21. Fejezet /Yeonrin/

Hónapok, na jó, csak két hónap telt el, mióta Red hátat fordított nekem és a bandának. Felszívódott teljesen. Youngseo már kereste, ahogy a többi tag is, de mint, ha elnyelte volna a föld. Üzeneteket hagy, ami olyan, mint, ha csak az égből pottyanna. Sose tudtuk honnan jött, vagy kihozta, de mindig célba talált. Két hónap nem kevés, s lehet, hogy mások számára sok, nekem nem az. Még mindig fáj, s bár igyekszem erőt venni magamon, nem mindig sikerül. Mikor ott tartok, hogy; jó, oké, túl tudom tenni magam az elvesztésén, jön valami, ami vissza lök oda, ahonnan elindultam. Szemét egy dolog ez a szerelem, de Youngseo mellettem áll. Az is igaz, hogy nem hagyom magam azokban a pillanatokban, de kitartóan ugrál előttem, hogy vegyem észre; ő itt van, és nem nagyja, hogy ellökjem. Hiányzik Soyun is, és a kis lopós ebe, de nem mehetek haza. Még nem.

Ma kiruccanni készültem Jerryvel. Nem messze, csak ide megyünk a túra útra egy kis "hegyet" mászni. Eldöntöttem, hogy jól fogom magam érezni. Azt egyébként mondtam már, hogy úgy tűnik alakul a dolgom Vele? Nem, mi? Akkor most mondom. Youngseo sokat dolgozik azon, hogy boldoggá tegyen, s még, ha nyíltan nem is kérdezett rá azóta a nap óta, én tudom, hogy a vége ez lesz. Ezen is gondolkoztam már, és nem tudok helyes álláspontra jutni. Ha véletlen megtenném, akkor bűntudatom lenne, mert nem várom meg Guojint, pedig ígérte, hogy visszajön. Ha nem is így mondta, én tudom, hogy ez volt a titkos üzenet a szavai mögött, de ott a másik oldal. Mi van, ha nem...? Még nem tudom, hogy mi lesz, de remélem van időm átrágni magam rajta. 

- Készen állsz? - forgat körbe az, aki jelenleg a fejemben jár. - Remélem eleget aludtál, mert biz' estig nem állunk meg, csak megyünk, megyünk és megyünk egészen addig, míg a tetejére nem érünk. - folytatja vidáman, míg felmászott az asztal tetejére, majd annak közepén széttárta kezeit, mint, ha a világ tetején állna, s meg akarná ölelni.

- Persze, ezt mondtad két hete is, amikor ugyan így voltál besózva a vízi vidámpark miatt. - nevettem, de csak úgy halkan.

- Ah, az más volt. - nézett le rám nagy meghökkent szemekkel, míg megálltam előtte - Tudod milyen, mikor megcsíp a víz és fáj? Én nem gondoltam, hogy az az ágyú ilyen. - hajol le csípőre tett kézzel, akár csak egy dacos kislány. Ezt szeretem benne; ahogy megnevetett a komikus cselekedeteivel, de az csak hab a tortán, hogy a hanglejtése se marad el közben.

- Ja, én is ezt mondanám.. - tettem hátra kezeim míg billegtem előtte nagy mosollyal - Jerry oppa, ha nyávogsz, akkor elveszted a fogadást, igaz? - haraptam be kíváncsian alsóajkam, amire egy kaján mosolyt kaptam.

- Na, kislány. Engem ugyan nem húzol be a csőbe. - mutogat, míg leguggol, s leugrik elém az asztalról - Én fogom a fogadást nyerni, s végre lesz egy duettem veled. - ingatja fejét diadal ittasan, holott még el sem indultunk, az este pedig még messze van. 

- Majd meglátjuk oppa, de szerintem lassúzás lesz a vége, majd meglátod. - kacsintottam rá, majd még mielőtt megragadott volna eliszkoltam előle. - A kaja az asztalon, nyalábold fel, s mehetünk. Kint várlak. - slisszantam ki az ajtón.

Odakint tűzött a nap. Nagyon kellemes idő volt, főleg ehhez a célhoz. A  fák, amik alatt elmentünk csak úgy ontották magukból a friss oxigént. Valahogy más érzés volt itt, mint a házban, vagy csak magában a városban. Itt könnyebbnek éreztem a szívem is, és olyan dolgokon is képes voltam elmélázni, mint amin eddig könnyek nélkül nem ment. Talán csak azért, mert a különböző madárcsicsergés megnyugtatott, vagy csak azért, mert elhagyhattam a bajaim egy kis időre? Nem tudom, de nem is számít igazán. Valahol valami azt súgta, hogy tökéletes lehet ez a mai nap, ha igazán úgy akarom, én pedig úgy akarom.

- Erre gyere... - bökött meg társam, s már mentem is. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy magyaráz, de valamit nagyon. - ..Sarangnoie kkattakkkattak jeongsin ppajin neon kkattakkkattak Geureon neo ttaeme kkattakkkattak kkattakkkattak ... 

- Te mit kántálsz itt össze - vissza? - nevettem fel a háta mögött. Mivel én a szöveget nem értettem, így tényleg csak a kántálás hallatszott ki belőle. 

- Hm? - fordult felém, majd előröl kezdte azt a rész, de már egy ugráló békára hasonlító táncot is lejtett hozzá. Szerencsétlenen jót nevettem, még akkor is, mikor megakadt egy földön heverő faágban és kis híján hátra esett. - Csak ezt. - nevetett fel, s sétáltunk tovább.
Mikor felértünk a célunkhoz ledobtam magam a bokáig érő, érintetetlen fűbe. Nagyokat szívtam a levegőből, majd becsuktam szemem.

- Yuppy, tehát nyertem. - állt fölém terpeszben az új békatánc király - Amint haza értünk, megfürdünk, és már kezdetét is veszi a közös demó gyártása. - kacsintott, míg felrángatott onnan. 

- Még a hazavezető út ugyan így él, tehát ne igyál előre. -bökdöstem meg hasát, amire védekezően görnyedt össze, s lépett hátra, de megfogta kezem, s maga elé fordított. Kezeim szabálytalan x-et írtak le előttem, de emellett szorosak is voltak, oly annyira, hogy visszább kellett húznom őket. Ezzel csak azt értem el, hogy Jerry mellkasa közelebb került hátamhoz. Arca nyakam hajlatába került, s bár hajam fedte azt a részt, még így is éreztem leheletét azon meztelen területemen. Meleg volt, még mindig, de megborzongtam egy pillanatra, majd lehunytam szemeim újra. 

- Youngseo, büdös vagyok. Szállj ki onnan. - kuncogtam fel, mikor még mindig nem tágított testhelyzetéből. 

- Én meg vámpír, és kiszívom a véred. - engedte el kezeim, s elől, mellkasomnál kulcsolt át, majd úgy tett, mint, ha tényleg megharapna. Nagyon nevettem rajta, mert éreztem, hogy ahelyett a harapás helyett csak a hajam kapta be, ami nem lehetett valami ízletes. 

- Hm... igazán karakteres az íze kisasszony. Némi testességet érzek benne, miközben avokádó és méz aroma tölti meg szám egész területét. Igazán ínycsiklandozó. - tett úgy, mint, ha nagy haj íz vizsgáló lenne, vagy ilyesmi, de nem tudtam megállni, hogy ne röhögjem el magam. Tudtam, hogy nem épp az a mogorva ember, és igen is tud nevetettni, de ez felülmúlta az eddigi hülyeségeit magas fokon. Mikor meg újra rázendített, már nem ment tovább.

- Hagyd már abba! - löktem meg vállal - Baka.. - mosolyogtam el magam már a végén, míg lehajtottam fejem. Jól esett nevetni. Már majdnem elfelejtettem milyen egy igazi, mélyről jövő nevetés. Majd, ha nem lesz ilyen dilibogyó meg is köszönöm neki, de most úgy is viccet csinálna ebből is. 

Eltöltöttünk még fent vagy másfél órát. Szinte egy pillanatra sem engedett el öleléséből. Mikor leültünk kezem akkor is fogta. Kicsit olyan volt, mint, ha attól félne, hogy halál ugrásra készülök a meredek oldalon, viszont nem szóltam neki érte. Mikor virágokból font nekem gyűrűt, még akkor is karjai között feküdtem. Jót beszélgettünk, még, ha csak átlagos dolgokról is. Meséltem a családomról, a régi hülye álmaimról, vágyaimról, vagy a szemétkedéseimről mások irányába.  Mindenre helyeselt, és bizonyos vicces részeknél nevetett. Olyan érzetet keltett bennem, mint egy tökéletes lovag. A furcsa az volt az egészben, hogy akkor, ott úgy is éreztem, hogy az; az én lovagom. A vége felé pár pillanatig, de tényleg csak pár pillanatig Red jutott eszembe. Vajon ő is ennyire Jerrys lenne, ha Ő lenne Youngseo helyén? Vagy inkább az a szadista mamlasz, akit megismertem. Míg átfutottak ezek az agyamon, addig magamban sóhajtottam egyet. Nem akartam elrontani tényleg a napot, így vissza tértem a valóságba, s most én figyeltem, hogy mit oszt meg velem a béka király. 

Sötétedésre értünk haza. Az idő haladtával hűvös is lett, meg nyirkos is az alj növényzet, így kissé vizesen, sárosan léptünk be a házba.  Jerry ledobta cipőjét, s már indult is futólépésben a melegebb házrész felé. Fázott, de nem volt vele egyedül. Az én ujjaim is megdermedtek, s míg azzal terrorizáltam, hogy a pólója alá nyúlkáltam velük, még sem volt jó érzés. Legközelebb majd pulcsit is viszünk, ennyi lett a tanulság belőle. 

- Csinálok teát, te meg addig húzz kesztyűt a kezeidre. - dugta ki fejét a konyhából, majd azzal a lendülettel el is tűnt. Kesztyűt nem húztam, de a kanapéra ülve magam alá gyűrtem őket, s míg nem lett jobb ott tartottam mind két kezem. Mikor jobb volt úgy döntöttem, hogy míg a házigazda szöszmötöl letusolok. Valószínűleg ő is hasonlóan tesz majd, csak végezzen a dolgával.  Jó meleg vízzel áztattam magam, és a hajszakértő kedvéért az aloés, mézes samponommal mostam meg hajam, hát, ha megint meg kóstolná.

Később teljesítettem az ígéretem. Mivel Youngseo nem nyafizott, így nagyon nagy erőt véve magamon hagytam, hogy felénekeljen velem egy közös demót, csak amolyan saját magunk fogyasztására. Reméltem, hogy azért vissza hallgatni nem fogjuk, mert akkor biztos, hogy rövid életű közös karrierünk lesz. Hiába az egyik kedvenc dalom énekeltük fel, ami nem más mint, az Infinite - Julia, még akkor is borzasztónak tartom a hangom, az meg nem segített, hogy egyes részeknél meg- meg bicsaklott csak azért, hogy ne bőgjem el magam. Talán ez miatt is vettük fel kétszer egymás után. Jerry mosolygott, hogy én is azt tegyem, míg átölelt, de akkor sem tudtam nagyon másra koncentrálni, mint a dalba gyömöszölt érzelmeket. A második próbálkozásunk végére azért egy kóbor, elszabadult könnycseppet ejtettem. Az eddigi jókedvem eldugtam azt hiszem, s mielőtt a többi is utána ment volna, csak megtöröltem a szemem, s keserű mosollyal néztem Youngseora. Lehet, hogy leolvasta az arcomról mit érzek, vagy kit és mit hiányolok, de magához ölelt szorosan, majd mikor megszeppenve felnéztem rá, lassan megcsókolt.