33. Fejezet /Soyun/

Egyszerű tény, hogy ne menj hét Idollal Hawaii-ra, mert ott bajok lesznek! Repülőn Haruval és Hyunwoo-val ültem... eddig semmi gond, csak, hogy drága Jerry és Red, voltak szívesek kicsit több alkoholt inni a kelleténél, így ott röhögtek a hátamnál. Ja amúgy már jó pár hét eltelt az mv forgatás óta, és azóta nem is beszéltem Luminnal. Yooseung pedig állandóan provokálja, amitől egyszer neki ugrik Lumin az már fix. Mivel stáb tag vagyok, nekem kötelező volt jönni, de Rinát nem tudtuk hozni. Pedig jó lett volna, bár, hisz itt van Red, nem biztos, hogy jött is volna.
-Nagyon el vagy gondolkodva. - lép valaki a hátamhoz, először fel se figyelek rá, végül leesik, hogy Yooseung az.
-Csak gyönyörű így a kilátás és kiélvezem a csendes estét. - ugyan úgy a korlátra könyökölve néztem a Hold fényes vizet. Még két nap és indulas haza. De nem akarok! Azt akarom, hogy Rina is itt legyen, és Misha, aki most már más családdal van, hisz örökbe adtam mielőtt ide indultunk. Sírtam is egy sort érte, de így volt a jobb. Két kéz simult a vállamra, és kezdett el masszirozni, amitől felsóhajtottam.
-Túl görcsös vagy... - suttogta a fülembe.
-Érzem... - motyogom. Szemeim becsuktam, és élveztem, ahogy a vállaim masszírozza, viszont az ajkaira nem számoltam, ezért halkan felnyögtem. Annyira puha és meleg volt az ajka. -Ne csináld ezt kérlek! - suttogtam, de nem hagyott. Tovább csókolta a nyakam, és át tért a vállamra is, kezeit pedig lesimitotta egész a derekamig.
-Akarlak... - hallottam ahogy kimondja, de az agyam túl tompa volt fel is fogni szava jelentését. Tiltakozni se akartam. Nem tudtam, agyam teljesen leblokkolt. Megfordít, és ajkaimra tapad. Puha, és édes párnáival becézi a szám, nyelvet pedig azonnal betolja a számba. Mellemre simit, amitől a csókba nyögök. Nincs rajtam melltartó, csak ez a lenge háló ing, és egy bugyi, így könnyű dolga van.
-Ne itt... - fogom meg a kezét ami leindult a lábaim közzé.
Karjaiba vesz, és bevisz a szobámba. Érdekes beosztású egy nyaraló, sorban a szobák és külön a konyha meg a nappali egy másik kis részen.
Óvatosan lerak az ágyra, Én pedig megfogom a pólója szélét és le veszem róla az anyagot. Végig simitok a testén, amitől összerándul kicsit. Csak egy fürdő nadrág van rajta, így attól is hamar megszabadulok. Fentebb kuszok, az ágyon, Ő pedig jön utánam. Már harcra kész tagját kézbe veszem, és simogatni kezdem. Yooseung pedig felsóhajt és megcsókol. Szabad kezével leszedi a bugyim és a hálóingem, semmi előkészítés nélkül hatol belém, ami kész megváltás volt, hisz már annyira nedves voltam, hogy már nem bírtam volna tovább. Csípője lágyan mozog, nem siet sehová, és Én se. Halkan sóhajtozok alatta, Yooseung pedig a nyakam vette célba. Minden puha csók olyan volt mint egy apró tollpihe érintése. Ennél, lágyabb és lassúbb testi kapcsolatom férfival még nem volt, de ez most szörnyen jól esett. Fekete haját szanaszét túrtam, mellkasát csókoltam, a nyakát, az ajkait. Néha megborzongtam a friss, hűs levegő miatt ami bejött a nyitott ajtón, ilyenkor kicsit intenzívebb hullám futott végig rajtam, amikor Yooseung megmozdult. Ráérősen mozgott, és nem bántam. Most erre volt szükségem, szeretkezésre, nem szexre.
-Szeretlek... - lehelte a nyakamra. De nem válaszoltam, mivel ajkamba harapva nyögtem fel. Pár lökés után pedig Ő is követett a csúcsra.

Reggel jó érzéssel keltem, Yooseung mellettem feküdt, félig betakarva, mint Én, csak nekem a mellkasom is be volt, meg a lenti lényeg, keze a hasamon, feje a nyakamnál, éreztem ahogy szuszog.
Olyan jó volt így kelni. Látni kócosan, aludni, és olyan békés. Pár perc múlva megmozdult és rám pislogott, majd mint egy cuki cica teljesen magához húzott. Elkuncogtam magam.
-Jó reggelt! - suttogtam.
-Ennél jobb sose lesz! - motyogja álmos hangon. Istenem de édes.
-Mennem kell a mosdóba, elengedsz? - kuncogok.
-Még nem! - fölém hajol és megcsókol. -Mostmár igen. - néz rám mosolyogva. -Én is megyek lezuhanyzok, reggelinél találkozunk. - mondja.
-Rendben. - bólintok. Kimászik az ágyból és magara veszi a ruháit, még ad egy csókot, aztán elmegy. Hatalmas vigyorral az arcomon megyek zuhanyozni és a többi dolgon elvégezni. Miután végzek, felveszem a fehér fürdőruhám, és rá egy bő, vékony anyagu hosszú pólót, amiből az egyik vállam kint van.
Boldogan köszönök mindenkinek, és megyek kávét tölteni magamnak, meg elveszek egy goffrit, és leülök kint az egyik napozó ágyra.
-De jó dolgod van! - ül a hátamhoz Yooseung, és magához húz.
-Hát, meg kell adni a módját. - nevetek. Bekapom az utolsó falat goffrit, és megiszom az utolsó korty kávét, lerakom a bögrét, és teljesen hozzá simulok. Nyakam kezdi kényeztetni apró csókokkal.
-Velem maradsz mostmár? - kérdi.
-Nem tudom. - vonok vállat.
-Csak egymásra találtatok? - hallottam meg Lumin hangját.
-Igen, és? - tol el Yooseung és feláll. -Te elbasztad...
És itt kezdődött el Yooseung kontra Lumin kakaskodás. Lumin fogta, és egyszerűen behuzott egyet Yooseungnak, aki a korlát miatt bezuhant az alattunk lévő vízbe.
-Úristen, normális vagy? Miért kell ezt csinálni? - kelek ki magamból és megyek a korláthoz, hogy megnézzem, Yooseung jól van e. De hála az égnek csak vizes lett.
-Tegnap este beszélni akartam veled, de Te meg alatta feküdtél. Veled akarok lenni újra! - fakad ki Lumin.
-Erre akkor gondoltál volna, amikor azzal a kis csitrivel enyelegtél a forgatáson! - mondom idegesen. Közben Yooseung már a lépcsőn jött fel. -Az hatalmas hiba volt. - mondja.
-Igen! Az volt. - néztem oldalra. -Nem adok senkinek se második esélyt. - újra Luminra néztem. -Sajnálom! - Yooseung mellém állt, de teljesen higgadt volt. Mindenki ki jött a konyhából és minket néztek. Így hát elindultam, végig a hídon a partra, hajam pedig összefogtam, és most egyedül akarok lenni. Remélem ezek ketten nem esnek egymásnak. Bár ott van Haru és Taehee, ők biztos szét szedik őket.

Jó pár órát ültem egy helyben, a parton. Csak néztem a vizet... semmihez se volt kedvem. Ezek meg épp valami vidit vettek fel, ott ökörködtek a vízben. Végül fogtam magam és visszasétáltam a szobámba, majd elmentem úszni egyet, egyedül. Hirtelen ugrott be mellém valaki, és kezdett el fröcskölni a vízzel, mire nevetve reagáltam rá.
-Haruuuu! - sikitok.
Nevetve hagyja abba és áll elém
-Jól vagy? - kérdi.
-Nem. - egyik lábammal kihuzom az övét, és el vágódik. -Mostmár igen! - lezdek nevetni.
-Te álnok kígyó! - jön fel. Elkezd kergetni, mire lebukok, és megfogom a derekát, amitől elvágódik. Nem mély a víz, kb a derekamig ér, de jót lehet játszani benne.
Taehee is csatlakozott hozzánk, így kialakult egy kisebb csata, majd Jerry volt szíves csatlakozni hozzám, így lealáztuk a másik kit fiút. Tiszta büszke voltam magamra. Jerry meg csak röhögött rajtuk. Azt a csalódott fejeket. Estére program lett betervezve, így elmentem készülődni. Kíváncsi vagyok mi lesz.

32. Fejezet /Yeonrin/

Sétálok csendben mellette. Azt sem tudom, hogy mit nézzek, mert, hát szívesen szétnéznék, de közben lemaradni sem akarok semmiről.Elvégre fontos céllal jöttem ide, és jó lenne minél hamarabb átesni rajta. Ha rossz meg főleg...
    Reggel lévén már igen sokan lebzselnek itt. A forgalom a parkon belül majdnem olyan, mint, ha Seoul központjában sétálgatnék. Ez kicsit meglepett, de nincs időm sokáig ezen álmélkodnom. Tatsuya csuklón ragadott és húzni kezdett az ellenkező irányba, amit nem értek. Ahogy beléptünk jobbra tartottunk, akkor most minek megyünk vissza?
- Gáz van. Kiszúrtak.. - mormolja maga elé, míg dühösen tekinget hátrafelé. Megfagyott bennem hirtelen a vér is. Egy az, hogy, ha neki is gáz van, akkor nekem még mekkora, a másik meg kik szúrtak ki? Én nem látok senkit, aki a normálon felüli lenne. Viszont, ha ez egy hülye ugratás lesz, én felnégyelem.
    Úgy törnünk a népen, mint, ha feltörő kosok lennénk. Suya már szinte szalad, és ekkor jövök rá, hogy talán még sem ebben a cipőben kellett volna jönnöm. De ez is későbánat. Ha minden kötél szakad vagy elhagyom, vagy leveszem.
Egy hatalmas bukszussor mögé bújtunk el. Úgy kapkodtam a levegőt, mint, ha a maratont futottam volna le. Apró sátán szabályosan belelökött a növényzetbe, és úgy feszült rám, mint, ha védőpajzsot alkotna. A szívem vadul kalapált minden irányba, míg szemem ide-oda futkosott közötte és a háta mögött mászkáló emberek között. Mikor szóra nyitottam volna a szám, azt befogta, és még beljebb lökött a bukszusba. Éreztem az apró ágak karmolását a hátam szabadon hagyott felületén. Annyira azért nem fájt, de kellemetlen volt. Percekig álltunk ott a bokor közepén, a világtól elbújva, s néztünk. Néhány pillanatban ott tartottam, hogy elnevetem magam, de uralkodtam magamon, elvégre most úgy tűnik nem a nevetésnek van itt az ideje.
- Biztos, hogy itt vannak. Ne mozdulj meg!  - Csendült fel halkan lökdösőm hanga, majd ezzel egyidejűleg elfordult tőlem, míg derekamon kezével ott tartott, ahol voltam, ő meg kinézett. Tiszta vicces lehet kívülről, hogy egy fej kibújik a sűrű, zöld falból.
- Kik? - Kapaszkodtam meg karjába, míg törtem előre, hogy én is kinézhessek, csak, hogy nem hagyta. Ahogy kidugtam volna a fejem mellette, ő visszatolta, s visszatolt az eddigi pozíciónkba.
- Red apjának emberei... - sziszegte, majd szája elé tartotta ujját, s fülelt. Nem mint, ha épp szólni akartam volna, de hát oké.
