Sajog a hátam, szépen elaludtam, és ez sajnos azt hiszem egész napra elkísér, oh yeah~
A mai nyugis nap után vártam, hogy lesz majd valami kis izgalom, hát lett is, és kivételesen nem a klinikához vagy az állatokhoz fűződött, mivel, mikor a kései ebédem falatoztam az utcán sétálva megakadt a szemem egy kávézó plakátján.
- Ni, ott a vörös. - böktem a plakát felé elképedve, majd közelebb lépve jobban megvizsgáltam magamnak. - Na persze, biztos innen lopta a külsejét. - rántottam vállat és már mentem is tovább a szendvicsembe harapva és ekkor jött a bumm.
- Elnézést. - vágtam rá egyből nem nézve, hogy ki volt figyelmetlenségem áldozata.
- Hol a kutyád? - szólalt meg a tegnapi rohanó vöröske apó vigyorral, ami inkább gúnyosan hatott, mint sem megbocsájtóan.
- Mondtam, hogy nem az enyém. - töröltem meg szám, de úgy tűnik nem rendesen, mert egy zsebkendőt tolt az arcomba.
- Egykutya, és amúgy is mindegy. - vonta meg vállát, mikor nem vettem el tőle, hanem vissza löktem kezét, majd végig néztem rajta s hátra tekintettem. A plakátra sandítottam, hogy még egyszer, és most rendesen összehasonlítsam a plakáton lévő alakot vele. Semmi kétség, kifejezetten hasonlít. Nem sok embert láttam, aki ennyire képes lenne átvenni egy más személy kinézetét. Biztos eltartott neki egy darabig, vagy.. - Mi az? - dőlt neki a kirakat üvegének. - Tetszik? - vigyorodott el.
- Aha, az. - böktem a pinkes árnyalatú fiúra, akinek a feje felett a "Jerry" név volt írva. Igazából rá is, vagy is "Red" nevűre is rábökhettem volna.. álljunk csak meg. Nem ezt a nevet mondta tegnap YoungHoon, mikor Misha oda hozta azt a kék táskát. Hát ez szuper, még a nevét is lopta..
- Jerry? - nézett rám igen meglepődve. - Hát hozzá nem illesz. Nem az ilyen lányokat szereti, hanem, akinek hosszúak az ujjai, és a haja. Igaz, hogy a hajad egyezik, de az ujjad olyan kis rövid. - ezt a megállapítást. Úgy tűnik valami okoskodó, morcos Jankóval állok szemben.
- Na és? Te kérdezted, én válaszoltam. Különben sem szándékoztam elé vetni magam "vegyél el" táblával. - gyanúsak nekem ezek. Mindenki úgy hasonlít a másikra, már mint Hoon is totál olyan, mint az egyik, na meg ez colos is...
- Még szép, de hát kitudja, hogy egy ilyen kis tökmag mire nem képes. Láttam már sok mindent, pedig nem vagyok rég a pályán. - nevetett.
- Hol a kutyád? - szólalt meg a tegnapi rohanó vöröske apó vigyorral, ami inkább gúnyosan hatott, mint sem megbocsájtóan.
- Mondtam, hogy nem az enyém. - töröltem meg szám, de úgy tűnik nem rendesen, mert egy zsebkendőt tolt az arcomba.
- Egykutya, és amúgy is mindegy. - vonta meg vállát, mikor nem vettem el tőle, hanem vissza löktem kezét, majd végig néztem rajta s hátra tekintettem. A plakátra sandítottam, hogy még egyszer, és most rendesen összehasonlítsam a plakáton lévő alakot vele. Semmi kétség, kifejezetten hasonlít. Nem sok embert láttam, aki ennyire képes lenne átvenni egy más személy kinézetét. Biztos eltartott neki egy darabig, vagy.. - Mi az? - dőlt neki a kirakat üvegének. - Tetszik? - vigyorodott el.
- Aha, az. - böktem a pinkes árnyalatú fiúra, akinek a feje felett a "Jerry" név volt írva. Igazából rá is, vagy is "Red" nevűre is rábökhettem volna.. álljunk csak meg. Nem ezt a nevet mondta tegnap YoungHoon, mikor Misha oda hozta azt a kék táskát. Hát ez szuper, még a nevét is lopta..
- Jerry? - nézett rám igen meglepődve. - Hát hozzá nem illesz. Nem az ilyen lányokat szereti, hanem, akinek hosszúak az ujjai, és a haja. Igaz, hogy a hajad egyezik, de az ujjad olyan kis rövid. - ezt a megállapítást. Úgy tűnik valami okoskodó, morcos Jankóval állok szemben.
- Na és? Te kérdezted, én válaszoltam. Különben sem szándékoztam elé vetni magam "vegyél el" táblával. - gyanúsak nekem ezek. Mindenki úgy hasonlít a másikra, már mint Hoon is totál olyan, mint az egyik, na meg ez colos is...
- Még szép, de hát kitudja, hogy egy ilyen kis tökmag mire nem képes. Láttam már sok mindent, pedig nem vagyok rég a pályán. - nevetett.
-
Sajnálom, ha nem vagyok colos, de így vagyok cuki. - öltöttem rá ki a
nyelvem, majd a telefonommal lekaptam a plakátot. Meg akarom Soyunnak
mutatni, hogy milyen felfedést tettem.
- Gyere el. - kopogtatta meg az üveget a plakát előtt. - Neked még jegy sem kell, beviszlek. Ugy is amilyen kicsike vagy a zsebembe is elférsz. Kis zsebnyuszi. - nevetett elég jóízűen. Látszik rajta, hogy nagyon nyeregben érzi magát azzal szemben, hogy ő milyen magas, én meg milyen kicsi.
- Nem tudom, hogy ráérek- e egy colos kedvéért. - tettem úgy, mint, aki nagyon gondolkozik. - De rendben, elmegyek. Úgy sem voltam mostanság sehol. - bólintott és kiegyenesedett, majd zsebre vágta a kezeit.
- Érted megyek, de hamarabb, mondjuk úgy 19:00-ra. Ajánlom, hogy legyél kész, mert nem szeretek várni. - indult meg az útjának megegyező irányba egy szia, vagy hasonló nélkül.
A feltevésem, miszerint itt valami sunyiság van beigazolódott. Mikor vissza értem a klinikára és beszámoltam pár mozzanatról az ebédidőben történteknél, unnie felvilágosított a dolgokról. Nagyot koppant, mikor így össze raktam a kettőt, viszont nem sokáig hallottam a koppanás visszhangját a fejemben. Sokkal jobban érdekelt, hogy egy ilyen zsebnyuszit, ahogy ő nevezett, minek vinne el.
- Soyun..
- De jó neked. Én is úgy elmennék... - előzött meg mondandójával szeretett unniem, aki a pultra hasalt és ábrándosan a szemközti falra meredt. Úgy tűnik lassan rátelepszik a rózsaszín köd, mert csak akkor ilyen.
- Helyettem mondjuk?? - vetettem fel neki, míg elé álltam, amire felegyenesedett.
- Gyere el. - kopogtatta meg az üveget a plakát előtt. - Neked még jegy sem kell, beviszlek. Ugy is amilyen kicsike vagy a zsebembe is elférsz. Kis zsebnyuszi. - nevetett elég jóízűen. Látszik rajta, hogy nagyon nyeregben érzi magát azzal szemben, hogy ő milyen magas, én meg milyen kicsi.
- Nem tudom, hogy ráérek- e egy colos kedvéért. - tettem úgy, mint, aki nagyon gondolkozik. - De rendben, elmegyek. Úgy sem voltam mostanság sehol. - bólintott és kiegyenesedett, majd zsebre vágta a kezeit.
- Érted megyek, de hamarabb, mondjuk úgy 19:00-ra. Ajánlom, hogy legyél kész, mert nem szeretek várni. - indult meg az útjának megegyező irányba egy szia, vagy hasonló nélkül.
A feltevésem, miszerint itt valami sunyiság van beigazolódott. Mikor vissza értem a klinikára és beszámoltam pár mozzanatról az ebédidőben történteknél, unnie felvilágosított a dolgokról. Nagyot koppant, mikor így össze raktam a kettőt, viszont nem sokáig hallottam a koppanás visszhangját a fejemben. Sokkal jobban érdekelt, hogy egy ilyen zsebnyuszit, ahogy ő nevezett, minek vinne el.
- Soyun..
- De jó neked. Én is úgy elmennék... - előzött meg mondandójával szeretett unniem, aki a pultra hasalt és ábrándosan a szemközti falra meredt. Úgy tűnik lassan rátelepszik a rózsaszín köd, mert csak akkor ilyen.
- Helyettem mondjuk?? - vetettem fel neki, míg elé álltam, amire felegyenesedett.
-
Hát mondjuk, de nem megyek. ez a te bulid, te mentél bele, hát vidd
végig. Ha jól néztem a KBS műsorát, akkor ott is leadják, majd ott nézem
őket. - hasalt vissza a pultra, de már nem olyan álmodozós fejjel.
- De olyan fura ez az alak. Különben sem vagyok zsebnyuszi... - hát igen, én most csak ezzel vagyok elfoglalva. Kicsit bántja a büszkeségem e becézés. Hülye voltam, hogy belementem, de hát a nemet nem tudtam volna kinyögni. Valamiért nem.
- Akkor ma átvállalom az ügyeletet tőled, add a telefont. - nyújtotta kezét kissé elkámpicsorodva. Így nem volt kedvem elmenni, de most meg nem teszem unnie leszedné a fejem, így hát átadtam neki.
eljött a megbeszélt időpont. Nem voltam kész, mert bealudtam, így villám sebességgel futkostam ide-oda. Szerintem a szobám és a fürdő közötti parketta minimum egy centit kopott, de mit számít. Ha már mennem kell muszáj időben elkészülnöm, még, ha lehetetlennek is tűnik most, mert semmi kedvem egy morcossal akár egy tapodtat is tenni.
Este hét óra. Egy igen pontos időmérő sem lehetne pontosabb, mint az, aki az ajtómon dörömböl.
- Még ne, nem vagyok kész.. - suttogtam és csak úgy magamra húztam a ruhákat. - Megyek! - kiabáltam ki és futva szedtem fel a táskám, majd bújtam a cipőbe. Annyira siettem ajtót nyitni, hogy cipőhúzás közben tettem meg, s így majdnem kiestem az ajtón a vöröske elé.
- Késtél két percet. Mondtam, hogy legyél kész időben, mert nem szeretek várni. - fintorgott, s míg én az egyensúlyom nyertem vissza Ő behúzta utánam az ajtót, elvette az ujjamon lifegő kulcscsomót és találomra elkezdte belepróbálni az a zárba a kulcsokat.
- A piros műanyagos.. - vetettem neki oda, mikor a harmadik próbálkozással sem járt sikerrel.
- Tudhattam volna. Nők.. - rázta fejét és bezárkózott helyettem, s elindultunk. Leérve egy fekete autóhoz mentünk. Teljesen úgy nézett ki, mint a maffiózóké, így habozva szálltam be. Red, már, ha tényleg az a neve, nem szólt semmit, csak elkényelmesedett, majd elindultunk. Én csak kifelé néztem az ablakon, mivel síri csend volt. Markolásztam a táskám, mint egy riadt nyúl.
- Tudsz színészkedni? - csendült fel semleges hangon.
- Nem próbáltam még.
- Akkor majd fogod. Jó móka lesz. - igazította meg hófehér zakójának nyakát. Úgy viselkedett, mint egy nagy úr. Maffiózós autó és egy beképzelten viselkedő pasi. Ez kellet neked Yeonrin, gratulálok.
- De még is mit, már mint mit kell színészkedni?
- A lány, aki nekünk segít kificomította a bokáját. Gyakornok, így nem volt nehéz dolga, így kell egy hasonló termetű lány, aki beugrik helyette.
- Hát én biztos nem fogok, már ne is haragudj. Ha csak ezért hívtál, akkor álljunk is meg és megyek haza.
- De hogy is állunk. Téged választottalak, ha már rám hagyták ezt a dolgot. Téged könnyű irányítani, egy alkalmat meg kibírsz. Különben is, ki mondhatná el magáról, hogy egy show közepén kimászott a koporsóból és körbe ugrálja hat, vagy is hét pasi? Senki, így örülj, hogy megtisztelve lehetsz. - hát a szemem, az valahol a lábam mellett pattogott, s én az animékben jól ismert széthullást is megtettem képzeletben.
- K-koporsóból..kimászni? - rábólintott, majd az autó megállt.
- Szállj ki, sietnünk kell. - tette meg, s magával rángatott. Bent nagy volt a felhajtás. Rengeteg ember futott ide-oda dolgát végezve. - Oda menj, ott előkészítenek. -lökött be szinte az ajtón, majd nemes egyszerűséggel otthagyott. A bent lévő nőből és férfiból álló csoport úgy nekem esett, mint egy éhező farkas falka. Annyi utasítást kaptam egyszerre, hogy felfogni nem tudtam." Emeld a lábad!", "Fordítsd a fejed!", "Ne pislogj." Csak egyszer legyen vége és tuti hogy kicsinálom a colost. Frusztrált voltam, akkor még jobban, mikor beledugtak a fehérre bélelt koporsóba, de ez még hagyján. Valami madzagokat is kötöttek a kezemre a ruhám végénél, és a hátamra.
- De olyan fura ez az alak. Különben sem vagyok zsebnyuszi... - hát igen, én most csak ezzel vagyok elfoglalva. Kicsit bántja a büszkeségem e becézés. Hülye voltam, hogy belementem, de hát a nemet nem tudtam volna kinyögni. Valamiért nem.
- Akkor ma átvállalom az ügyeletet tőled, add a telefont. - nyújtotta kezét kissé elkámpicsorodva. Így nem volt kedvem elmenni, de most meg nem teszem unnie leszedné a fejem, így hát átadtam neki.
eljött a megbeszélt időpont. Nem voltam kész, mert bealudtam, így villám sebességgel futkostam ide-oda. Szerintem a szobám és a fürdő közötti parketta minimum egy centit kopott, de mit számít. Ha már mennem kell muszáj időben elkészülnöm, még, ha lehetetlennek is tűnik most, mert semmi kedvem egy morcossal akár egy tapodtat is tenni.
Este hét óra. Egy igen pontos időmérő sem lehetne pontosabb, mint az, aki az ajtómon dörömböl.
- Még ne, nem vagyok kész.. - suttogtam és csak úgy magamra húztam a ruhákat. - Megyek! - kiabáltam ki és futva szedtem fel a táskám, majd bújtam a cipőbe. Annyira siettem ajtót nyitni, hogy cipőhúzás közben tettem meg, s így majdnem kiestem az ajtón a vöröske elé.
- Késtél két percet. Mondtam, hogy legyél kész időben, mert nem szeretek várni. - fintorgott, s míg én az egyensúlyom nyertem vissza Ő behúzta utánam az ajtót, elvette az ujjamon lifegő kulcscsomót és találomra elkezdte belepróbálni az a zárba a kulcsokat.
- A piros műanyagos.. - vetettem neki oda, mikor a harmadik próbálkozással sem járt sikerrel.
- Tudhattam volna. Nők.. - rázta fejét és bezárkózott helyettem, s elindultunk. Leérve egy fekete autóhoz mentünk. Teljesen úgy nézett ki, mint a maffiózóké, így habozva szálltam be. Red, már, ha tényleg az a neve, nem szólt semmit, csak elkényelmesedett, majd elindultunk. Én csak kifelé néztem az ablakon, mivel síri csend volt. Markolásztam a táskám, mint egy riadt nyúl.
- Tudsz színészkedni? - csendült fel semleges hangon.
- Nem próbáltam még.
- Akkor majd fogod. Jó móka lesz. - igazította meg hófehér zakójának nyakát. Úgy viselkedett, mint egy nagy úr. Maffiózós autó és egy beképzelten viselkedő pasi. Ez kellet neked Yeonrin, gratulálok.
- De még is mit, már mint mit kell színészkedni?
- A lány, aki nekünk segít kificomította a bokáját. Gyakornok, így nem volt nehéz dolga, így kell egy hasonló termetű lány, aki beugrik helyette.
- Hát én biztos nem fogok, már ne is haragudj. Ha csak ezért hívtál, akkor álljunk is meg és megyek haza.
- De hogy is állunk. Téged választottalak, ha már rám hagyták ezt a dolgot. Téged könnyű irányítani, egy alkalmat meg kibírsz. Különben is, ki mondhatná el magáról, hogy egy show közepén kimászott a koporsóból és körbe ugrálja hat, vagy is hét pasi? Senki, így örülj, hogy megtisztelve lehetsz. - hát a szemem, az valahol a lábam mellett pattogott, s én az animékben jól ismert széthullást is megtettem képzeletben.
- K-koporsóból..kimászni? - rábólintott, majd az autó megállt.
- Szállj ki, sietnünk kell. - tette meg, s magával rángatott. Bent nagy volt a felhajtás. Rengeteg ember futott ide-oda dolgát végezve. - Oda menj, ott előkészítenek. -lökött be szinte az ajtón, majd nemes egyszerűséggel otthagyott. A bent lévő nőből és férfiból álló csoport úgy nekem esett, mint egy éhező farkas falka. Annyi utasítást kaptam egyszerre, hogy felfogni nem tudtam." Emeld a lábad!", "Fordítsd a fejed!", "Ne pislogj." Csak egyszer legyen vége és tuti hogy kicsinálom a colost. Frusztrált voltam, akkor még jobban, mikor beledugtak a fehérre bélelt koporsóba, de ez még hagyján. Valami madzagokat is kötöttek a kezemre a ruhám végénél, és a hátamra.
- Majd nem elfelejtettem! - kapott fejéhez az egyik lány és közeledett
egy kis dobozkával felém. - Nézz a másik irányba. - adta ki az utasítást és már be is rakta nekem az egyik kontaktlencsét.
Belekönnyeztem, mert nekem soha nem volt ilyenem, persze szinte úgy kiabáltak rám, hogy ne tegyem, de hát mit tehetek n a reakcióim ellen? Semmit, így szépen kikönnyeztem magam.
Meditáltam a még nyitott koporsóban, míg bele igazítottak rendesen, de mikor meg rám zárták a fedelét már inkább pánikoltam. Soyunra gondoltam, aki sikító frászban tört volna már ki réges-rég, és minimum a fele népség haját tépte volna ki, hogy engedjék innen ki, mert nem csinálja. Nekem is azt kellett volna tennem, de már mindegy. Itt vagyok, és remélhetőleg hamar vége lesz.
Kitoltak valahova, mert azt éreztem, majd megemeltek és otthagytak, mivel egy hangot sem hallottam többé egészen addig, míg egy dal első ütemei meg nem szólaltak. Elkezdődött a koncert, amire elhívtam és helyette mit csinálok? Sínylődök a sötétségben, ráadásul egy koporsóban, amitől a hideg is kirázott. Koncentráltam a zenére, majd megmozdult a börtönöm és úgy éreztem, hogy a talpamra állítottak úgy dobozostól együtt.
- Mi történik?.. Hé! Valaki! - vertem a bélést, de persze a zene hangosabb volt, mint én, majd olyan érzés fogott el, mint, ha liftben lennék. A gyomrom így is kicsire zsugorodott, ettől a mozdulattól meg kis híján az ebédem is kiraktam, míg egyszer csak fény lett. Hatalmas fény, ami elvakított. A koporsó, ami oly nagy sötétségben tartott hirtelen eltűnt én meg valahol fent voltam a levegőben. Karjaim tárva nyitva, mint, ha lebegnék. Most már tényleg nem tudom, hogy mit gondoljak. Ha beszélnem kellett volna meg sem tudtam volna szólalni. Remegtem minden porcikámmal. Sápadt lettem és dühös. Mikor lejjebb értem megláttam azt a táncikáló pojácát. Hiába voltak ott a többiek, YoungHoont is beleértve, csak azt a vörös fejűt tudtam nézni, akit szemmel már megöltem.
Földet érve majdnem össze csuklottam, de szerencsére a köteleim fogtak, így állva maradtam. Az emberekre meg a táncoslábúakra néztem felváltva, akik tényleg körül ugráltak és hol az egyik, hol a másik tapizott le. Hát ezeknek semmi sem szent? - futott át gondolataimon, mire a zenének vége lett és teljes sötétségbe borult minden. Csak annyi fény volt, amit a közönség fémrúdjai világítottak, de az mondhatjuk semmi. Mikor valaki megragadott és vonszolt ki örültem neki, mert ez azt jelenti, hogy vége, legalább is most már mehetek a mosdóba megnézni a gyomortartalmam.
- Huh, ez király volt! - örömködött az egyik srác a folyosóra érve. Tele volt adrenalinnal, legalább annyira, mint én méreggel.
- Taehee, vedd le a madzagokat a kislányról, mert így nem jut tovább. - mosolygott a szőke, aki már azzal a lendülettel az adrenalin bombával ment is el.
- Mi tagadás, tényleg elég béna színész lennél. - nevetett Red az ajtón kilépve, míg az imént megnevezett a ruhámmal bütykölt.
- Bocs, ha hideg a kezem. Fagyos szent vagyok. - nevetett Taehee, és már nyúlt is a ruhám alá, hogy belülről kikapcsolja a biztosító kötelet. - Kész, most már mehetsz átöltözni. - veregette meg a vállam és ment a többiek után.
- Te! Te! - fordultam a vigyorgó vörös felé - Még egy ilyen és a tökeid etetem meg veled, világos voltam?
- Majd, ha hozzá férsz nyuszikám, de addig nem játszadozol vele. - kacsintott ugyan azzal az elégedett vigyorával.
Meditáltam a még nyitott koporsóban, míg bele igazítottak rendesen, de mikor meg rám zárták a fedelét már inkább pánikoltam. Soyunra gondoltam, aki sikító frászban tört volna már ki réges-rég, és minimum a fele népség haját tépte volna ki, hogy engedjék innen ki, mert nem csinálja. Nekem is azt kellett volna tennem, de már mindegy. Itt vagyok, és remélhetőleg hamar vége lesz.
Kitoltak valahova, mert azt éreztem, majd megemeltek és otthagytak, mivel egy hangot sem hallottam többé egészen addig, míg egy dal első ütemei meg nem szólaltak. Elkezdődött a koncert, amire elhívtam és helyette mit csinálok? Sínylődök a sötétségben, ráadásul egy koporsóban, amitől a hideg is kirázott. Koncentráltam a zenére, majd megmozdult a börtönöm és úgy éreztem, hogy a talpamra állítottak úgy dobozostól együtt.
- Mi történik?.. Hé! Valaki! - vertem a bélést, de persze a zene hangosabb volt, mint én, majd olyan érzés fogott el, mint, ha liftben lennék. A gyomrom így is kicsire zsugorodott, ettől a mozdulattól meg kis híján az ebédem is kiraktam, míg egyszer csak fény lett. Hatalmas fény, ami elvakított. A koporsó, ami oly nagy sötétségben tartott hirtelen eltűnt én meg valahol fent voltam a levegőben. Karjaim tárva nyitva, mint, ha lebegnék. Most már tényleg nem tudom, hogy mit gondoljak. Ha beszélnem kellett volna meg sem tudtam volna szólalni. Remegtem minden porcikámmal. Sápadt lettem és dühös. Mikor lejjebb értem megláttam azt a táncikáló pojácát. Hiába voltak ott a többiek, YoungHoont is beleértve, csak azt a vörös fejűt tudtam nézni, akit szemmel már megöltem.
Földet érve majdnem össze csuklottam, de szerencsére a köteleim fogtak, így állva maradtam. Az emberekre meg a táncoslábúakra néztem felváltva, akik tényleg körül ugráltak és hol az egyik, hol a másik tapizott le. Hát ezeknek semmi sem szent? - futott át gondolataimon, mire a zenének vége lett és teljes sötétségbe borult minden. Csak annyi fény volt, amit a közönség fémrúdjai világítottak, de az mondhatjuk semmi. Mikor valaki megragadott és vonszolt ki örültem neki, mert ez azt jelenti, hogy vége, legalább is most már mehetek a mosdóba megnézni a gyomortartalmam.
- Huh, ez király volt! - örömködött az egyik srác a folyosóra érve. Tele volt adrenalinnal, legalább annyira, mint én méreggel.
- Taehee, vedd le a madzagokat a kislányról, mert így nem jut tovább. - mosolygott a szőke, aki már azzal a lendülettel az adrenalin bombával ment is el.
- Mi tagadás, tényleg elég béna színész lennél. - nevetett Red az ajtón kilépve, míg az imént megnevezett a ruhámmal bütykölt.
- Bocs, ha hideg a kezem. Fagyos szent vagyok. - nevetett Taehee, és már nyúlt is a ruhám alá, hogy belülről kikapcsolja a biztosító kötelet. - Kész, most már mehetsz átöltözni. - veregette meg a vállam és ment a többiek után.
- Te! Te! - fordultam a vigyorgó vörös felé - Még egy ilyen és a tökeid etetem meg veled, világos voltam?
- Majd, ha hozzá férsz nyuszikám, de addig nem játszadozol vele. - kacsintott ugyan azzal az elégedett vigyorával.
-
Nem kérek engedélyt, csak jól megmarkolom és levágom! - vertem a
mellkasára. Ha már röhög ne tegye nyilvánosan, így is ezzel húz most fel
nagyon a hülye ötlete mellett.
- Na lám, nem is olyan kis szende nyuszi ez a szende nyuszi. - fogta meg kezem, amivel ráütöttem, majd a szemközti falnak lökött. A lábam megremegett közelségétől és a vér is az arcomba futott. Elpirultam, és csak néztem rá nagy szemekkel. - Örülj, hogy a fellépésünk fénypontja lettél. Más lány ölne érte és nem ütögetné azt, akinek köszöneti, hogy irigykednek rá.
- Nem én akartam, hanem te.
- Tehetek arról, hogy alkalmas voltál törpike létedre? A szüleidnek köszönd, hogy ilyen picikére gyártottak. - nevette el magát és elengedett. - Mellesleg jól áll a vörös szem. Most kifejezetten illik a piros pofidhoz, aranyos vagy vele. - csattintott a nyelvével és ment útjára értem meg megjött a kontaktlencsés csaj és vissza vitt átöltözni. A lencsét megtarthattam, így legalább nem kell azt elviselnem, hogy a szemembe nyúlkálnak, helyette majd tehetem én.
Nem tudtam mitévő legyek ezek után. Mikor kiértem a folyosóra és tudomásul vettem, hogy mindenki tojik a fejemre leültem a fal tövébe és hívni kezdtem Soyunt.
- Na lám, nem is olyan kis szende nyuszi ez a szende nyuszi. - fogta meg kezem, amivel ráütöttem, majd a szemközti falnak lökött. A lábam megremegett közelségétől és a vér is az arcomba futott. Elpirultam, és csak néztem rá nagy szemekkel. - Örülj, hogy a fellépésünk fénypontja lettél. Más lány ölne érte és nem ütögetné azt, akinek köszöneti, hogy irigykednek rá.
- Nem én akartam, hanem te.
- Tehetek arról, hogy alkalmas voltál törpike létedre? A szüleidnek köszönd, hogy ilyen picikére gyártottak. - nevette el magát és elengedett. - Mellesleg jól áll a vörös szem. Most kifejezetten illik a piros pofidhoz, aranyos vagy vele. - csattintott a nyelvével és ment útjára értem meg megjött a kontaktlencsés csaj és vissza vitt átöltözni. A lencsét megtarthattam, így legalább nem kell azt elviselnem, hogy a szemembe nyúlkálnak, helyette majd tehetem én.
Nem tudtam mitévő legyek ezek után. Mikor kiértem a folyosóra és tudomásul vettem, hogy mindenki tojik a fejemre leültem a fal tövébe és hívni kezdtem Soyunt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése