-Hát Te ki vagy? - vettem ki a kutyust a ketrecből.
-Tegnap este hozták be. - mondta Yeonrin.
-Tényleg? - néztem rá.
-Aha. Tele volt tűskével a pofija. - rakott elém három mappát. -Ezek a tegnap műtött kutya eredményei, és ez a kettő pedig a gyógyszer és a többi felszerelés, spricc, katéter lista. Mármint ezeket kell megrendelni. - mondta.
-Megvizsgálom a kutyust, és megnézem ezeket. - vittem be a vizsgálóba. Kicsit sovány volt, és gyenge, meg bolhás volt, így biztos vérszegény is. -Rina szívem? - szóltam ki.
-Tessék? - jött be.
-Vegyél tőle vért, aztán adj neki egy kis konzerv kaját, látom vizet adtál neki, ezért nincs annyira kiszáradva. Majd egy kis bolha elleni fürdő se ártana neki. - simiztem meg a kutyus fülét.
-Rendben. - mosolygott.
-Köszönöm. - megmostam a kezem és mentem megnézni a papírjaim. A kutyus lelete jó volt, holnap jöhet is érte a gazdi. -Sziasztok! - mentem ellenőrizni a bent maradt állatkákat, akik mind kedvesen csaholtak és vernyogtak. Szeretem az állatokat, főleg a kutyákat, és a macskákat, hűségesek, és aranyosak. Mishát egy állat kereskedőtől koboztam el. Verte, és enni se adott neki, pont mint a többi állatnak, de Misha már alig élt. Három napig virasztottam fölötte, és a harmadik nap reggelén arra keltem, hogy megnyalta az orrom. Onnan nem volt több kétségem, megtartottam. Persze van pár tikkje, mint például mást letarolni, vagy épp elrohangálni, vagy gondol egyet és Yeonrinnál csövezik de persze ezek csekély dolgok. Okos, szoba tiszta, és védelmező. És ezeket nem Én tanítottam neki.
-Yeonrin? Meddig vagy esti ügyeletes? - mentem ki.
-Még szombatig. - mondta.
-Jó jó. - néztem fel. -Jó napot. - köszöntem a férfinek.
-Jó napot. - mosolygott.
-Young Hoon hozta be a kutyust az este. - mondta.
-Köszönöm, igazán rendes magától. - mondtam zavartan a pillantása miatt. Azok a szemek.
-Semmiség. - fordult vissza a kutyushoz.
-Lesz a héten műtét? - mentem a pulthoz.
-Kettő. Holnap egy, és csütörtökön. A tegnapi kutyussal mi van? - kérdezte.
-Ha jelentkezik a család, mond nekik, hogy haza vihetik, minden rendben volt, és a leletek is jók, már csak lábadozni kell neki. Ne felejtsd odaadni a receptet, plusz a másikat, hogy mit ehet. És kérlek, nézd meg a recepten, hogy rá írtam e mikor melyiket kell beadni, ha nincs rajta, írd rá, tudod melyiket mikor kell. - hadartam.
-Rendben. - mosolygott.
-Én megyek leadom a rendelést, aztán megyek haza, majd csukj be mindent. - intettem, és már mentem is. Igaz, hogy négykor végzek, de semmi sürgős eset nincs, így nyugodt szívvel hagyhatom magára Rinát. Pár dolog aggasztott, azt mondták, fogyik a pénz a számlán, tehát az gyorsan orvosolnom kell, mivel több az állat, mint amit elbír a klinika. Nem biztos, hogy a jövő hónapi eledeleket ki tudom majd fizetni. Az Állami támogatás pedig kevés a gyógyszerekre, vagy más műtéti dolgokra.
Haza mentem, aztán meg ahogy ajtó nyílt, Misha úgy tűnt el a lábaim közt.
-Misha? - szaladtam utána. Eltűnt a kutyám. Sehol se találtam.
-Tegnap este hozták be. - mondta Yeonrin.
-Tényleg? - néztem rá.
-Aha. Tele volt tűskével a pofija. - rakott elém három mappát. -Ezek a tegnap műtött kutya eredményei, és ez a kettő pedig a gyógyszer és a többi felszerelés, spricc, katéter lista. Mármint ezeket kell megrendelni. - mondta.
-Megvizsgálom a kutyust, és megnézem ezeket. - vittem be a vizsgálóba. Kicsit sovány volt, és gyenge, meg bolhás volt, így biztos vérszegény is. -Rina szívem? - szóltam ki.
-Tessék? - jött be.
-Vegyél tőle vért, aztán adj neki egy kis konzerv kaját, látom vizet adtál neki, ezért nincs annyira kiszáradva. Majd egy kis bolha elleni fürdő se ártana neki. - simiztem meg a kutyus fülét.
-Rendben. - mosolygott.
-Köszönöm. - megmostam a kezem és mentem megnézni a papírjaim. A kutyus lelete jó volt, holnap jöhet is érte a gazdi. -Sziasztok! - mentem ellenőrizni a bent maradt állatkákat, akik mind kedvesen csaholtak és vernyogtak. Szeretem az állatokat, főleg a kutyákat, és a macskákat, hűségesek, és aranyosak. Mishát egy állat kereskedőtől koboztam el. Verte, és enni se adott neki, pont mint a többi állatnak, de Misha már alig élt. Három napig virasztottam fölötte, és a harmadik nap reggelén arra keltem, hogy megnyalta az orrom. Onnan nem volt több kétségem, megtartottam. Persze van pár tikkje, mint például mást letarolni, vagy épp elrohangálni, vagy gondol egyet és Yeonrinnál csövezik de persze ezek csekély dolgok. Okos, szoba tiszta, és védelmező. És ezeket nem Én tanítottam neki.
-Yeonrin? Meddig vagy esti ügyeletes? - mentem ki.
-Még szombatig. - mondta.
-Jó jó. - néztem fel. -Jó napot. - köszöntem a férfinek.
-Jó napot. - mosolygott.
-Young Hoon hozta be a kutyust az este. - mondta.
-Köszönöm, igazán rendes magától. - mondtam zavartan a pillantása miatt. Azok a szemek.
-Semmiség. - fordult vissza a kutyushoz.
-Lesz a héten műtét? - mentem a pulthoz.
-Kettő. Holnap egy, és csütörtökön. A tegnapi kutyussal mi van? - kérdezte.
-Ha jelentkezik a család, mond nekik, hogy haza vihetik, minden rendben volt, és a leletek is jók, már csak lábadozni kell neki. Ne felejtsd odaadni a receptet, plusz a másikat, hogy mit ehet. És kérlek, nézd meg a recepten, hogy rá írtam e mikor melyiket kell beadni, ha nincs rajta, írd rá, tudod melyiket mikor kell. - hadartam.
-Rendben. - mosolygott.
-Én megyek leadom a rendelést, aztán megyek haza, majd csukj be mindent. - intettem, és már mentem is. Igaz, hogy négykor végzek, de semmi sürgős eset nincs, így nyugodt szívvel hagyhatom magára Rinát. Pár dolog aggasztott, azt mondták, fogyik a pénz a számlán, tehát az gyorsan orvosolnom kell, mivel több az állat, mint amit elbír a klinika. Nem biztos, hogy a jövő hónapi eledeleket ki tudom majd fizetni. Az Állami támogatás pedig kevés a gyógyszerekre, vagy más műtéti dolgokra.
Haza mentem, aztán meg ahogy ajtó nyílt, Misha úgy tűnt el a lábaim közt.
-Misha? - szaladtam utána. Eltűnt a kutyám. Sehol se találtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése