22. Fejezet /Yeonrin/

Mint a villám, úgy csapott meg az a csók. Először csak kidülledt szemekkel néztem az előttem pár centre elhelyezkedő csukott szemhéjakra. Teljesen le voltam meredve. Mikor Youngseo elvált tőlem, s vissza kaptam teljes valóm,  hatalmas késztetés éreztem arra, hogy úgy mellkasba vágjam, hogy vagy három métert csússzon hátra. Képzeletben le is játszottam a dolgot, így a valóságban már nem volt rá szükség, de azért nem úszta meg. Igenis hátrébb löktem, még, ha csak kicsit is, de távolabb került tőlem. 

- N-ne haragudj.. - szűrte ki fogai között, mikor meglátta az igazi reakcióm rá, majd sietősen letette a mikrofonját és eltűnt, mint a kámfor. 

Komolyan elgondolkoztam azon, hogy most én tüntettem el, vagy képes volt ilyen gyorsan elhúzni  szemem elől. Tudjátok, az egy dolog, hogy vele vagyok itt, csinálunk közösen ezt-azt, de az egy egészem más tészta, hogy erre is utat adjak neki. Jó, tudom. Ecseteltem már azt a tényt is, hogy "mi lenne, ha...", de most nincs ha! Jelenleg felbőszült állapotban vagyok. Haragszok magamra, mert biztosra veszem, hogy én adok neki olyan jeleket, amiből arra utal, hogy gyere és hódíts meg. Oh, én hülye testem...

Napokkal később, mikor a légkör nem volt olyan fagyos újabb sétára indultam vele. Az eltelt majdnem egy hétben minden egyes nap, ha szótlanul is, de megtettük a közös sétánk. A csók, mint téma nem merült fel egyik rövid beszélgetésünk alatt sem. Látszott, hogy bántja Jerryt a dolog, mert láttam a csók előtti viselkedését, meg ezt. Ég és föld a kettő, s bár bánom, hogy úgy viselkedtem vele, akkor mindent úgy láttam jónak. Azóta eszembe jutott, hogy bocsánatot kérek tőle, vagy valahogy szóba hozom, de mire össze szedtem magam nem volt alkalmas. Az egyik eset pont akkora esett, mikor Youngseo nem egyedül, hanem a többiekkel jött haza, s bár erősnek és jókedvűnek mutatta magát én átláttam rajta. Abban is biztos voltam, hogy a fiúk nem is tudnak a dologról, mivel tutira szekáltak volna, vagy faggatnak, hogy: "na, akkor most miért is nem?" Ennek fényében én is próbáltam a legjobb formám hozni. Meg akartam mutatni magamnak és mindenkinek, ha akarom, igen is túl tudok lépni Guojinen. Nem tudom miért, de mindig is úgy éreztem, hogy már csak ezt várják tőlem, és legfőképpen Youngseo, így hát tényleg ideje tovább lépni.

Az ezek utáni hetek már egyre jobbra sikeredtek. Jerryvel megbeszéltük a dolgokat, és elszántam magam, hogy végre emberek közé való vagyok, így haza látogattam. A lakásom ugyan úgy állt, mint előtte. A pohár, amiből ittam legutóbb ugyan olyan mozdulatlanul tartózkodott ott, ahogy hagytam, azzal a kivételel, hogy sűrű por fedte a körülötte lévő pultot, s mint kiderült minden mást is. Kikapcsolódásként kitakarítottam nagyjából és kiszellőztettem. Soyunhoz is el akartam látogatni, de Haru már előre szólt, hogy pár napot nem lesz itthon, és így felesleges bekopogtatnom hozzá. Ez miatt elkenődtem egy kicsit, de nem bánkódtam sokat, hisz ezek után szeretnék lassan vissza térni ide, és úgy meg láthatom minden nap.

Estére már ugyan ott, Jerrynél vendégeskedtem, s igen jó kedvemben voltam. Szerencsére ő is. Hazafelé megbeszéltük, hogy az első nagy kimozdulásom megünnepeljük, így a tiszteletemre kibontja a három éve őrizgetett igen érett borát. Még a szüleitől kapta, mikor külföldön jártak, s eltette, hogy, ha egyszer nagyon fontos, s örömteli esemény éri, megigya. Már most az ember ilyenkor az esküvőre gondol, vagy az első gyerek megszületésére, esetleg egy nagyon fontos vizsga letételére, s nem pedig egy hibbant liba hazalátogatására. Én persze próbáltam lebeszélni róla, de hajthatatlan volt. Minél jobban igyekeztem, annál jobban ragaszkodott hozzá, így ráhagytam, s csak annyit kértem tőle, hogy had főzzek akkor én neki valami finomat cserébe. Mint egy vérbeli pasi, nem nagyon ellenkezett, ő meg pláne nem, hisz szerette a hasát.

Mielőtt neki kezdtem a vacsorának még felugrottam a netre, hogy megnézzem az üzeneteim. Úgy másfél hete levelezgetni kezdtem egy sráccal, aki igen pozitív hatást gyakorol rám. Ugyan nem ismerem, de nem félek neki őszintén beszélni. Mivel kíváncsi egy ipse, így leírtam neki az egész sztorit nagy vonalakban. Na, már most nem csak erre, hanem maga az egész életemre is kíváncsi volt, így nem kérettem magam, egyik alkalommal írtam neki egy igen hosszú, amolyan élet történetet. Azt hittem, hogy a pasikat ez untatja, mármint a sok női duma a szerelemről. A legtöbbje vállat von és éli tovább az életét, de Ő más volt. Teljesen úgy éreztem, hogy együtt érez velem. Hogy átérzi az egészet, amit én érzék, s nagyon úgy tűnt, hogy ő is abban szenved, mint én. Vágyakozik valaki után, csak nem mondja, ahogy én sem mondtam neki ki kerek-perec. Valahogy megnyugtat a tudta, hogy nem ismer személyesen. Persze ebben tévedtem, de erről majd később, ez egy másik fejezetben.
Mivel nagy mázlim volt, így mikor elküldtem neki az üzenetet nem sokkal utána válaszolt. Eredetileg nem kellett volna már látnom, mert főzni indultam, de hát ilyen a net. Oda ragasztott a székhez.

  Yeon-rin:

Júj, te itt vagy? Micsoda meglepi.*-*
Mit csinálsz most? Tetszett a beszámolóm? :)

Dong-min:

Ülök a kádban és lógatom a.... :D És tetszett. ♥

Yeon-rin: 

Na, ne ugrass. Komolyan kérdeztem. 

Mert, ha semmit, akkor segíthetnél 

kitalálni, hogy mit főzzek Youngseo-nak. :)

Dong-min:

Komolyan mondtam, ott ülök, és tényleg lóg. :DD

De a legényedre áttérve...csirkét. Én is szeretem a csirkét

és biztosra veszem, hogy ő is szereti.

Yeon-rin:

Akkor kösd fel, és majd nem lóg. :P

A tippet meg kösz. Legalább megerősítetted bennem, azt

amit csinálni akartam.

Dong-min:

Egyszer nekem is főzhetnél. Kicsit unom már a gyors kaját...haj...

Miattad most megkívántam a csirkét...:(
Yeon-rin:
Egyszer találkozhatnánk, mit szólsz? Benne lennél?
Dong-min:
Jó lenne, de nem lehet. Úgy érzem,
hogy nem jönne össze, ne haragudj.
De képzeletben tényleg főzhetnél nekem. :*
Yeon-rin:
Miért nem? Hát most mondtad, hogy jó lenne...
Dong-min:
De a munkám nem engedi, szépségem.
Ne haragudj rám miatta. :( ♥
Mennem is kell, tudod.. Főzz annak a fiúnak finomat,
én meg elképzelem, hogy nekem főzted. ...
Már érzem az illatát és az íze...*megnyalja a száját*
Majd még beszélünk. Chu-chu ♥

Dong-min kijelentkezett.

Vele is csak egy baj van, hogy ugyan olyan, mint egyesek, akit próbálok elfejteni. Bár meg kell hagyni, hogy Dongmin sokkal aranyosabb. Vicces, néha szigorú, szókimondó, és mérhetetlenül kedves, de ott van benne az az utánzás, mint Redben. Néha úgy elképzelődök, hogy vajon hogy nézhet ki. Leírta magát, hogy milyen, én elképzeltem, de azon kívül. Sajnos így is leginkább csak Guojinre hasonlítom, holott biztosra veszem, hogy teljesen eltér a két srác.
A beszélgetés után megfőztem, ahogy az ajánlatot kaptam Dongmin-ahtól, csirkét csináltam. Jerry szinte meg volt szédülve, mikor megérezte a sült csirke illatát. El akartam zavarni, de ott legyeskedett, s míg bámultuk, hogy sül, felbontottuk a bort. Én keveset kértem, de nagyon finom volt, így repetáztam. Egy szerencsém volt ezzel. Még pedig az, hogy tényleg csak meg kellett várni, hogy megsüljön, ugyan is, annyira belekezdtem Youngseoval a repetázásba és a "...még egy picit, de csak egy utolsó kortyot.."-ba, hogy az üveg tartalmának a fele elfogyott. Komolyan fejbe vágott már a második pohár, de egyszerűen itatta magát az a bűnös ital. Nagyokat nevettünk egymáson Jerryvel, s mindenféle hülyeséget kitaláltunk. Például azt is, hogy ő felszívta szívószállal a bort, majd annak másik felét én bekapva megittam. Vagy azt, amikor egymást kezdtük el itatni úgy, hogy becsuktuk szemeink, s csak tapogatunk. Mondanom sem kell, hogy Jerry keze véletlen mindig mást tapogatott az arcom helyett, de csak nevettem rajta, s jó helyre tettem kezét.
A vacsorából nem lett semmi, mert ugyan kész lett, de a gáztűzhely tetején hagyva várt ránk, de mi tettünk rá. Amint a darabolt madárka kikerült a melegből, átmentünk a nappaliba, ahol tovább ittunk, és tettük a hülyeséget, egészen addig, míg egy ügyetlen páros táncból kifolyólag Youngseo alá kerültem. Akkor is csak nevettem, ahogy ő is, de mikor rájöttem, hogy hogy is állunk, már csak mosolygásra váltottam. Elégedettség tükröződött a szemében, s egyfajta hívódás is, amihez túl részeg voltam, hogy megfejtsek. Izegni-mozogni kezdtem, miután lement egy menetnyi szemezés.
- Youngseo.. nyomsz ... odalent... - nyúltam le minden habozás nélkül, s kotorászni kezdtem ágyéka felett nemsokkal.
- Sajnálom, ha már a lábaid közé fogadtál ne számíts másra. - nevette el magát, amire nekem is ez volt a válaszom.
- Te hülye! Én az övcsatodról beszélek. - bontottam ki neki azt, majd azzal a mozdulattal pár rángatás után kihúztam farmeréből. - Ah~ így sokkal jobb..- nyögtem fel, miután feldobtam azt a kanapéra. És tényleg sokkal jobb volt úgy, hogy nem nyomódik egy hatalmas izé a hasamba, ami még ráadásul előre fele helyes vacokkal volt feldíszítve. Sose tudtam kinézni mit akar ábrázolni, de nem is ez volt a lényege. Jerry szerint az alatta lévő dolog sokkal inkább kinézhetőbb. Kicsit sem utalt semmire..áh~
- Tévedsz, picinyem. Ettől én tudok sokkal-sokkal jobb dolgot is. - suttogta halkan ajkaimra, míg egyik, eddig támaszkodó kezével eligazgatta hajam nyakamtól.
- Tudom... - suttogtam vissza, majd miután mélyen elmerültem szemeiben, megcsókoltam.
Igen, most én tettem meg, mert vágytam rá. Azt ugyan nem tudom, hogy a pia miatt, vagy az miatt, mert Dongmin másfél hete azzal tömi a fejem, hogy adjam be a derem Jerrynek, és legyek boldog, ha már megtehetem. Végtére is igaza van, de félő, hogy ezek után megint bele fogunk esni abba, amibe nem is olyan rég. A mély elhidegült hallgatásba. Viszont az majd csak ez után lesz, ha lesz, ez pedig most van. Nézhettek hülyének, és olyannak, aki azt sem tudja mit akar, de ki akarom élvezni az élet adta legjobb pillanatokat, s most adott egyet Jerry személyében. Ebben biztos voltam akkor, amikor az én "véletlennek" tűnő csókom után Youngseo nagy mohón és felszabadultam igen csak nekem esett. Annyira gyorsan váltott, hogy kellett pár másodperc, mire utol értem vehemenciájában, de amikor sikerült, onnan már nem volt megállás.