Idegesen kocogtattam a kulcsot az asztalon, és hunyorogva néztem az előttem fekvő újságot. Sokkal érdekesebb volt az, mint az éppen most leforgatott rész a vidihez. Három órája nem szóltam Luminhoz amiért vállalta a csókos jelenetet. Yooseung meg röhög a markába. Megfejelem, de nagyon. Felsóhajtottam, és felálltam, majd elindultam ki a kocsihoz. Nem voltam kíváncsi arra a bizonyos csókra. Kidőltem a hátsó ülésen, zenét hallgatva, és lenyúltam Taehee, Haru, meg Yooseung nyaktartó párnáját. Olyan kényelmes volt hason aludni.
Arra keltem, hogy valaki az arcom cirógatja. Lassan pislogva néztem a kézre, aztán kicsit hozzá is bújtam, annyira jó meleg volt, és puha.
-Yun? - hallottam a nevem, először nem értettem, honnan ismerős a hang, aztán pedig kapcsolt az agyam, hogy ez Yooseung. Azonnal felültem, és megdörzsöltem az arcom. Jött is a menedzser, hogy vigyem el a fiúkat, ide, két sarokra lévő kis hotelba, ma ott alszunk. Még a kis vinnyogi is.
Unottan piszkáltam a kajám, amikor meghallottam, hogy is hívja Lumint a csaj...
-Na de Oppa! - nevet, az arcát takarva, levágtam a pálcikáim, mire mindenki rám nézett.
-Elnézést, elment az étvágyam. - állok fel, kicsit meghajoltam, és otthagytam őket. Haruval kértem egyben egy szobát, kiscsajnak külön, Jerry Hyunwooval van, Taehee Yooseunggal, Red Luminnal. Isten ments Lumint egy szobába rakni Yooseunggal, megölnék egymást, az már tuti.
Kinyitva a szobát, beléptem, aztán becéloztam az egyik ágyat. Szemeim becsuktam, és csak mélyeket lélegeztem. Lassan ugyan, de megnyugodtam. Nem akartam sírni.
Elmentem zuhanyozni, aztán kiültem az ablakba. Olyan jó friss volt a levegő. Nyilt az ajtó, Én pedig azt hittem Haru az, így nem fordultam meg.
-Soyun? - hallottam meg Haru hangját -Voltál már fürödni? Mehetek már Én?
-Igen már voltam, nyugodtan mehetsz. - mondtam monoton hangon.
-Jól vagy? - fogja meg a vállam.
-Ühüm. - haraptam be az alsó ajkam. -Megyek sétálni egyet. - nézek rá. Szomorúan nézett, és sajnált, de azért bólintott.
Elvettem a pulcsim, és kiléptem a szobából. Kapucnit a fejemre vettem, és kimentem a kertbe. Gyönyörű rózsák álltak, két sorban, egy kis út mellett ami egy pavilonhoz vezetett. Ott leültem, és néztem a kivilágított kertet.
Sosincs szerencsém a pasikkal, és fogalmam sincs miért.
-Egyedül? - hallottam Taehee hangját.
-Ühüm. - bólintok. Állam a térdemre rakom.
-Mi a baj? - ül mellém.
-Hmm... szerencsétlen vagyok. - csuklik el a hangom.
-Sss... - fogja meg a karom és magához húz, Én pedig hozzá bújva sírni kezdek. Hátam simogatja, és a hajam. Görcsösen kapaszkodok a pólójába, szinte már levegőt se kapok. Taehee elenged az egyik kezével, aztán a zsebében kezd kotorászni. Nem tudom mit csinál, mert csak arra tudok koncentrálni, hogy múljon el ez a fájdalom bennem, meg a sírás.
-Mi történt? - hallottam Haru hangját, halkan beszélt.
-Nem tudom. - sóhat Taehee. -Hoztál? - kérdi.
-Aham. - valamit lomol, erre pedig lassan oldalra fordítom a fejem, és homályosan, de látom Harut. -Jaj szívem. - simogatja meg az arcom.
Haru is kint maradt velünk, aztán szerintem elaludhattam, mert reggel keltem, mellettem pedig Haru és Taehee, hátamnál Taehee volt, szembe velem Haru. Fájt a fejem, a szemem, és a torkom. Lassan kimásztam a két fiú közül, kimentem a fürdőbe. Szarul festettem. Nem szépitek. Szemeim vörösek, kékek alól, és szét szakad a fejem. És sajnos még a smink és a szem csepp se segít. Remek.
-Jobban vagy? - szólalt meg Haru álmosan a fürdő ajtóból. Felkontyoltam a hajam, és rá néztem.
-Nem éppen. - fintorogtam.
-De mi történt? Ájulásig sírtad magad. - jött be és átkarolta a vállam.
-Csak...túl sok minden szakadt rám... - homlokom a vállának döntöttem.
-Lumin és Sora miatt? - kérdezte. Nem válaszoltam. Fejemre adott egy puszit, és elengdett. -Ne aggódj, Hyung szeret. - mosolyogva néz rám. Elhúztam a szám, aztán felvettem a napszemüvegem, és azzal mentem a kocsihoz. Yooseung már ott volt, de nem érdekelt.
-Mi történt tegnap? Taehee és Haru nem engedtek a közeledbe. - kérdi.
-Semmi. - vonok vállat.
-Miért van rajtad napszemüveg? - kapja le rólam hirtelen. -Te jó ég! - ijed meg -Mitől nézel így ki? - fogja meg az arcom, felemelte az állam ekkor láttam, hogy Lumin ott áll a hátánál.
-Semmi közöd hozzá. - kapom el tőle a szemüveget és kocsiba ülök. Láttam, hogy Luminnak áll, de nem szálltam ki. Visszavettem a szemüveget, és bekapcsoltam a rádiót.
Taehee ült mellém amikor már mindenki kész volt és bepakolt. Végig beszélgettünk, a következő helyszínig. Örültem, hogy így tartja bennem a lelket, és persze az Én Napocskám is. Haru közepen ült, és folyton hol hozzám hol Taeheehez csacsogott.
Másik része a forgatásnak egy házban volt, ott lesz felvéve az a jelenet ahol ágyban lesz Yooseung, Taehee olvas, Jerry is csinál valamit a hajával, szóval majd kiderül. Leparkoltam és szólt a menedzser, hogy először a páros jelenet jön.
Yooseung kezdte neki meg kellett ölelni a kiscsajt. Teljesen rezzenéstelen arccal néztem őket. Yooseung először szembe is nézett velem, de semmi érzelem nem volt látható az arcán. Taehee jött, hát Én ott fakadtam sírva rajta, annyira izgult szegény, hogy kétszer is rontott.
-Nagyon vicces vagy hallod! - kapja el a nyakam és jól felborzol, teljesen szét szedte a gondosan összetekert hajam. -De legalább nevetsz. - enged el.
-És olyan borzos lettem, mint akinek egy papagáj repült volna a fejére. Bár jobban belegondolva inkább dísz madár! - vigyorogtam rá.
-Fhuuuuu Teeeeee! - kezdet el kergetni.
-Gyenge vagy Te hozzám. - bújtam valaki hátához.
-Taehee sshi! Te jössz! - kiabált Hyunwoo.
-Ezért még számolunk! - fenyeget Taehee. Rá nyújtottam a nyelvem és kuncogva engedtem el a "pajzsomat".
-Jó látni, hogy jobban vagy a reggeli után. - fordult meg a "pajzs".
-Taehee gondoskodott róla... - kezdtem igazgatni a hajam.
-De tegnap... mi történt? Nagyon megijedtem amikor láttam, hogy Taehee visz be. - tényleg aggódott, látszott a szemein. Leengedtem a kezeim. Felsóhajtottam.
-Nem tudom... csak... lelkileg nagyon nem jól voltam. Taehee kijött és Én pedig sírni kezdtem. Fogalmam sincs meddig sírtam, de mikor magamhoz tértem, Haru és Taehee közt voltam. Hyunjun mondta reggel, hogy mi történt. - fejeztem be.
-Lumin miatt volt? - kérdezte. Bólintottam. -Nem akarom, hogy miatta sírj! - mondja kicsit feszült hangon.
-Miatta most az egyszer sírtam, de miattad két teljes hónapot Younghoon. Van különbség! - sarkon fordultam, de megfogta a karom, hozzám lépett, szinte hozzá simult a hátamhoz.
-Adj még egy esélyt, ígérem, soha többet nem fogsz miattam sírni. - suttogta a fülembe, ajkai hozzáértek a fülemhez. Lehajtottam a fejem, és kicsit kirázott a hideg.
-Az a vonat már rég elment Yooseung. - léptem el tőle. És kimentem a kocsihoz.
Érdekes helyzetem van már megint. Két órája ül előttem Seunghyun, és engem néz. Már a hotelban voltunk, és este van. Lumin átzavarta Harut Taeheehez és leültetett az ágyra, aztán velem szembe leült.
-Hallottam a mai beszélgetésed Yooseunggal. - szólal meg.
-Már hallgatózol is? - fintorogtam.
-Mikor kerültünk mi ide? Ebbe a helyzetbe? - állt fel, és letérdelt elém.
-Nem tudom, te inkább a kiscsajjal voltál el, Én pedig egyedül. Megcsókoltad, vagyis inkább Te jelentkeztél a gaz csábító címre. De most csak annyit kérek, hogy adj időt. Idő kell, szóval... - fejem elfordítottam. Ő pedig felállt, és kisétált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése