akkor, egyedül, egy macskákkal teli lakásban fogok meghalni, a Garfielld nevű macskámmal az ölembe. - vonok vállat.
-Ez kicsit undorító volt. - nyávogja a csaj.
-Hú, valaki nem érti a poént. Tuti agyilag szőke vagy, vagy csak teszed magad! - meredek rá.
-Soyun! - szól rám Lumin. Rá nézek, és elég csúnyán néz, ezért inkább befogom.
-Inkább elriszálom a seggem. Majd hívjatok ha kellek. - sarkon fordulok, és megyek a két röhögő fiú után, jól nyakon csapom őket, mire Taehee a vállára kap, én pedig nevetve csapok a fenekére. Haru majd befejelt egy bokorba annyira nevetett.
-Neeee! - sikítva röhögött fel Jerry, mert végül, Haru beakadt egy fa ágba. Úgy elkezdtünk szakadni Taeheevel, hogy Tae megbotlott a saját lábába, és velem együtt leesett a fűre. Oldalra fordulva, le róla, fogtam a hasam és röhögtem.
-Idióta banda! - ülök fel, akkor látom, ahogy a kiscsaj fintorogva néz minket, de bezzeg hogy betudja karolni Lumint. -Tuti szívtatok valamit! - nevetek.
-Hát, az nincs kizárva. - mondja T.O szerény mosollyal az arcán. Kezet nyújtott nekem, én pedig megfogtam, Ő pedig felhúzott.
-Te vagy az egyetlen normális köztük! Hogy viseled el őket? - kérdem.
-Hidd el, nagyon nehezen. - neveti el magát.
-Fúj, sáros lett a sarkam. - hallottam a csaj hangját.
-Talán, ha nem 15 centis tipegőben jöttél volna, nem süllyedne el a sarkad! - szóltam be neki. Olyan undorral nézett rám, hogy azt hittem, elnyel a Föld. Elröhögtem magam, és Haru után szaladtam, és telibe a határa ugrottam. -Uh, még erős is! - csapkodom meg a vállát.
-Yun! - nevet.
-Azt ne mond, hogy nehéz a seggem! - mondom.
-Kicsit se. - nevetve dobb egyet rajtam, és jobban megfog.
Engem lepakoltam az egyik fa alá, ők pedig elmentek hátra ahol a szökőkút van, mert ott is forgatni fognak. Olyan jó volt, csendes, nyugodt, és friss volt a levegő. Szívesen Le éltem volna itt az életem. Sajnos, mivel időre adták ki ezt a helyet, itt kell először forgatni a fiúknak, szóval, holnap reggel első út ide.
Red jött lefelé, én pedig nem szóltam neki. Kíváncsi voltam, köszön e.
-Szia Yun. - köszönt, Én pedig csak bólintok válaszképpen. Tovább halad, így, megtudom nézni rendesen, fogyott, elég sokat, látszik rajta. Gondolom, nem lehet valami jó sorsa. De örülök, hogy eljött, és nem hagyja cserben a fiúkat.
Másfél óra múlva, szóltak, hogy irány haza, mert a fiúknak, holnap jelenés, de előtte elmentünk egy étterembe. Lumin és Haru közt ültem, mert kedves párom, volt olyan kedves, és maga mellé húzott. Haragudtam rá, így nem is szóltam hozzá.
-Édesem...- szól hozzám és megfogja a derekam.
-Hmm? - rá se nézve elveszek egy darab baozit, amit külön úgy kértem, ne legyen benne hús.
-Haragszol? - bújik a nyakamhoz
-Épp eszek. - mondom, és bekapom a gombócot. Felsóhajtott, de nem mozdult. Úgy látszik, ha a kis csaj nincs mellette, akkor tök nyugodt.
Felnézek, és naná, hogy épp szemmel gyilkolnak. Féltékeny vagy kisanyám? Hát oké. Ittam egy kis vizet, megfogtam Lumin arcát és magamhoz húztam egy csókra.
-Ma nálad alszom! - jelenti ki, mire mosolyogva bólintok.
-Uh, rosszalkodás lesz ma! - mondja Haru mellettem. Yooseung majd megfullad úgy félre nyel, én pedig nevetve dőltem Haru vállára.
-Perverz vagy világ szálam! - mondom vihogva.
-Dehogy! - nevet.
Jól lakva indultunk el, kiscsajt kiraktuk, aztán go home. Alig vártam, hogy lezuhanyozzak és aludni menjek. Na persze a zuhany az meg volt, csak nem egyedül, mert már épp végeztem, amikor Lumin jött be. Úgy rám "támadt", hogy fél órát lábra se bírtam állni, így Ő vitt a hálóba, ahol szintén betámadott, és már végül csillagokat láttam.
-Jézusom! - ziháltam. -Mi történt veled? - nézek rá. Még mindig fölöttem volt, és engem nézett.
-Sok mindenre képes a féltékenység. - újra megmozult, Én pedig ajkamba harapva, fejem hátra hajtottam, és megfogtam az ágytámlán egy egy vasat. Szét fog esni már az ágyam. Vagy én fogok.
-Kire is vagy Te féltékeny? - kérdem már jó pár aktus után, Ő a hátamnál feküdt, jó szorosan magához vont.
-Yooseung... beszólt, hogy úgy fog tőlem elvenni, hogy észre se veszem... - motyogja. Felsóhajtottam, és gondolkodni kezdtem.
-Nem hiszem, hogy sikerülni fog neki. - mondom végül.
-Szeretlek! - szorít picit rajtam.
-Én is téged! - mosolyogva nézek hátra, add egy puszit.
Mivel fáradt voltam, hamar elaludtam, ami jól jött, mert reggel korán kelés, és irány két napra MV-t forgatni, aztán még két nap másik helyen. És így tovább, amíg kész nincs az új MV.