Alig pár másodperc múlva pár futó öltönyös, napszemüvegben - pedig nem is tűz száz ágra a nap. Álcázásból nekik egyes. -, rohant el előttünk, míg valamit dünnyögtek. Én nem értettem, mert túl gyorsan történt a dolog, viszont, ahogy azok elhaladtak, Suya átlökött a fal túloldalára. Alig bírtam megállni a lábamon mikor úgy futásnak eredt, mint a nyúl. Igazság szerint igen sok mindenre számítottam a mai nap folyamán, de erre nem. Valahogy ezt még számításba se tudtam venni, és tessék, erre ez történik, és félő, hogy ez csak a kezdet. Mint mondtam már, Sátánkát nem ismerem, de úgy érzem, hogy vonzza a bajt, vagy nem is tudom én, de jobb lenne, ha nem lennék a közelébe többé, és nem is leszek, csak éljem túl ezt az örült nagy rohanást.
     Alig kapok levegőt és a bokám is fáj. Párszor sikerült félrelépnem, de nem foglalkozhattam vele sokat, mivel azok a fickók ugyan úgy a nyomunkban voltak, szinte végig. Nem tudom, hogy hogy fogjuk őket lerázni, de az a sanda sejtésem van, hogy nekem nem is kellene futkosnom előlük, hisz nem is ismerem őket, így ők sem ismerhetnek engem. Legalább is én úgy gondolom...
- Menj ide be! - Lökött be Tatsuya egy üzlet bejáratán, így az eddigi magamban siránkozást félbe kellett szakítanom, s tennem, amit mondott, még, ha nem is tetszett.
- Végre elárulhatnád, hogy mi folyik itt - rivallok rá, amit becsukja maga után az ajtót -, mivel én nem erre számítottam, mikor tegnap elhatároztam, hogy megjelenek ma reggel!
- Ha tudnám, még örülnék is, úgy, hogy ne pattogj itt nekem, hanem húzd a segged előre! - Fordít át nagy hevesen és indít el. Az előre annyit tett, hogy egy hosszú folyosón kellett végig kopogtatnom cipőm sarkát. A falak mohásak voltak és nyirkosak, mindamellett, hogy nem éppen jó szag volta légtérben, igen hűvös is volt. Meglepett a látvány, miután sikerült felfognom a környezettet magam körül. Csendben lépkedtem előtte, de  miután megfogta a kezem, inkább hátul maradtam, és hagytam, had haladjon előttem. Amúgy is zavart, hogy éreztem a tekintetét a hátamban, és bosszantott még az is, hogy nem tudom mit néz annyira.  Főleg ő.
- Hova megyünk? - Kérdezem tőle szelíden, míg magam mögé néztem, mint, ha azt várnám mikor jelennek meg az zakósok, de szerencsére senki sem volt ott.
- Kikerüljük őket. Ha szerencsénk van...
- Ha szerencsénk? - Vágok közbe, mert amúgy sem tetszett semmi, de ezek után, meg pláne nem.
Az ördögbe is! Tényleg elmagyarázhatná nekem, hogy még is mibe kevert bele, mert érzem belül a düht, ami csak egyre nő és nő.
- Igen. Nem így akartam végül is, mert nem így volt megbeszélve, de, ha módosítottak rajta, akkor én is azt teszem! - Kuncogott fel enyhén ördögien, míg rám kacsintott, s ezzel egyidejűleg nyílt szét a föld alattam. Persze csak átvitt értelemben, de így éreztem.
A folyosó végén egy újabb ajtó várt ránk és őszintén reméltem, hogy az nem ugyan ezt az utat rejti folytatásban.
Átlépve azt, megkönnyebbültem és nagyot szippantottam a friss levegőből. Kicsit olyan, mint, ha átkerültünk volna egy másik helyre, mivel itt száz ágra sütött a nap, az emberek eltűntek, így szabadon szárnyalt a szívem, egészen addig míg Red nem jelent meg az egyik vastag fatörzs mögül. Bár azt sem értem, hogy Guojin mit keres itt, ugyan is neki a többiekkel együtt Hawaiin kellene lennie a forgatáson. Mi folyik itt? Csapdába csaltak!?