Majdnem nyakam törtem amikor ki akartam mászni az ágyból, hogy felkeltsem Rinát. Pizsiben rongyoltam át Rinához és vertem rá az ajtót, majd mentem vissza a lakásomba. Csináltam reggelit, aztán elmentem zuhanyozni. Amikor kijöttem, Rina már az asztalnál ült és evett, Misha pedig a lábánál feküdt.
-Áruló egy kutya ez a Misha. - mondtam, mikor leültem. Mindig Rinával van, aztán ha megunja jön hozzám.
-Nem kéne felöltözni? Vagy egy szál kendőben akarsz a klinikára lejteni? - nézet fel Rina.
-Óh! - néztem magamra, egy kendő volt rajtam csak. -Jó lenne. - berohantam a szobámba, és gyorsan felöltöztem. -Ma lesz műtét? - mentem vissza.
-Egy. - nézet rám. -Egy kutya, daganata van.
-Ja igen. - bólintottam.
Állatorvos vagyok, Rina pedig az asszisztensem. Rengeteget segít amióta visszajöttem Japánból.
Lefelé menet nekem jött egy fiú, még nálam is magasabb volt, úgy 187 biztos lehet, ha nem több, de lehet, hogy csak a lépcső miatt volt.
-Elnézést! - hajolt meg és kikerülve Rinára mosolygott, és felszaladt.
-Te, ennek nem piros volt a múltkor a haja? - néztem Rinára.
-De. - bólintott. Tisztára mint aki el lett varázsolva.
-Csak nem bejön a gyerek? - másztam az arcába.
-Nem dehogy! - tolta el a fejem, közben zavartan vihogott.
-Átlátok rajtad mint Supermanus a falon. - röhögtem el magam. Rina pedig amilyen nagy szájú és bárkit lealáz, elpirult. -Na, gyere piroska. Menjünk. - karoltam át a vállát és beültünk a kocsimba.
Viszonylag ma nyugis volt a nap, meg volt a műtét, a kutyus sikeresen túl élte, pedig kritikus helyen volt.
-Vacsira mi legyen? Megyünk vesszünk valamit, vagy főzzünk? - kérdeztem kifelé menet a kocsimhoz.
-Üljünk be inkább valahová, nincs kedvem főzni. - mosolygott. -Olyan csendes voltál egész nap, nincs baj? - néztem rá mielőtt beültem.
-Nincs, csak fáradt vagyok. - vont vállat. Bólintottam, és beültem.
Vettünk kaját, de oszt végül otthon ettük meg.
Én úgy gondoltam picit rendet rakok, meg kiveszem a szemetet, persze ami béna vagyok, és hülye majdnem befejeltem a kukába.
-Na, jó! Ez ma nem az Én napom. - álltam meg Misha mellett. -Igaz? - simiztem meg. -Mész egy kört? - guggoltam le hozzá. -Amúgy meg, hogy jöttél ki? - beszéltem neki mint egy hülye. Misha meg vagy vakkantot, vagy elnézet. -Na menj, addig megvárlak. És ha lehet, ne dönts fel... - nem tudtam befejezni, mert Misha a bejáratin kilépő pasi féle vette a célt és le is teritette.
-Jó ég! - lepődött meg.
-Misha! - szaladtam hozzá, és leszedtem a fiúról. -Mondtam, hogy ilyet ne csinálj. - szidtam a kutyát.
-A Te kutyád? - ült fel.
-Igen, és sajnálom, aki szimpi neki vagy feldönti, vagy összenyalja. Úgy látom Te mindegyikből kaptál. - adtam neki egy papírzsepit.
-Eléggé. - vette el a zsepit.
-Bocsánat. - nyújtottam a kezem. Megfogta, Én pedig felhúztam. -Misha, megyünk. - intettem a kutyának, Ő pedig leült az ajtóhoz. Otthagytam a fiút, és bementem. Elmentem zuhanyozni, hogy reggel ne keljen menni, tegnap ruhástól aludtam be a kanapén. Elég fárasztó napunk volt, sok volt a baleset. Frissen feküdtem be az ágyba a kedvenc pizsimbe, egy tál popcornnal egy horrorral és Mishával ketten néztük.
-Áruló egy kutya ez a Misha. - mondtam, mikor leültem. Mindig Rinával van, aztán ha megunja jön hozzám.
-Nem kéne felöltözni? Vagy egy szál kendőben akarsz a klinikára lejteni? - nézet fel Rina.
-Óh! - néztem magamra, egy kendő volt rajtam csak. -Jó lenne. - berohantam a szobámba, és gyorsan felöltöztem. -Ma lesz műtét? - mentem vissza.
-Egy. - nézet rám. -Egy kutya, daganata van.
-Ja igen. - bólintottam.
Állatorvos vagyok, Rina pedig az asszisztensem. Rengeteget segít amióta visszajöttem Japánból.
Lefelé menet nekem jött egy fiú, még nálam is magasabb volt, úgy 187 biztos lehet, ha nem több, de lehet, hogy csak a lépcső miatt volt.
-Elnézést! - hajolt meg és kikerülve Rinára mosolygott, és felszaladt.
-Te, ennek nem piros volt a múltkor a haja? - néztem Rinára.
-De. - bólintott. Tisztára mint aki el lett varázsolva.
-Csak nem bejön a gyerek? - másztam az arcába.
-Nem dehogy! - tolta el a fejem, közben zavartan vihogott.
-Átlátok rajtad mint Supermanus a falon. - röhögtem el magam. Rina pedig amilyen nagy szájú és bárkit lealáz, elpirult. -Na, gyere piroska. Menjünk. - karoltam át a vállát és beültünk a kocsimba.
Viszonylag ma nyugis volt a nap, meg volt a műtét, a kutyus sikeresen túl élte, pedig kritikus helyen volt.
-Vacsira mi legyen? Megyünk vesszünk valamit, vagy főzzünk? - kérdeztem kifelé menet a kocsimhoz.
-Üljünk be inkább valahová, nincs kedvem főzni. - mosolygott. -Olyan csendes voltál egész nap, nincs baj? - néztem rá mielőtt beültem.
-Nincs, csak fáradt vagyok. - vont vállat. Bólintottam, és beültem.
Vettünk kaját, de oszt végül otthon ettük meg.
Én úgy gondoltam picit rendet rakok, meg kiveszem a szemetet, persze ami béna vagyok, és hülye majdnem befejeltem a kukába.
-Na, jó! Ez ma nem az Én napom. - álltam meg Misha mellett. -Igaz? - simiztem meg. -Mész egy kört? - guggoltam le hozzá. -Amúgy meg, hogy jöttél ki? - beszéltem neki mint egy hülye. Misha meg vagy vakkantot, vagy elnézet. -Na menj, addig megvárlak. És ha lehet, ne dönts fel... - nem tudtam befejezni, mert Misha a bejáratin kilépő pasi féle vette a célt és le is teritette.
-Jó ég! - lepődött meg.
-Misha! - szaladtam hozzá, és leszedtem a fiúról. -Mondtam, hogy ilyet ne csinálj. - szidtam a kutyát.
-A Te kutyád? - ült fel.
-Igen, és sajnálom, aki szimpi neki vagy feldönti, vagy összenyalja. Úgy látom Te mindegyikből kaptál. - adtam neki egy papírzsepit.
-Eléggé. - vette el a zsepit.
-Bocsánat. - nyújtottam a kezem. Megfogta, Én pedig felhúztam. -Misha, megyünk. - intettem a kutyának, Ő pedig leült az ajtóhoz. Otthagytam a fiút, és bementem. Elmentem zuhanyozni, hogy reggel ne keljen menni, tegnap ruhástól aludtam be a kanapén. Elég fárasztó napunk volt, sok volt a baleset. Frissen feküdtem be az ágyba a kedvenc pizsimbe, egy tál popcornnal egy horrorral és Mishával ketten néztük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése