11. Fejezet /Soyun/

Értetlenül néztem Rina után, aztán Red jelent meg mellettün.
-Mit csináltál már megint vele? - csattantam fel.
-Én aztán semmit. - nézett rám.
-Akkor miért szaladt el Rina? - kérdeztem.
-Elszaladt? - lepődött meg.
-Igen. Ki az épületből. - mondta Young Hoon.
-Én nyitottam rájuk. Épp... khm - mutogatott Lumin. Vörös lett a fejem.
-Te marha! Menj utána. És kérj tőle bocsánatot. Hogy tudsz így viselkedni vele? - kiabáltam rá.
-Jól van már na! - ment be a szobájukba és felöltözve jött ki. Mérgesen fújtattam egyet, és mentem lepakolni a konyhában.
-Olyan vagy mint egy anyuka. - ölelt meg hátulról Yooseung.
-Hát ha a saját anyja nem nevelte meg rendesen akkor legalább Én tegyem helyre. - sóhajtottam. Megfordultam, így pont szembe voltam vele. Levettem a sapkáját, haját kicsit megigazitottam.
-Na már itt is kezdik! - jött s ment Seunghyun. Hoon kuncogott egyet.
-Szegény kicsit flusztrált. - adott egy puszit.
-Te nem? - cirógattam meg a nyakát.
-Kicsit. - mosolygott.
-Majd nem leszel. - nevettem el magam.
-Gonosz vagy. - húzta fel az egyik szemöldökét.
-Tudom. És éhes. Meg szerintem a többiek is. - bújtam ki a karjaiból. Segített nekem főzni, aztán megteriteni.
-Fiúk, ki éhes? - mentem a nappaliba. Remélem Rina nem fojtotta vízben Guojint. Vagy nem dobta busz elé.
A fiúk leültek enni, Én pedig felmentem a saját lakásomba. Misha már várt. Adtam neki enni, vizet, és elmentem zuhanyozni. Majd szívbajt kaptam amikor kimentem, és Hoon állt előttem.
-Otthagytál. - lépett elém.
-Csak zuhanyozni jöttem haza. - nyögtem ki. Két kezébe fogta az arcom, és olyan hévvel csókolt meg, hogy beleremegtem. Egyik kezével elengedte az arcom, és a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Másik kezét pedig a tarkómra vezette, és még jobban birtokba vette ajkaim. Alig kaptam levegőt, ezt Ő is érezte, így a nyakamra tért át. Ott álltam a karjaiba, pihegve, szemeim becsúkva, kendőt magamhoz szorítva, mint egy bábu. Elvarázsolt. Gondolkodni se tudtam jó darabig. Amikor a kendőt készült levenni. Megállítottam.
-Ne. Ez még korai lenne. - néztem rá.
-Rendben... - lépett hátra, hajába túrva fordult az ajtóhoz, és ki is ment rajta. Jól be is csapta maga után. Reagálni se tudtam úgy meglepett a dolog. Azt hitte, csak arra fog használni? Vagy mit akar tőlem? Könnyeim útnak indultak, és csak álltam ott. Ez nem lehet igaz. Térdre rogyva, kezem az arcom elé szorítva tompítottam a sírást. Misha ott kuporgott mellettem. Észre se vettem, hogy Lumin jött be, csak amikor a karjaiba vont.
-Mi történt? - suttogta.
-Nem tudom... - szipogtam. -Csak egyszerűen korainak találtam azt, hogy lefeküdjünk. Erre Ő itthagyott. - bújtam a nyakába.
-Otthon az egész tükör asztalt felborította. Nem tudtam rájönni miért mérges. - ringatott. Én újra sírni kezdtem. Énekelni kezdet, amitől elmúlt a sírás, és csak hallgattam a gyönyörű dalt, és a hangját. Annyira szép és lágy hangja van, mégis... erős.
-For you always on my mind. - suttogta. -Jobban vagy? - kérdezte.
-Igen. - bújtam hozzá, mert fáztam.
-Gyere öltöz föl. - állt fel, és engem is felhúzott.
-Mit énekeltél az előbb? - néztem fel rá.
-Az egyik dalunkat. - mosolygott. Egyik tincsem hátra tűrte. -Mindig a fejemben vagy. Ez a neve. - nézett a szemembe. Zavarba jöttem. És még mindig nem értettem Yooseung miért akadt ki, és rohant el. Pedig Én semmi rosszat nem mondtam.
-Öltöz fel, addig csinálok egy teát. - lépett hátra, nagyon zavarba volt. Jobban mint Én.
-Rendben. Egy pillanat és leszek. - léptem hátra, és beindultam a szobámba. Még láttam ahogy a két kezével a hajába túr, majd magamra zártam az ajtót. Egy bő fekete pólót vettem fel a fehérnemű fölé, és egy melegítő nadrágot. Mire kiértem, már forrt a víz.
-Francba. - kiáltott fel. Mert megégette az ujját.
-Várj. - kikaptam egy jeget a fagyóból, és rá raktam az ujjára, majd megkerestem a sprayt égés ellen. -Emeld fel picit. - kértem. -Ígyné'. - fújtam be.
-Így nem hólyagosodik fel. - mosolyogtam rá.
-Köszönöm. - pislogott.
-Majd Én megcsinálom a teát. Ülj le. - kértem. Felnyújtóztam a teás dobozért. Mire Lumin félre ült. -Jézus! Jól vagy? - mentem hozzá.
-Nem. - morogta csúkott szemmel.
-Úgy látszik kiszívta az agyad a sok szőkítés. - kuncogtam.
-Neked is kéne, jól állna a szőke. - nézett rám.
-Hmm... - egyenesedtem fel.
-Nem rossz ötlet. - gondolkoztam. -Majd ha lesz időm elmegyek. De jössz velem. - nyújtottam a mancsom. Felállt, és rám mosolygott.
-Rendben.

Nem maradt sokáig mert, Taehee hívta, hogy fellépés. Így egyedül maradtam. Gondoltam rá keresek a fiúkra a neten. És meg találtam azt a dalt amit dudolt. Le is töltöttem, az lett a csengőhangom. Mishával a kanapén aludtam be, de éjjel hívtak, egy sürgős esethez, így mennem kellett. Reggel remélem Rina is megjelenik.

10. fejezet /Yeonrin/

Loholtam haza, mint akinek olyan sok dolga van, közben erről szó sem volt, csak lábaim megindultak. Talán tudta alatt van valami fontos dolgom, ami majd eszembe jut, csak jussak el odáig.

Befordulva lépcsőházba a colos egyik bandatársával futottam össze. Jerry volt az. Megismertem a hajáról, bár mint, ha most kicsit más árnyalata lenne.

- Annyeonghaseyo~! - hajolt meg, ahogy én is irányába, majd azzal a lendülettel ment is tovább, ám mielőtt szem elöl tévesztettük volna egymást megfordult, s utánam szólt. - A maira is jössz? - fordultam meg bamba, értelmetlen fejjel.

- Maira?.. Nem, dehogy. - ugyan fogalmam sem volt, hogy mire gondol, de sehova nem megyek ma, ha meg igen, akkor az még nincs betervezve.

- Fellépés. .. Tudod.. - hagyta ott lebegni a befejezetlen mondatát. Na, nem. Én ugyan még egy fellépésre nem megyek el. Nem akarok soha többé - na, jó. Egyszer úgy is muszáj lesz, de az már végleges lesz. - koporsóba kerülni. Még egy ilyen parás előadásra be nem teszem a lábam.

- Nem, nem megyek. Mint a vörös colosnak elmagyaráztam, én többet nem vagyok hajlandó rész venni az ilyen produkcióban. Egyszeri alkalom volt, vegetáljatok el vele. - biggyesztettem egy önelégült vigyort felé.

- Hm.. Én nem így hallottam a történetet, de mindegy. Akkor szép napot. - fordult ki a csikorgós ajtón.

Hát köszönöm szépen. Ez így nem nagyon tetszik. Ha az bugyuta egomanó szervezkedik mögöttem, tuti megfőzöm vacsorára. Mérges grimaszt vágtam, de az abban a pillanatban köddé vált, mikor felderengett a tegnapi húzása.

- Vajon, ha elmennék és lecsapnák egy hisztit mit kapnék utána? - motyogtam magam elé, míg végig húztam számon ujjam. Belegondoltam a történések folytatásába, majd úgy el vörösödtem, hogy muszáj volt elhessegetni a képet, s arcaim elé tenni a kezem. Ezt senkinek sem szabad meglátnia.

   Fellépegettem a lépcsőkön kettesével, de annyira belejöttem, hogy túlszaladtam egy szintet.  

Vajon miért csak pont egyet? - had ne válaszoljam meg, még véletlen se.

Kikotortam kulcscsomóm, majd mint mindig zártam is ki a lakást.  Van egy olyan tulajdonsága ennek a tömbháznak, hogy minden full egyformára van kiépítve. Természetesen csak addig, míg valaki nem módosít rajta. Nekem az eredeti verzió van meg - a bútorokat leszámítva -, mivel nem igazán futja felesleges pénzkidobásokra, na meg így a mindenes bácsinak is könnyebb a dolga. Jó lelkű vagyok, s így megkíméltem egy felesleges plusz kulccsal, arra az esetre, ha valami baki ütne ki és nem vagyok itthon.

Betámolyogtam a lakásba, majd ledobtam a cipőm s a táskám mellé eresztettem. Furcsálltam, hogy nincs enyhe levendula és vanília illat a levegőben, de arra gondoltam, hogy kifogyott az illatosítóm, tehát azt még be kell szereznem. Jót relaxálok rá, így nagy szükségem van erre az illat kompozícióra.

Megtettem pár lépést, amikor ledermedtem.

- No lám, no lám. Már nem csak titkolózol, de be is törsz? - ütötte fel fülem Guojin hangja, majd látványa magam mellől. A fürdőből lépett ki, így majdnem fel is lökött. Ahogy én sem, úgy ő sem számíthatott az érkezésemre.

- Mi az, hogy titkolózol? Nem is titkolóztam.. - vagy igen? Nem, szerintem nem. - Mit csinálsz a lakásomban?

- Már megbocsáss hercegnő, de te mit csinálsz a mienkben? - fordította a fejem a nappali felé. Televolt mindenféle pasi cuccal, többek között kanapén félig lelógó inggel, játék géppel és egy halom energiaitallal a dohányzó asztalon. Persze azt sem kell elhanyagolni, hogy valaki lába is kilógott a hevederről, majd egyszerűen csak eltűnt.

- Én nem..! - kezdtem volna tiltakozni, de befogta a szám.

- Csitt kislány. Seunghyun- hyung alszik, és morcos, ha csak úgy felkeltik. - holott ez nem is volt igaz. Lumin nagyon jó alvó és nehezen kel fel. Igazán meg gyűlik a baja a bagázsnak néha napján pont ezért vele.

Még reagálni sem tudtam, már be is lökött az egyik szobába, holott én így akkor inkább távoznék, mint kényelembe helyezkedve maradnék.

- Szóval hallgatlak. Miért törtél be? És remélem nem azért, hogy rám kenj valami lopás félét. Azt csak a kutyád csinálja, én nem. - mutogatott rám szinte fenyítően, amire megráztam a fejem. Gondoltam kisurranok mellette, de szándékom látva szorosan a kilincs elé állt, s ráfogott.

- Még mindig nem az én kutyám és nem. Nem törtem be, mert van kulcsom.

- Tényleg, és honnan? - erre megvontam a vállam.

- Beleillett a záratokba. - magyaráztam.

- Na persze, pont beleillett. - nevetett fel kaján képpel. - Más is bele illik valamibe.. - tolta vigyorgó képét arcomba, s mikor felfogtam, hogy mire utal, lábujjig vörösödtem. Ismerve jelenlegi helyzetem ezek után nem mertem semmi másra gondolni csak arra, hogy.. na, tudjátok. Ha úgy nézzük adott volt minden, egy valamit kivéve. Még pedig az én szándékom. Nem, mint, ha nem tudta volna elérni, hogy abban az esetben beadjam a derekam, de nem adom én az olyan könnyen. Kell neki? Hát küzdjön meg érte.

- Milyen beszéd ez? Nem illik egy hölgy előtt ilyen utalásokat tenni.

- Még prűd is vagy? - nevetett. - Ha tudom kifinomultan írom neked körbe. - fojtatta jó ízű nevetését s elállt az ajtótól. Rám nézett és intett a fejével azt hiszem azt jelezve, hogy mehetek, ám mikor a kilincsre fogtam megkönnyebbülten, megfogta vállaim és a másodperc töredéke alatt fordított meg, s nyomott az ajtólapnak.

- Kicsi zsebnyuszim, hoztál nekem ma is abból a finom szájfényből? - ráztam meg fejem, pedig igazából az van rajtam mindig. - Biztos? - bólogattam. - Pedig én nem úgy érzem. - illesztette orrát az enyém mellé, s bár nem hallottam, de éreztem, hogy mély levegőt vesz. A lélegzetem is elállt..megint. A szívem megint csak szökni akart helyéről. Nagy szemekkel néztem rá, s mikor megéreztem, hogy mi fog következni becsuktam szemeim. Megfagyott az idő körülöttünk. Még ajkai nem érintették az enyém, de már éreztem rajtuk. A tegnapiból kiindulva, már tudtam milyen lesz és akartam, de nagyon, viszont mielőtt még meg is kaphattam volna kinyitottam szemeim, és mint, ha átkapcsolták volna az agyam löktem le kezeit vállaimról. Kibújtam előle, s háta mögé léptem sebesen. Hiába sikítottak párnáim az övé után, az ellent mond azzal, amit az imént magyaráztam magamnak. NEM ADOM OLYAN KÖNNYEN! Mikor megfordult féloldalas mosollyal jobbnak láttam, ha még távolabb megyek tőle, így felugrottam az ágyra, s a falig hátráltam. Kicsi a szoba, nincs mit tenni, de a helyhez mértem így voltam tőle a legtávolabb.

- Nekem így is jó. - indult meg felém. Szabad az ajtó. Ha most ide csalom, akkor az ágy végénél leugorva már menekülhetek is. Legalább is gondoltam én, mivel megállt valahol a szoba közepe táján még úgy, hogy semmiféleképp se tudja elérni a célom felé. Ide kell csalogatnom, de hogy?

- Ha annyira ízlik miért nem veszel magadnak és kened minden lenyalogatás után fel újra? - elgondolkozott, majd, mint az urak úgy válaszolt.

- Abban semmi élvezet nincs, kisasszony. Jobb szeretem rózsaszín ajkakról lecsókolni. Főleg az olyanokról, amiért meg kell küzdeni. Ön, erre tökéletesen alkalmassá vált számomra. - mekkora bohóc! Tényleg élvezi. Minden mozdulatából, sőt! még az aurájából is ez látszik, de én akkor sem adom oda magam.

   Hallgattam, mint, akit jól leszidtak valami rossz csínytevés miatt, és körülbelül ugyan olyan megszeppent is lehettem.

- És, ha én nem akarom, akkor mi van? - sziszegtem neki oda olyan morcosan, ami jelenlegi szituációban a megszeppent énem engedte.

- Pont ez a cél Miss., hogy elérjem, hogy akarja. - lépett egyet, amivel ott termett az ágynál, s egyik térdével feltérdelve fogta meg lábaim. Ezek után már csak annyit észleltem, hogy térdei között van csípőm, Ő meg kiéhezetten vigyorog rám. Ketyegőm megállt, és a levegő is tüdőmben maradt. Főleg akkor, mikor csuklóim az ágyhoz szögezte fejem mellé. Mindenre elszánt arca nem mutatott túlzottam arra, hogy bármit is megúsznék. Pont az ellenkezőjét.

- Ez bunkóság! Te meg egy nagy bunkó vagy! - húztam rá össze a szemem.

- Csak addig leszek az, amíg nem könyörögsz nekem vágy fűtötten, utána meg.. lesz, ami lesz. - ingatta meg fejét, mint, aki a jövőbe látva súgja meg a sorsom.

- Én ugyan nem! - fordítottam el fejem az ajtó irányába és könyörögtem valakiért, aki kihúzna ebből a slamasztikából.

- De én azért megpróbálnám. - fogta össze fejem felett egyik kezébe kezeim, míg maga felé fordított fejem. Belenéztem sötét íriszébe. Hiába lett a faragatlan egoistából egy nagy bunkó, a szemében még is az kavargott, hogy igazából kicsit sem az. Melegséget, törődve akarást, epekedést,gyengédséget és végtelen magányt sugárzott. Kicsit meg is sajnáltam. Lehet, csak azért ilyen mert nem tudja hogy kifejezni, hogy mit akar, hogy mire vágyik? Ha csak a szemeit nézem - már pedig azt nézem rendületlenül - kristály ként török össze azért, mert nem cselekszik. Megbabonáz, s hiába csuknám be szemem, nem megy. Ki van támasztva és csak úgy szívja magába minden pillanatát, s érzését.

  Addig szédelegtem szeme világában, míg olyannyira közel nem került, hogy már nem láthatta, de helyette ajkait  érezhettem sajátjaimon. Még mielőtt szám kicsit is megmozdítottam volna nyeltem egy nagyot s mély levegőt vettem, s ezt Ő ki is használta. Nem lacafacázott sokat. Alsó ajkam úgy fogta be övéi közé, hogy azt véletlen se tudjam onnan kirántani. Ízlelgette, nyalogatta, s picit, mint, ha rá is harapott volna, s bár nem éreztem, de feltételezett fogai helyén kissé, mint, ha lüktetett volna néhány másodpercig.

Elengedte csuklóim, s azon felemen végig simított, amelyikkel eddig fogott. Érintése nyomán libabőrös lettem, s míg teljes mámorát élveztem csókjának, nyakam oldalára fogott kezével. Nem, mint, ha tudtam volna egy picit is távolodni tőle, de így bebiztosította azt, hogy a lehetetlent is megkíséreljem. Ujjaival pici mozdulatokkal masszírozta tarkóm, majd vándor kezével cséplőmnél megállva alányúlt, s közelebb húzott magához. Sűrű emelkedő és süllyedő hasam az övének feszült, s mikor picit sajátját lejjebb engedte, hogy az a haloványka távolság se legyen közöttünk, megéreztem üzemanyagának okát. Lehet, hogy nem szép dolog, de összerezzentem a meglepődöttségtől, amire ő egy halvány mosollyal válaszolt. Miután elvált ajkamtól vélhetően ugyan azzal a mosollyal nézett rám. Szemei csillogtak, s mint, ha ajkai húsosabbak lettek volna.

- Mi az nyuszikám, mitől ijedtél meg? - kuncogta alig pár milliméterre a nyakamtól, mivel pillanatok alatt hajolt oda. Nem tudtam válaszolni, csak zihálni, s azon gondolkozni villámgyorsan, hogy oda rántsam-e nyakamhoz kikényszerítve finom csókjait azon részemen, vagy lökjem el és meneküljek, holott bal karja még mindig ugyan olyan elszántan tartotta csípőm rabul. Az elsőt választottam. Magam sem tudom miért, de úgy éreztem azért veszek meg és már nem azért, hogy elhagyjam a helyiséget.

Karján feltolva kezem siklottam el tarkójáig, ahol biztatás ként hajába markoltam finoman, s megszüntettem szája és nyakam közötti távolságot. Annyira azért futotta, hogy egy halk "még" kicsusszanjon fogaim közül. Nem kellett mondani neki, hogy rövid szavam mit takart. Csókjai nyomán nem csak vékony réteg ajkáról ott maradt nyála, de meleg szuszogásának érzete is ott maradt. Minden afféle tevékenység, amit ott végzett egyre közelebb hajtott afelé, hogy elfordítsam neki fejem, így szabaddá téve az egész felületet, de mielőtt megtettem volna Ő kényszerített rá. Hüvelyk ujjával eldöntötte fejem, s két csók között lágyan, alig bőrömhöz érve siklottak végig ujjai, majd felsőm gallérjára esve húzta félre azt, így szabaddá téve a még nagyobb teret számára. Arca úgy simult bele nyakam ívébe, mint, ha oda öntötték volna. Csípőmtől kihúzott másikja mellé tért, s fehér ingem első gombját kezdte helyéről kicsalogatni. Mély kivágása volt ruhadarabomnak így is, s mikor a felső gomb kibújt helyéről, megengedte, hogy az eddigieknél többet mutasson meg mellkasrészemből. Melltartóm egyik kosarának íves részénél végig húzta ujját, a másikat, pedig ugyan ebben az alakban körbecsókolta. Nem tudtam egy halk sóhajt nem elejteni. Hajába gubancolódott ujjaim még szorosabban fogták tincseit, majd szabad kezem lapockáihoz emelve találta meg helyét.

  A mámor kerített hatalmába, és csak azt tudtam kívánni, hogy bár csak soha ne kellene innen elmennem. Itt akarom leérni az egész életem, alatta és édes párnái alatt. A dolgokat tetézte az is, hogy dombjaim között vékony nyálcsíkot hagyott, így vissza térve nyakamhoz. Igaz, hogy nem tett sokat, de így is remegtem, ha nem is láthatóan, de éreztem, és nem attól, mert rettegek, hanem attól, amit úgy tesz, mint, ha előre betanulta volna mitől leszek tehetetlen és esek fogságba. Felhúztam fejét csókra nyitva szám, de mutatóujját az enyémre tette mielőtt elérhettem volna célom.

- A-a. - rázta fejét kicsit, majd cseles mozdulattal a második gombom védelmét is megtörte, s követte a harmadik és negyedik is, ami egyben az utolsó is volt. - Még nem. - Nem mondott az ég világon semmi mást, csak mellkasom simította meg, s ezzel egybevéve húzta le hasam aljáig, majd vissza ikrem egyik felére. Azt hittem, hogy ott majd megállapodik, de akkor tévedtem. Kisujjával az anyag alányúlva tette lehetővé a többi ujjainak, majd egész tenyerének a bejutást. Valamennyivel hűvösebb kezétől a hideg futott át rajtam, de az azonnal abba maradt, mikor apró mozdulatokkal masszírozni nem kezdte keze bekebelezett mellem. Alsó ajkamba haraptam, szemeim becsuktam, s hátra döntöttem fejem. Hagytam az élvezetet eluralkodni egész valómon, s ha már nem csókolhattam, halk nyögdécseléssel jeleztem tetszésem a munkája iránt. Szája állcsontomra tévedt és ott hagyott finom puszik után állam alsó felén is megharapta bőröm, de most sokkal durvábban, mint nyakamnál. Talán nyoma is marad, bár ez most cseppet sem érdekelt. Azt akartam, hogy tegye velem azt, amit akar, csak siessen, mert úgy érzem lassan meggyulladok. Mellém húzódott valamelyest és pár centivel feljebb is került, majd mellem masszírozó keze elkezdett egész más tájakra evezni. Vékony ujjacskái úgy surrantak be nadrágom szélénél, hogy észre sem vettem azt, csak már akkor, mikor fehérneműm alá próbált beszökni..sikerrel. Anatómiai ismereteire dicséretes jelest adnék, mivel azonnal a lényegre tapintott, ezzel kicsalogatva belőlem egy igen kéjes - ha hangosnak nem is, de - magabiztos sikolyt.

- Na, kis boszorkányom, még mindig nem akarod? - duruzsolta fülembe, kuncogva.

- Ne-nem, nem akarom..- hazudtam, holott ezt még a hülye sem hitte volna el.

- Valóban így gondolod? Mert én nem hiszem.. - harapta meg fülem. Kezem életre kelve tapintotta ki  a "kicsi" Redet és simogatni kezdte. Annyit kaptam, s még, ha eredetileg nem is akarom, de úgy gondolom ennyi kapás után adhatnák is. Férfias rövid felnyögése után, de bugyim alatt matató keze lejjebb mozdulása előtt nyitódott az ajtó.

- Hé, Red. A főnök keres telefonon..azonnal! - kaptam oda fejem, s mint a villám takartam el nem keveset mutató felsőtestem. Az élvezet, ami betöltötte testem egy pillanat alatt szállt tova attól, hogy lebuktunk. - már, ha ezt lehet annak nevezni.

- Bassza meg! - mordult fel mérgesen és kihúzta kezét nadrágom alól. Seunghyun ott állt az ajtóban és úgy nézett, mint, aki barátnőjét kapta rajta mással való hempergés közben. Mondanom sem kell, hogy elszégyelltem magam és inkább elfordultam, hogy ne kelljen látnom döbbent és meglepett fejét. - Hyung, menj már ki! - ripakodott rá társára, aki végre visszatérve a valóságba fordult sarkon.

Nem tudtam mitévő legyek. Ledermedtem, pedig legszívesebben így ahogy vagyok elhúztam volna a csíkot olyan messze, amennyire csak lehet.

- Öltözz fel kislány, sajnos a bulinak vége. - mosolygott csalódottan, majd felült és felhúzott engem is. Mivel nem igazán mozdultam meg, így nekiállt begombolni ingem, s cselekedete végeztével nyakamba csókolt és vissza lökött az ágyra fölém tornyosulva. - Ne vágj ilyen fejet, hamarosan fojtatni fogjuk, és ígérem, hogy akkor sem engedlek el. - csókolt meg még utoljára, majd lábra húzott és kezem fogva  tette ugyan ezt kifelé menet a szobából is. Ott már várta Seunghyun a telefonnal. Red mikor átvette még utoljára azért fenekem megsimogatta, rácsapott, majd elvonult. Nem maradt más előttem, csak Lumin kaján vigyora. Láttam, hogy beszédre készül nyitni a száját, így felengedve le dermedtségemből, gyorsan meghajoltam, felkaptam cipőm, s táskám, majd rohanni kezdtem haza. Lefelé trappolva szinte bokám törve és hátrafelé sűrűn pislantva belebotlottam - vagy is inkább nekik mentem- Younghoonba és Soyunba. Egy bocsit sem tudtam kibökni, csak mint, aki szellemet látott úgy ácsorogtam ott pár pillanatig és futottam tovább, nem foglalkozva azzal, hogy unnie utánam kiabál.

9. Fejezet /Soyun/

Telefonom rezgésére keltem. Fura mód, nem párnán feküdtem, hanem egy mellkason. Elő vettem a mobilom, és megnéztem mi az. SMS jött Rinától.
"Megcsókolt. Fogta magát és lenyalta a szájfényt az ajkaimról!"
Kuncogtam egyet.
"És, jó volt?" Írtam vissza. Pár percig néma csend, csak Young Hoon szuszogását hallgattam, aztán jött egy új SMS.
"Nagyon."
Szinte láttam magam előtt ahogy elpirult.
"Akkor meg mi a gond? De tudod mit? Holnap minden részletet kérek ám! Most pihenj le, holnap két műtét lesz. Jó éjt."
"Neked is."
Nagyon kíváncsi vagyok, mi is történt pontosan, plusz, hogy mi volt a dobozkában. Elraktam a mobilom, aztán államat Young Hoon mellkasára raktam, és onnan figyeltem a nyugodt és angyali arcát. Persze titokban.
Telt ajkai picit nyitva volt, annyira hívogatóak, hogy muszáj volt pille könnyű érintéssel végig  simitanom az alsó ajkán.
Arca minden apró pici részét megfigyeltem, szinte elmerültem a látványban. Viszont egy ami nagyon megfogott, az pedig a szeme, és a formája. Gyönyörű szeme van.
-Kicsodáltad magad rajtam? - szólalt meg álmos hangon.
-Még nem. Szóval aludj tovább. - mondtam.
-De kicsit elzsibbadtam. - mondta, de még mindig nem nyitotta ki a szemét.
-Akkor gyere. - álltam fel, segítettem neki is fel állni, homlokát pedig a vállamra helyezte és a hátamnál jött. Bevezettem a szobámba, és hagytam, hogy rádőljön a párnámra. Mellé feküdtem, vele szembe, és csak néztem. Amikor megjött sapka volt rajta, de most nincs, haja kicsit kócos, egyik karjával pedig a párnám ölelte. Tökéletes.
-Sokáig fogsz nézni? - motyogta álmosan.
-Elnézést. - bújtam a paplan alá.
-Kezdem azt hinni, hogy egy pszichopata gyilkos vagy, aki alvás közben öli meg az áldozatát. - vette le rólam a paplant.
-Persze, pont egy állat orvostól vársz ilyet? - néztem rá.
-Sose lehet tudni. - mosolygott.
-Pedig nem vagyok olyan. Csak...
-Csak? - kérdezte vissza.
-Csak sokáig voltam egyedül... és jó érzés, hogy nem Misha vagy Rina van mellettem. - vallottam be.
-Szóval ki vagy éhezve a pasikra? - hevesen kezdtem bólogatni.
Szívem hevesebben kezdet verni amikor közeledni kezdet, amikor pedig megéreztem az ajkait Misha ránk ugrott.
-Misha! - szóltam rá.
-Szerintem rosszul esett neki, hogy elfoglaltam a helyét. - kuncogott Hoon
-Lehet. - mosolyogva simogattam meg Misha bundáját, ő pedig felállt és a lábunkhoz telepedett.
-Jó éjt, és szép álmokat. - suttogta Hoon, és megölelt, majd egy apró puszit adott az ajkaimra, és pár perc múlva már csendesen szuszogott.

Másnap reggel végig hallgattam Yeonrin kiborulását.
-Szerintem szerelmes beléd. Csak úgy nem hiszem, hogy megcsókolt volna. - vettem el a kartont, hogy ellenőrízzem a kutyus laborját.
-És a marcipán figura? - kérdezte. -Erre egy a válasz:  Egoista.
-Az! De nagyon. - bólintott.

A két műtét jól sikerült. Szerencsére nem volt nagy bajuk. Így elég nyugis volt a nap. Én bent maradtam, hogy éjszaka vigyázzak rájuk. Rinát pedig haza küldtem.

8. Fejezet /Yeonrin/

Az állam valahol a térdem, hanem a bokám súrolta, mikor a colost megláttam az ajtóm előtt rostokolni. A doboz, ami a kezében virított mellette himbálózott. Ha megint Misha csente el és tette tönkre, akkor rossz helyen kopogtat. Gondoltam elmegyek Soyunhoz, de olyan gyorsan elhúzta a csíkot, hogy köszönni sem tudtam neki, így kénytelen voltam haza menni.
- Szia. - biccentettem neki és rutinosan igyekeztem be. Valahol reméltem, hogy csak véletlenszerű, hogy itt lopja a napot.
- Ez a tiéd. - tolta képembe krémszínű dobozt, így teljesen eltakarva a látóköröm.
- Kösz, de mi ez? - néztem felé, de ő csak lefelé bámult, mint, aki valami nagyon érdekeset talált a padlón. Megrántotta a vállát és tovább tolta, így már kénytelen voltam elvenni, ha nem akarom, hogy benyomja az orrom vele. Bár egy doboz nem hiszem, hogy ezt tenné, de hát..
- Elég érdekesen mutatod ki a fiúk iránti vonzalmaid.
- Huh? - mint, akit leforráztak. Ez meg miről beszél?
- Milyen vonzalom? Sok volt a smink? - bambultam rá érthetetlen fejjel.
- Csak ezt - azt csicseregtek a madarak... vagy is madár. - sejthettem volna. De még is milyen vonzalom? Soyun, nincs vonzalom! Ez nem az, azt tudnám.. vagy még sem?! - De szerintem ajtót tévesztettek. Jerry nem én vagyok. - vigyorodott el kajánul. Persze tudta, hogy a kedves barátnő nem a társáról beszél, hanem róla, de Ő ilyen volt. Szeretett játszani, s mivel most egy megzavarodott arccal állt szemben, semmi kétsége nem volt, hogy megint bele kezdhet valami izgalmas játszmába.
- Azt a madarat lelövöm, mert semmi ilyen nincs. Az állítólagos Jerryről még beszélni sem beszéltem neki. Sőt..
- Az mindegy kicsi zsebnyuszi. A tény az tény. Az "udvarlási" szokásaid meglehetősen furcsák. De lapozzunk. - lökte be az ajtóm, mikor végre sikerült azt kizárnom. Menekülni akartam, de arra nem számoltam, hogy azzal, ha én ezt kinyitom csak okot adok arra, hogy továbbra is itt tartsam, pedig így lett. Beengedte magát miután engem beengedett a saját lakásomba. Hát kösz, ez nagyon kedves volt, mit ne mondjak.
- Akkor ezt most Jerry vagy ki küldte? - tettem le a dobozt az asztalra a kulcscsomómmal együtt. Vizsgálgattam a dobozkát. Úgy jártam körbe, mint macska a forrókását.
- Nem, ezt tőlem kapod.
- Minek? - kaptam oda fejem egyből irányába.
- Azt is csicseregték, hogy kissé be voltál parázva a tegnapi dolog miatt.
- Tegnap előtti.
- Nekem még tegnapi. - vágta rá nyersen, míg a függönyöm kezdte el piszkálni, mint egy lakberendező, akinek nagyon nem tetszik, amit lát.
- Mindegy, az az egy nap már nem jelent semmit. - Tudom, hogy nem illik kibontani az ajándékot, de engem most nagyon érdekelt, hogy mi van benne, és lehet, hogy csak ez miatt is van Red itt. Ha kibontom és hű, de elleszek tőle ájulva, akkor elmegy. De tényleg ezt akarom?
Ha őszinte akarok lenni, akkor vegyes érzéseim vannak feléje. Hiába ilyen goromba és érzéketlen, valahol még is képes volt úgy felbolygatni bennem valamit, amit talán vonzalomnak is nevezhetnénk, persze lehet, csak szimpátia. Unnie lehet ezt keverte össze mikor beszélt neki, Ő meg félre értette, de akkor a doboz minek? Leült, még mielőtt hellyel kínáltam volna.
- Bontsd ki. Hajrá! - tolta közelebb hozzám. Megtettem. Kibontottam a falatnyi kis dobozt, s ezzel felfedtem a tartalmát. Egy apró kis marcipán vámpír volt benne. Hasonlított rá, nem is kicsit.
- Te most magad ajándékoztad oda Nekem?
- Hát jobb képű alanyt nem is találhattam volna rá. - nevetett. Kihúzta magát. Gondolom örült, hogy egyből a hasonlóságot véltem felfedezni a figura és közte.
- Azt, persze. - ráztam meg kicsit a fejem, de örültem neki. Az a része a valómnak, ami csípte ennek a dinkának a fejét sikítozott, hogy meglepett egy ilyen érdekességgel. Igazából, nem sok olyat hallottam még, hogy marcipán figurából készítettek olyan ajándékot, ami lényegében saját maga. Jó, persze az esküvőin megeshet, de a sima hétköznapi életben aligha. Biztos egy kis plusz pénzt adott a készítőnek a precíz munkáért. - Tényleg kösz, de most úgy komolyan. Miért hoztad ide magad nekem? Ha a madaram azt csiripelte, hogy ki vagyok akadva rád és az akciód miatt, akkor nem egy kicsi Te szerű figurát kellett volna ide adnod, hanem csak bocsánatot kérni, ahogy a nagyok csinálják. - daráltam le neki egy szuszra. Úgy nézett rám, mint, ki mindjárt elalszik ülve, majd egyszer csak felpattant és elém lépett. Kitértem volna előle, de a kicsi konyhában annyira össze zsúfoltam mindent - persze, aki gyűjtöget, így jár -, hogy esélyem sem volt arra, hogy bármerre is ellépjek.
- Neked miért kell mindenből valami komplikált nyavalyát csinálnod? Hoztam, mert ez a bocsánat kérő valami. Nem vagyok mestere az ilyeneknek, mert, ha nem tudnád a fiúk nem szokták egymást meglepni semmivel, ha bocsánatot szeretnének kérni, de te lány vagy és azok meg máshogy működnek.
- Jól van na. Le ne harapd a fejem, mert meg mertem kérdezni.
- De azért tetszik? - váltott át kisfiús viselkedésre. Ez is meglepett, így csak bólintottam. - Akkor örülök. Kicsit azért aggasztott, hogy befürdök vele, de így megnyugodtam.
Befürödni egy ilyennel? Soha. Igazán eredeti azt meg kell hagyni.
- Tényleg köszönöm, és a bocsánat kérés elfogadva, de!
- Alig vártam, hogy jöjjön ez a "de". - fintorgott.
- Soha többet nem akarok ilyenben rész venni anélkül, hogy szólnátok. Tudod milyen egy koporsóba bezárva lenni?
- Azt nem, de abban, amiben voltál már mindenki belefeküdt.
- Az nem ugyan az.
- Ide kérek egyet. - mutogatott az arcára.
- Mit? - tágultak ki pupilláim.
- Puszit a figuráért. - ugyan úgy néztem rá, és reflex szerűen kicsit hátra húztam a törzsem. - Na, gyerünk már. Nem halsz bele.
- Hát, de..
- Dicsekedni akarok a fiúknak. Tudom, hogy nem vagy kegyetlen, tehát, hol a puszim? - tartotta oda még mindig az arcát, s bár távolabb voltam tőle, mint mikor elém lépett Ő még is közelebb került.
A szívem valahol a torkomban volt. Egy pillanatig lélegezni sem lélegeztem. Az a felem, ami rajongott a colosért teljes gőzzel azon dolgozott, hogy minél hamarabb tegyem meg. Nyeltem egy nagyot, majd letettem a kis figurát, amit lassan össze fogok nyomorgatni. Jobb helye lesz neki most távol tőlem.
Megigazítottam idegességemben a felsőm. Ez amolyan pótcselekvés nálam. Legtöbbször nem így jelenik meg, de ebben a pillanatban nem volt más.
- Kis nyuszi. - kuncogott, majd felemelte a fejem és elkérte magának azt ami kellett neki, csak hogy nem azt az arcpuszit, amiért könyörgött. Megcsókolt, egyszerűen megcsókolt. A szívem kihagyott egy ütemet és majdnem, hogy össze is estem.
Kapaszkodnom kellett, de annyira össze zavart, hogy az első dologba,ami a kezem ügyébe került belekapaszkodtam. És mi volt az az első dolog? Naná, hogy Guojin pulóvere, amit az oldalánál kaptam el. Az arcom kipirult egy tizedmásodperc alatt és a tenyerem is kiverte a víz, arról nem is beszélve, hogy melegem lett.
Közelebb húzott magához, s szabad kezével megfogta kezem, amit a hátamhoz húzott, így megelőzve, hogy ne lökjem el vagy ne hátráljak.
- Éder kis nyuszi. - Nyalta meg száját a csók után.
- Sz-szájfény..í-ízesített..- dadogtam, s kapkodtam a levegőt, hogy szívem bírja szusszal a heves dobogást.
- Milyen? Barackos? Epres? Várj. Ne mond meg, ki akarom találni. - ha akartam volna se tudtam volna megmondani. Teljesen lementem alfába. - Így nem tudom, kérek még egy 'falatot'. - hajolt vissza újabb kóstolóért. Mondhatni teljesen lenyalta ajkamról az összeset. Hogy tovább tetézze a dolgot, és a rossz kifogásán túllépjen kicsit megharapta alsó ajkam, így megszerezte magának a bejutást. Engedtem neki, sőt, megszeppenésből felébredve viszonoztam neki, de nem sokáig, mert egyszer csak elvált tőlem. - Barackos, szeretem. - Harapta be alsó ajkát egy sunyi mosollyal karöltve. Azt hiszem végem van. Nyert az a felem, ami eddig el volt fojtva. - Azt hiszem ideje mennem. A fiúk azt hiszik megettél. - nevetett, majd a maradék szájfényem lecsókolva távozott.
Pislogtam az ajtóra miután nagy nehezen kitapogattam a széket és leültem. Percek teltek el mire kibírtam kotorni a telefon. Mesélni akartam gyorsan és nem másnak, mint Soyunnak.

7. Fejezet /Soyun/

Meglepett Yeonrin hívása, plusz, elég késő is volt. Kocsiba ültem, és elindultam.
Amikor odaértem, azonnal vettem a mobilom és csengettem Rinának.
-Itt vagyok kint, Picur. - szóltam bele.
-Megyek. - mondta, és már le is rakott. Nagyon szomorú hangja volt, nem tudom miért.
Viszont amikor kijött majd frászt kaptam a vörös lencsés szemeitől.
-Hát veled meg mi történt? - kérdeztem.
-Induljunk. - mondta.
Hazáig csendben volt, aztán otthon kitört belőle, mint egy vulkán. Red, elvitte és vámpír lányt csináltak belőle egy fellépés erejéig, koporsóban volt, és még fel is emelték. Én pedig csak pislogtam rá, és hallgattam.
-Csinálok neked teát. - mentem a konyhába.
Csináltam teát, és ketten a kanapén ülve kortyolgattuk a forró italt, aminek hála lenyugodott.
-Most mit csináljak? - kérdezte, s rám nézett.
-Hát, először szerintem zuhanyoz le, aztán buj ágyba, és pihenj. Holnap pedig műszak után megyünk a moziba. Túl sokat dolgoztál mostanában. - mondtam. Bólintott. Szerintem szerelmes, vagy csak kezd az lenni.

Másnap Én nyitottam, elrendeztem az állatokat, volt három család is a kedvencei után, aztán bejött Yeonrin is. Volt két sürgős műtét, aztán újra jöhettek az állatok ettetése, elrendezése. Mivel a műtöt ebek csak reggel fognak felkeni, az egyik tanonc lesz este velük, hogyha baj van hívjon.

-Na? Melyikre? - néztem Rinára.
-Jégvarázs? - nézett rám.
-Legyen akkor az. - bólintottam.
-Sziasztok. - hallottam egy ismerős hangot. Megfordulva Redet láttam meg.
-Szia. - mosolyogtam rá.
-Mi az zsebnyuszi? Köszönni nem tudsz? - nézet Rinára, mire Rina elfordult és bement a moziba.
-Miért piszkálod mindig? Olyan aranyos lány, és kedves, de Te mindig undok vagy vele. - szóltam rá.
-Védekezés. - nézett le.
-Mi ellen? Ellene? Hát akkor nagyon vak vagy, ha nem látod, hogy attól, hogy Idol vagy, mi, főleg Rina, egyszerű emberként tekint rád. - mondtam higgadtan.
-Bocsánat, hogy bunkó voltam. - nézett rám.
-Nem tőlem kell bocsánatot kérned. - hagytam ott.

-Fáj mindenem. - sóhajtottam.
-Nekem csak a hasam a nevetés miatt. - mondta Yeonrin.
-Jó volt a film. Többször kéne így kikapcsolódni. - mosolyogtam rá.
-Igen. Ez jól esett most. - most ő is mosolygott és szívből.

Hát kicsit meglepet amikor Redet pillantottam meg Yeonrin ajtajánál, egy dobozzal.
-Reggel találkozunk. - néztem Yeonrinre, amolyan: ha baj van sikits. - nézéssel, és magukra hagytam Őket.
Remélem nem ölik meg egymást. Fél óra múlva, már talpig pizsiben voltam, szemüvegbe, hajam felfogva ültem a tv előtt, és fagyit ettem, amikor megszólalt a csengő. Megijedtem, majd lefordultam a kanapéről.
-Szia. - köszönt Young Hoon amikor ajtót nyitottam.
-Óh, szia. - mondtam zavartan. -Mi járatban? - kérdeztem.
-Unatkoztam, gondoltam feljövök hozzád kicsit. - mosolygott.
-Gyere be akkor. - tártam nagyobbra az ajtót, hogy be tudjon jönni. Illedelmesen meghajolt, aztán bejött, Misha pedig azonnal felakarta dönteni, de Young Hoon gyorsabb volt, így megtartotta.
-Szia kislány. - simogatta meg.
-Épp fagyiztam, hozzák kanalat neked is? - kérdeztem.
-Jó lesz a tiéd is. - vigyorgott. Elnevettem magam.
-Szóval azt akarod, hogy etteselek? - vigyorogtam rá.
-Hát Én nem erre gondoltam, de ha már ilyen jó szívű vagy, és felajánlottad, legyen. - nevetett.
-Lusta. - telepedtem a kanapéra, és megvártam míg leül.
-Hamarosan karácsony, kint hideg van, esik a hó, és Te pedig fagyit eszel? - nézett rám.
-Esik a hó? - néztem rá.
-Ennyit szűrtél le a mondatomból? - nevetett. Kuncogva álltam fel, és mentem az ablakhoz. Tényleg esett a hó.
-Szeretem a hideget, szóval a fagyi meg se kottyan. - néztem a hulló pelyheket.
-Miért szereted a hideget? - éreztem, hogy már már a hátamhoz simul.
-Mert rideg, és zord. Pont mint Én. - kinyitottam a balkon ajtót, és kiléptem. Hópelyhek kezdtek rám szállni. -Télen pedig, amikor esik a hó, eltakarja az emberek mocskát. Minden hó fehér, és tiszta. - fordultam meg, így pont vele szembe voltam.
-Nem látszol olyannak, mint amilyennek állítod. - billentette oldalra a fejét.
-Hmm, csak szerinted. - néztem oldalra, neki dőltem a korlátnak.
-Meg fogsz fázni. - lépett elém.
-Nem. - kuncogtam.
-Gyere be inkább. - mosolygott. Bólintottam.
Bent újra a kanapéra telepedtünk, aztán amíg egymással szemben ülve, elfogyasztottuk a fagyit, beszélgettünk, majd egy filmet is beraktam, de sajnos bealudtam rajta.

6. Fejezet /Yeonrin/

Sajog a hátam, szépen elaludtam, és ez sajnos azt hiszem egész napra elkísér, oh yeah~

A mai nyugis nap után vártam, hogy lesz majd valami kis izgalom, hát lett is, és kivételesen nem a klinikához vagy az állatokhoz fűződött, mivel, mikor a kései ebédem falatoztam az utcán sétálva megakadt a szemem egy kávézó plakátján.

- Ni, ott a vörös. - böktem a plakát felé elképedve, majd közelebb lépve jobban megvizsgáltam magamnak. - Na persze, biztos innen lopta a külsejét. - rántottam vállat és már mentem is tovább a szendvicsembe harapva és ekkor jött a bumm.

- Elnézést. - vágtam rá egyből nem nézve, hogy ki volt figyelmetlenségem áldozata.
- Hol a kutyád? - szólalt meg a tegnapi rohanó vöröske apó vigyorral, ami inkább gúnyosan hatott, mint sem megbocsájtóan.
- Mondtam, hogy nem az enyém. - töröltem meg szám, de úgy tűnik nem rendesen, mert egy zsebkendőt tolt az arcomba.
- Egykutya, és amúgy is mindegy. - vonta meg vállát, mikor nem vettem el tőle, hanem vissza löktem kezét, majd végig néztem rajta s hátra tekintettem. A plakátra sandítottam, hogy még egyszer, és most rendesen összehasonlítsam a plakáton lévő alakot vele. Semmi kétség, kifejezetten hasonlít. Nem sok embert láttam, aki ennyire képes lenne átvenni egy más személy kinézetét. Biztos eltartott neki egy darabig, vagy.. - Mi az? - dőlt neki a kirakat üvegének. - Tetszik? - vigyorodott el.
- Aha, az. - böktem a pinkes árnyalatú fiúra, akinek a feje felett a "Jerry" név volt írva. Igazából rá is, vagy is "Red" nevűre is rábökhettem volna.. álljunk csak meg. Nem ezt a nevet mondta tegnap YoungHoon, mikor Misha oda hozta azt a kék táskát. Hát ez szuper, még a nevét is lopta..
- Jerry? - nézett rám igen meglepődve. - Hát hozzá nem illesz. Nem az ilyen lányokat szereti, hanem, akinek hosszúak az ujjai, és a haja. Igaz, hogy a hajad egyezik, de az ujjad olyan kis rövid. - ezt a megállapítást. Úgy tűnik valami okoskodó, morcos Jankóval állok szemben.
- Na és? Te kérdezted, én válaszoltam. Különben sem szándékoztam elé vetni magam "vegyél el" táblával. - gyanúsak nekem ezek. Mindenki úgy hasonlít a másikra, már mint Hoon is totál olyan, mint az egyik, na meg ez colos is...
- Még szép, de hát kitudja, hogy egy ilyen kis tökmag mire nem képes. Láttam már sok mindent, pedig nem vagyok rég a pályán. - nevetett.

- Sajnálom, ha nem vagyok colos, de így vagyok cuki. - öltöttem rá ki a nyelvem, majd a telefonommal lekaptam a plakátot. Meg akarom Soyunnak mutatni, hogy milyen felfedést tettem.
- Gyere el. - kopogtatta meg az üveget a plakát előtt. - Neked még jegy sem kell, beviszlek. Ugy is amilyen kicsike vagy a zsebembe is elférsz. Kis zsebnyuszi. - nevetett elég jóízűen. Látszik rajta, hogy nagyon nyeregben érzi magát azzal szemben, hogy ő milyen magas, én meg milyen kicsi.
- Nem tudom, hogy ráérek- e egy colos kedvéért. - tettem úgy, mint, aki nagyon gondolkozik. - De rendben, elmegyek. Úgy sem voltam mostanság sehol. - bólintott és kiegyenesedett, majd zsebre vágta a kezeit.
- Érted megyek, de hamarabb, mondjuk úgy 19:00-ra. Ajánlom, hogy legyél kész, mert nem szeretek várni. - indult meg az útjának megegyező irányba egy szia, vagy hasonló nélkül.
A feltevésem, miszerint itt valami sunyiság van beigazolódott. Mikor vissza értem a klinikára és beszámoltam pár mozzanatról az ebédidőben történteknél, unnie felvilágosított a dolgokról. Nagyot koppant, mikor így össze raktam a kettőt, viszont nem sokáig hallottam a koppanás visszhangját a fejemben. Sokkal jobban érdekelt, hogy egy ilyen zsebnyuszit, ahogy ő nevezett, minek vinne el.
- Soyun..
- De jó neked. Én is úgy elmennék... - előzött meg mondandójával szeretett unniem, aki a pultra hasalt és ábrándosan a szemközti falra meredt. Úgy tűnik lassan rátelepszik a rózsaszín köd, mert csak akkor ilyen.
- Helyettem mondjuk?? - vetettem fel neki, míg elé álltam, amire felegyenesedett.

- Hát mondjuk, de nem megyek. ez a te bulid, te mentél bele, hát vidd végig. Ha jól néztem a KBS műsorát, akkor ott is leadják, majd ott nézem őket. - hasalt vissza a pultra, de már nem olyan álmodozós fejjel.
- De olyan fura ez az alak. Különben sem vagyok zsebnyuszi... - hát igen, én most csak ezzel vagyok elfoglalva. Kicsit bántja a büszkeségem e becézés. Hülye voltam, hogy belementem, de hát a nemet nem tudtam volna kinyögni. Valamiért nem.
- Akkor ma átvállalom az ügyeletet tőled, add a telefont. - nyújtotta kezét kissé elkámpicsorodva. Így nem volt kedvem elmenni, de most meg nem teszem unnie leszedné a fejem, így hát átadtam neki.
eljött a megbeszélt időpont. Nem voltam kész, mert bealudtam, így villám sebességgel futkostam ide-oda. Szerintem a szobám és a fürdő közötti parketta minimum egy centit kopott, de mit számít. Ha már mennem kell muszáj időben elkészülnöm, még, ha lehetetlennek is tűnik most, mert semmi kedvem egy morcossal akár egy tapodtat is tenni.
Este hét óra. Egy igen pontos időmérő sem lehetne pontosabb, mint az, aki az ajtómon dörömböl.
- Még ne, nem vagyok kész.. - suttogtam és csak úgy magamra húztam a ruhákat. - Megyek! - kiabáltam ki és futva szedtem fel a táskám, majd bújtam a cipőbe. Annyira siettem ajtót nyitni, hogy cipőhúzás közben tettem meg, s így majdnem kiestem az ajtón a vöröske elé.
- Késtél két percet. Mondtam, hogy legyél kész időben, mert nem szeretek várni. - fintorgott, s míg én az egyensúlyom nyertem vissza Ő behúzta utánam az ajtót, elvette az ujjamon lifegő kulcscsomót és találomra elkezdte belepróbálni az a zárba a kulcsokat.
- A piros műanyagos.. - vetettem neki oda, mikor a harmadik próbálkozással sem járt sikerrel.
- Tudhattam volna. Nők.. - rázta fejét és bezárkózott helyettem, s elindultunk. Leérve egy fekete autóhoz mentünk. Teljesen úgy nézett ki, mint a maffiózóké, így habozva szálltam be. Red, már, ha tényleg az a neve, nem szólt semmit, csak elkényelmesedett, majd elindultunk. Én csak kifelé néztem az ablakon, mivel síri csend volt. Markolásztam a táskám, mint egy riadt nyúl.
- Tudsz színészkedni? - csendült fel semleges hangon.
- Nem próbáltam még.
- Akkor majd fogod. Jó móka lesz. - igazította meg hófehér zakójának nyakát. Úgy viselkedett, mint egy nagy úr. Maffiózós autó és egy beképzelten viselkedő pasi. Ez kellet neked Yeonrin, gratulálok.
- De még is mit, már mint mit kell színészkedni?
- A lány, aki nekünk segít kificomította a bokáját. Gyakornok, így nem volt nehéz dolga, így kell egy hasonló termetű lány, aki beugrik helyette.
- Hát én biztos nem fogok, már ne is haragudj. Ha csak ezért hívtál, akkor álljunk is meg és megyek haza.
- De hogy is állunk. Téged választottalak, ha már rám hagyták ezt a dolgot. Téged könnyű irányítani, egy alkalmat meg kibírsz. Különben is, ki mondhatná el magáról, hogy egy show közepén kimászott a koporsóból és körbe ugrálja hat, vagy is hét pasi? Senki, így örülj, hogy megtisztelve lehetsz. - hát a szemem, az valahol a lábam mellett pattogott, s én az animékben jól ismert széthullást is megtettem képzeletben.
- K-koporsóból..kimászni? - rábólintott, majd az autó megállt.
- Szállj ki, sietnünk kell. - tette meg, s magával rángatott. Bent nagy volt a felhajtás. Rengeteg ember futott ide-oda dolgát végezve. - Oda menj, ott előkészítenek. -lökött be szinte az ajtón, majd nemes egyszerűséggel otthagyott. A bent lévő nőből és férfiból álló csoport úgy nekem esett, mint egy éhező farkas falka. Annyi utasítást kaptam egyszerre, hogy felfogni nem tudtam." Emeld a lábad!", "Fordítsd a fejed!", "Ne pislogj." Csak egyszer legyen vége és tuti hogy kicsinálom a colost. Frusztrált voltam, akkor még jobban, mikor beledugtak a fehérre bélelt koporsóba, de ez még hagyján. Valami madzagokat is kötöttek a kezemre a ruhám végénél, és a hátamra.

- Majd nem elfelejtettem! - kapott fejéhez az egyik lány és közeledett egy kis dobozkával felém. - Nézz a másik irányba. - adta ki az utasítást és már be is rakta nekem az egyik kontaktlencsét. Belekönnyeztem, mert nekem soha nem volt ilyenem, persze szinte úgy kiabáltak rám, hogy ne tegyem, de hát mit tehetek n a reakcióim ellen? Semmit, így szépen kikönnyeztem magam.
Meditáltam a még nyitott koporsóban, míg bele igazítottak rendesen, de mikor meg rám zárták a fedelét már inkább pánikoltam. Soyunra gondoltam, aki sikító frászban tört volna már ki réges-rég, és minimum a fele népség haját tépte volna ki, hogy engedjék innen ki, mert nem csinálja. Nekem is azt kellett volna tennem, de már mindegy. Itt vagyok, és remélhetőleg hamar vége lesz.
Kitoltak valahova, mert azt éreztem, majd megemeltek és otthagytak, mivel egy hangot sem hallottam többé egészen addig, míg egy dal első ütemei meg nem szólaltak. Elkezdődött a koncert, amire elhívtam és helyette mit csinálok? Sínylődök a sötétségben, ráadásul egy koporsóban, amitől a hideg is kirázott. Koncentráltam a zenére, majd megmozdult a börtönöm és úgy éreztem, hogy a talpamra állítottak úgy dobozostól együtt.
- Mi történik?.. Hé! Valaki! - vertem a bélést, de persze a zene hangosabb volt, mint én, majd olyan érzés fogott el, mint, ha liftben lennék. A gyomrom így is kicsire zsugorodott, ettől a mozdulattól meg kis híján az ebédem is kiraktam, míg egyszer csak fény lett. Hatalmas fény, ami elvakított. A koporsó, ami oly nagy sötétségben tartott hirtelen eltűnt én meg valahol fent voltam a levegőben. Karjaim tárva nyitva, mint, ha lebegnék. Most már tényleg nem tudom, hogy mit gondoljak. Ha beszélnem kellett volna meg sem tudtam volna szólalni. Remegtem minden porcikámmal. Sápadt lettem és dühös. Mikor lejjebb értem megláttam azt a táncikáló pojácát. Hiába voltak ott a többiek, YoungHoont is beleértve, csak azt a vörös fejűt tudtam nézni, akit szemmel már megöltem.
Földet érve majdnem össze csuklottam, de szerencsére a köteleim fogtak, így állva maradtam. Az emberekre meg a táncoslábúakra néztem felváltva, akik tényleg körül ugráltak és hol az egyik, hol a másik tapizott le. Hát ezeknek semmi sem szent? - futott át gondolataimon, mire a zenének vége lett és teljes sötétségbe borult minden. Csak annyi fény volt, amit a közönség fémrúdjai világítottak, de az mondhatjuk semmi. Mikor valaki megragadott és vonszolt ki örültem neki, mert ez azt jelenti, hogy vége, legalább is most már mehetek a mosdóba megnézni a gyomortartalmam.
- Huh, ez király volt! - örömködött az egyik srác a folyosóra érve. Tele volt adrenalinnal, legalább annyira, mint én méreggel.
- Taehee, vedd le a madzagokat a kislányról, mert így nem jut tovább. - mosolygott a szőke, aki már azzal a lendülettel az adrenalin bombával ment is el.
- Mi tagadás, tényleg elég béna színész lennél. - nevetett Red az ajtón kilépve, míg az imént megnevezett a ruhámmal bütykölt.
- Bocs, ha hideg a kezem. Fagyos szent vagyok. - nevetett Taehee, és már nyúlt is a ruhám alá, hogy belülről kikapcsolja a biztosító kötelet. - Kész, most már mehetsz átöltözni. - veregette meg a vállam és ment a többiek után.
- Te! Te! - fordultam a vigyorgó vörös felé - Még egy ilyen és a tökeid etetem meg veled, világos voltam?
- Majd, ha hozzá férsz nyuszikám, de addig nem játszadozol vele. - kacsintott ugyan azzal az elégedett vigyorával.

- Nem kérek engedélyt, csak jól megmarkolom és levágom! - vertem a mellkasára. Ha már röhög ne tegye nyilvánosan, így is ezzel húz most fel nagyon a hülye ötlete mellett.
- Na lám, nem is olyan kis szende nyuszi ez a szende nyuszi. - fogta meg kezem, amivel ráütöttem, majd a szemközti falnak lökött. A lábam megremegett közelségétől és a vér is az arcomba futott. Elpirultam, és csak néztem rá nagy szemekkel. - Örülj, hogy a fellépésünk fénypontja lettél. Más lány ölne érte és nem ütögetné azt, akinek köszöneti, hogy irigykednek rá.
- Nem én akartam, hanem te.
- Tehetek arról, hogy alkalmas voltál törpike létedre? A szüleidnek köszönd, hogy ilyen picikére gyártottak. - nevette el magát és elengedett. - Mellesleg jól áll a vörös szem. Most kifejezetten illik a piros pofidhoz, aranyos vagy vele. - csattintott a nyelvével és ment útjára értem meg megjött a kontaktlencsés csaj és vissza vitt átöltözni. A lencsét megtarthattam, így legalább nem kell azt elviselnem, hogy a szemembe nyúlkálnak, helyette majd tehetem én.
Nem tudtam mitévő legyek ezek után. Mikor kiértem a folyosóra és tudomásul vettem, hogy mindenki tojik a fejemre leültem a fal tövébe és hívni kezdtem Soyunt.

5. Fejezet. /Soyun/

Tiszta ideg voltam. Misha sehol, Yeonrin pedig még nem ért haza, hogy segítsen megkeresni.
-Soyun! - nyílt az ajtó, és Misha jött be rajta majd Rina.
-Hol találtad meg? - néztem hálásan Rin-re.
-Inkább Ő talált meg engem. - kuncogott.
-Rosszat csinált? - sóhajtottam.
-Aha. - leült a kanapéra, és bekapcsolta a TV-t. -Az alattunk lévő egyik szomszéd fiú sport táskáját csente el. - mondta.
-Sírba visz. - morogtam. Misha leült a lábamhoz, és hatalmas kék szemeit rám meresztette. -Igen. Te! Rossz vagy, most mehetek bocsánatot kérni helyeted is. - mentem a konyhába. Raktam ki kaját Yeonrin-nek is, meg külön a fiúnak is, hogy bocsánatot kérjek.
-Köszi. - nézet rám hálásan Rina.
-Amúgy, szoktál Te rendesen enni? Nagyon le vagy fogyva. - ültem le vele szembe.
-Szoktam. - intett le.
Felsóhajtottam. Aggaszt, hogy ilyen. Fogtam Mishát és a dobozt, amiben párolt zöldség és hús volt. Igaz, hogy vega vagyok, de Rina és Misha miatt húst is főzök, ha én vagy Rin nem esszűk meg, Misha jól jár vele.
-Nézz szépen Misha. - mondtam a kutyának miután bekopogtam.
-Tessék? - nyílt az ajtó, és egy barna hajú srác állt előttem.
-Öööm, Te vagy akinek a táskáját Misha ellopta? - kérdeztem.
-Red hyung! - kiabált be, mire Misha gondolt egyet és berohant. -Gyere be. - kuncogott a fiú. -Hyun Woo vagyok, de csak T.O - mondta a fiú.
-Soyun. - mosolyogtam rá.
-Hogy került ide ez a kutya? - hallottam egy ideges hangot.
-Én hoztam. - léptem az ajtóhoz.
-Neveld meg ezt a dögöt. - állt fel a fiú. Jóval magasabb volt. Én meg csak pislogtam rá.
-Misha nem dög. Még kölyök. És csak bocsánatot jöttem kérni amiért ilyen volt. - nyomtam a kezébe a dobozt. -Jó étvágyat hozzá. Misha, mentünk! - szóltam a kutyának, de sehol se volt. Felsóhajtottam. -Sírba visz! Komolyan, rosszabb mint egy gyerek. - morogtam az orrom alatt, amíg a lakást jártam fel, hogy hol a kutyám. Hyun Woo-val és másik két fiúval ült egy szobában. -Misha? - szóltam a kutyának. Háton feküdt, és épp pocak simit kapott. -Ugye tudod, hogy egy áruló vagy? - mondtam, mire a fiúk fel nevettek. -Sziasztok. Soyun vagyok. - mosolyogtam rájuk.
-Hyunjun. Haru! - intett a hosszabb hajú.
-Youngseo. - intett a kékes hajú. -Jerry. - mondta még utána.
-Ezek valami fellépő nevek? - kérdeztem. Olyan meglepett fejet vágtak, hogy azt hittem három fejem lett.
-Igen. Egy banda vagyunk, és nem rég volt a debütálásunk. - hallottam a morcos hangot.
-Nem tudtam. A klinika miatt semmire sincs időm. - néztem át a vállam fölött.
-Orvos vagy? - kérdezte.
-Állat orvos. - néztem az épp nyíló ajtóra. Egy ismerős kutyus jött be először, és két másik ember. A kutyus azonnal jött is hozzám. -Szia picur. - guggoltam le elé.
-Hello. - jött a meglepett köszönés. Felnéztem és Young Hoon volt.
-Soyun. - mosolyogtam fel rá.
-Igen. Ma nem nagyon láttam a név cédulád, és nem tudtam a neved. - fél mosolyt eresztet.
-Látom örökbe fogadtad. - vettem fel a kutyust. -Nagyon szerencsés, nem volt nagy baja, és a pofija is már begyógyult. - néztem a kutyus. -Igaz? Kaptál enni, fürödtél, és meg is vizsgáltalak. - mondtam neki. -Egy igazi harcos vagy. Bizony. - mosolyogtam a kutyusra mire arcon nyalt. -Jaj! - nevettem fel. Egy vizes törlő jelent meg előttem.
-Lumin. - vigyorgott a srác.
-Soyun. És köszi. - vettem el, és megtöröltem az arcom. -Na, mi mentünk. Vigyáz kislány ezzel a sok pasival. - raktam le a kutyust. -Gyere Te árulók árulója. - néztem Mishára. Jött is, csak előtte körbe nyalta Jerry fejét, aki nevetve terült ki. Elköszöntem, és mentünk is fel. Meglepett, hogy Yeonrin a kanapén aludt be. Pedig beszélni akartam vele a klinika miatt. De inkább hagytam és betakartam, majd elmentem én is aludni. Vagyis csak mentem volna, mert a mobilon nem találtam sehol. Ekkor kopogott valaki, én pedig pizsiben mentem ajtót nyitni.
-Ott hagytad nálunk. - nyújtotta Young Hoon a mobilom.
-Köszönöm. - vettem el.
-Jó éjt. - mondta. És ahogy elmosolyodott, Én mint egy kis tini lány, pirultam el. A fene, hogy ilyenkor össze van fogva a hajam, és látszik rendesen az arcom. Na persze, hogy akkora vigyora lett, hogy körbe érte volna a fejét, ha nem lenne füle.
-Neked is. - mondtam ki oszt végül. Hátrább lépett, én pedig bezártam az ajtót. Zavarban voltam tőle, és nem elég, hogy rég volt barátom, de még úgy is viselkedem mint egy kislány. Szörnyű. Beiszkoltam a szobámba, és bedőltem az ágyba, és pár perc múlva, Mishát megölelve aludtam el.